KÖSZÖNÖM, ELÉG VOLT!

A bejegyzéshez drámai hangnem dukál.

Miért? Mond miért? Mit vétettem? A Sadie univerzum ekkora bűncselekménynek minősül?

Szeretném hinni, hogy van valami oka annak, hogy immáron 3. napja szivat a sors. De keményen.

A reggel telejsen jól indult. Hosszú idő óta újra vidáman és nagyszájúan érkeztem a suliba. Folytattam a szekrény dekorálását. Éneken szakadtam a röhögéstől Andy Padtárs beszólásain. A fogászaton tök jót dumcsiztunk Enivel. Olyan dolgokat tudtam meg róla és mondtam el neki, amiket eddig még nem. Fura, hogy lassan 1 éve ismerjük egymást és egy csomó dolgot nem tudunk egymásról... :S
Aztán jött a drámai fordulat.
Én annyira biztos voltam abban, hogy nem ér majd semmi megrázkódtatás. Aztán már vagy 10 perce várakoztunk az ajtó előtt és kezdett elkapni az ideg. Majd sorra kerültem. És jött a mondat, amitől rettegtem.
,,Hát ezt tömni kell!"
*kidülledtszemek*
,,Akkor adok 2 injekciót, utána 10-15 percet várni kell. Jó?"
,,Van más választásom?"
,,Nem igazán."
,,Essünk neki!"
Először is... 2? Ami a számba ment még nem is fájt, na de a szájpadlás... hát én azt hittem lefordulok a székről... Ami persze ennél is jobb,hogy lezsibbadt a fejem és ezt a többiek jó murinak tartották. Köszike az együttérzést. XD
A kellemetlen részletekről nem mesélek, csak annyit, hogy kaptam egy gyógytömést. 30-án vissza kell mennem, akkor ugyanis kiszedik. Ha hat, akkor jó nekem. Ha nem, akkor jön a gyökérkezelés. (Miért gondolom, hogy ez a valószínűbb?)
Persze az elmaradhatatlan fogszabályzó beutaló ezévben sem maradt el... de ehhez már hozzászoktam.

Szerencsére csak az utolsó 2 órát kellett átvészelni. Egy tesit, meg egy angolt. No comment!

Mivel kajálni nem kajálhattam 2 órán keresztül, ezért lemondtam a McDonald's-os tervemről és VK-nál benéztem a Match-ba, újságért. Persze Cosmopolitan pont nem volt. De anycim holnapra megveszi szvl, nesze, k*pd be sors!

A buszmegállóban a változatosság kedvéért megint összefutottam alkalmi dohányos barátunkkal. Hirtelen csak ott termett a hátam mögött én meg majdnem dobtam egy hátast. Aztán a buszon persze mellém ült én meg kijelentettem, hogy nem beszélek vele, mert a) anti suttyóságot gyakorlom lelkesen b) ő viszont nem, arra meg nem vagyok vevő...
Így csendesen utazgattunk egymás mellett. Aztán bűntudatom támadt, de min1. Nekem amúgy sincs gyakran lelkifurkám.

Itthon anycim rögtön kiakadt a fogszabályzós beutalón (mint általában mindig) és megint végighallgathattam az ,,Én tökéletesen megvoltam fogszabályzó nélkül is..." kezdetű szöveget, ami mivel nem érdekelt bementem a fürdőbe és az együttérzés hiánya miatt vagy az elmúlt 3 cseszett nap miatt egy kicsit kiborultam. De kb. 3 perc alatt letudtam és minden árulkodó bizonyítékot eltüntetve, máris kislisszoltam a feltünés legkisebb jele nélkül.

Holnap csütörtök. Már csak 2 nap. 1 jó napot igazán el tudnék viselni. Nagy kérés? Nyilván.

EGY ROSSZ NAP UTÁN...

Olyan nagyon rossz napom volt ma, hogy ahhoz, hogy ezt ki tudjam fejezni, tényleg kevés lenne az egész g-portál szervere. :))
Próba, cseresznye!

Ma reggel úgy döntött a buszsofőr bácsi, hogy nem jön. Ezért ki kellett gyalogolnunk a másik buszmegállóba, ahol egy teletömött járgányt sikerült kifognunk, ahol egy őrülten büdös pasas mellett álltam végig. Emellett persze fel is voltam szerelkezve, ugyanis úgy voltam vele, hogy holnap úgyis teletömött busszal megyek és miért akkor cipeljem a tesi cuccom, ha megtehetem ezt ma is, kellemesebb körülmények között. Buktaaaa...

A suliba így is időben beértünk. Újradekoáltuk a szekrényt, ami csodásmesésengyönyörűséges lett. Ez csak zárójelben. Holnap lesz végleges, amikor a Robcis képek mellé mennek az Avril-esek is. :))) Fanatizmus 4ever!

Az első 2 óra elég érdekesen telt, a magyar tanár valamiért fúj ránk... mondjuk ez nem újdonság.
A 2 magyar után jött az angol, ahol a változatosság kedvéért szintén az idegösszeomlás szélén áll a tanárunk... mindemellett egy r*hadt többesszám miatt 4-est kaptam a dogámra. Föcin vizsgázott(?) a kis tanárunk. Jó neki... Fizikán írtam javítót fizika TZ-ből. Szerintem most jobb lett, mint a múltkori 2-es vagy 3-as. Már azt se tudom...
A gazd. ismeret óra. Nah az... phuu... meg fogok bukni. Komolyan. A tanár elég furi. Főleg, ha normál teremben vagyunk. Mert olyankor minden észrevesz. Mivel ma ismét átcseszték a fejünket és kilakoltattak a termünkből egy sima teremben volt óránk, ahol az egyik srác elvigyorogta magát és ezért írtunk egy röpit. Tuti karót kapok rá. És emellett csak egy 2-esem van. Eddig nagyon jó... :S Úgysem akarok közgazdász lenni... XP
Ezután volt még egy töri, majd zárásnak egy kémia, amin nem volt semmi izgi.

Szóval ma agyonszivatták az agyunkat.
Anycim sem volt ma megértő hangulatban...
Így még azon is összekaptunk, hogy meg akartam nézetni vele a Twilight-ot. Úysem menekül. Méghogy az én mancim nem látta még... TSZ! Legkevésbé sem érdekel, hogy ő nem mutat a film iránt semmiféle érdeklődést.

Mind1, a hétvége jó pótlásnak számít mindenért. A bandaépítő mozizás nagyon jó volt. Mondjuk szerintem zitusnak fogalma sincs miről szólt a film, de nem gáz. Az egész terem így lehet vele, mivel végidumáltuk az egészet, amiért szépen le is oltottak minket. Mondjuk tök jogosan, de annyira jól éreztem magam, hogy ez a legkevesebb. :)(:

Holnap viszonylag könnyű napunk lesz, persze, ha a tesi tanár eltekint a keddi kínzástól. Szerdán a fél napot ellógjuk, ugyanis az osztály elmegy a szokásos, évi fogászati ellenőrzésre, ami királyság. Több program nincs is nagyon kilátásban. Pénteken lehet benézek a DP-be, el kellene kezdenem vásárolgatni karira. Hálátlan egy feladat, végülis tök8 mit veszek, mindenki úgy fog tenni, mintha örülne neki. :P
Lehet mindenkinek veszek egy gyeryát. Nekem is mindig azzal szúrják ki a szemem. Pedig minden évben elmondom, UTÁLOM A GYERTYÁKAT!

Holnap 1-je, vagyis TB 3 megjelenés. Ami azt jelenti, hétvégén be is kell szereznem. :)) És lesz 2 napi olvasnivalóm! Királyság...
Karira megérkezik a hivatalos Twilighter Klubtagságim is, amit mondjuk itthon még nem kezdtem beadagolni... van egy olyan érzésem, hogy nem nagyon fognak örülni az én egyéni akciómnak. De nem nagyon érdekel... én fizetem! :P

Eme bölcs megállapítással búcsúznék mára.
pás.

Túl az új dizin (ami még közel sincs annyira kész, mint ahogyan az elsőre tűnhet...) azért van pár gondolat, amit megosztanék veletek.

Mint azt már említettem a héten volt egy kis buszos ,,kalandom" alkalmi dohányossal. Ma is egy busszal mentünk haza, ő már rég a buszon ült, amikor én lihegve szálltam fel. Váltottunk egy sejtelmes vigyort, majd leültem a busz végébe.
Nem megyek oda, ahol nem látnak szivesen.

Utolsó órában megdöfködtek, na nem úgy... csak megkaptam a szurit. Előtte nyüszítettem, mint egy 5 éves. De Andy (legjobb padtárs forever!) megölelt. És jól esett, ha lenyugtatnia nem is sikerült. Magát a tűt nem is éreztem. Viszont a helye még most is fáj. Egy picit. :)

A mai nap történelmi pillanat volt, because kb. 1 hónapnyi kihagyás után végre(?) volt törink.

És megtörtént a karácsonyi húzás is. És nem hiszem el, hogy lehetek ennyire szerencsétlen. Soha nem sikerül lányt húznom. És normális fiút sem. Pedig Andy-vel megbeszéltük mit adunk egymásnak. :(( A fene...

A héten gyakoroltam a toleranciát. Jól ment. Különösebben nem is kellett megerőltetnem magam. Pedig a héten lett volna okom arra, hogy szabadjára engedjem suttyó énem... (Legyünk Sadie klónok project sokadik felvonás meg ehhez hasonlók)

Holnap a Prclss Lllby együttes erővel elmegy a Westendbe egy közös New Moon nézésre. Nem gáz, hogy 1 hete lesz, hogy láttam a filmet. :))

Holnap nagyon sokat fogok aludni. Az ősök meg addig elmennek kajálni és hoznak nekem is valami finomat a McDonald's-ból. Bár, lehet mozi előtt nem lenne tanácsos telezabálni magam?

A kommenteket és az e-maileket elolvastam, memorizáltam, holnap válaszolok! ;)

Sadie kilép.

És elkészült!
Íme az oldal 3. kinézete! A kezdeti nehézségek ellenére, tegnap csak ellátogatott hozzám Ihlet nevezetű barátom és segítőkezet nyújtott az ötlettelenség sivár világában.
A téma most Avril :)(: és hozzá hűen egy kicsit sötétebb, de mégis csajos összeállítást próbáltam felvarázsolni nektek.
Már muszáj volt lecserélnem az előző állapotot, mert az siralmas volt.
Meg kell ,hogy mondjam én most nagyon szerelmes vagyok
az új külsőbe és remélem ti is így vélekedtek majd róla.
Csak jelzem, hogy az egész délutánomba telt míg feltettem, pedig a fejlécet még tegnap este összehoztam! :))

Van pár újdonság, amire már nincs energiám, azokat holnap befejezem. De például a zenedoboz már teljes pompájában megtalálható a jobbomon. :)) Jó szórakozást! ;)
Most csak ennyi, ugyanis blogolósdi következik egy újabb postban.

Egymás mellett élünk, de nem egymással.
Tudtam, hogy van olyan ember a környezetemben, akit egyáltalán nem ismerek, de mindenkiről volt és persze most is van egy bizonyos elképzelésem.
Tegnap viszont a felismerés szele oly módon vágott pofán, hogy azt szépen kifejteni nem is tudom.
Ennyire, még soha, senkit nem ismertem félre.
Nem tudom, hogy csak az adott suttyóságom ragadt-e rá, tegnapi 3. utazótársunkra, vagy egyszerűen olyan, mint én.
A kezdeti stádium elég negatív volt, ami végülis rányomta a bélyegét az egész útra. Aztán ott voltam én. Kötekedtem és bemutattam, milyen az, ha valaki suttyó.
(Nem ártana ha vissza fognám magam egy kicsit, mert szombaton is sikeresen elüldöztem a plázából G mestert...)
Annak ellenére, hogy folyamatos célzásokat küldtem és kaptam, nem éreztem magam kellemetlenül.
Egy kicsit megpróbáltam megfejteni őt.
Hogy miért olyan, amilyen. Ha pedig ez csak egy álarc, akkor miért hordja?
Nekem nem volt őszinte.
Azon gondolkodom, hogy olykor én is ilyennek tűnök?
Mert, ha igen az ultra gáz.
Próbálom lejjebb tekerni a b*nkósági kapcsolót, nem tudom, ma hogy sikerült. Nem éreztem, hogy utálat vagy sértődöttség tárgya lennék, ami megnyugtató. :)
Ha visszatérünk a kitárgyalt személyre, akit nevezzünk mondjuk alkalmi dohányosnak, akkor azt kell,hogy mondjam, ha nem lenne benne ennyi ellenszenv személyemmel szemben és én sem viselkednék ennyire makacsul(?)(?), akkor talán kijöhetnénk egymással.
De persze ez nem ilyen egyszerű.
Mondd Süsünek, hogy hordjon fogszabályzót... *szemforgatás*

Lehet, hogy az élet közel sem olyan egyszerű, mint ahogyan azt az én érzékelőimen keresztül tapasztalom?
Örülök, hogy eddig minden ilyen könnyen ment.

Most tartok ott, hogy elegem van a sok, idétlen kritikából. Egyik sem alkot hiteles képet a filmről. A hivatalos kritikusok mérföldekre állnak a történettől és majdnem biztos vagyok abban, hogy a könyvet egyszer sem vették a kezükbe. A rajongók túl elfogultak és túl sokat látnak bele, voltaképpen a semmibe. Na jó, ez erős volt.
Nyilván, amit én fogok itt összefirkantani, az sem lesz teljes és valószínűleg senki érzéseit nem tudom majd visszaidézni, ugyanis mindenki másként éli meg a különböző dolgokat.

Szeretném már az elején leszögezni, hogy a Twilight Saga az én gyengém. Hihetetlenül elkötelezettnek érzem magam a sztorival kapcsolatban, a szereplők nagy része (és itt nem a színészekre gondolok) nagyon a szívemhez nőtt. Éppen ezért nem fogom lehúzni a filmet és olykor valószínűleg többet látok majd bele egyes részekbe.
De azért megpróbálok egy elég valóságos megközelítést alkalmazni. Elfelejtek minden írást, amit az elmúlt másfél órában olvastam és egyéni gondolatokkal próbálok előrukkolni.

Az eleje nem tetszett. A holdas kezdés ötlete jó volt, viszont olyan lassan akart eltűnni, hogy az én bezsongott személyemnek nem tett jót ez a várakozás.
Kezdetnek kiemelnék pár pozitív jelenetet:
A történet Bella álmával kezdődik, amelyben ő már öreg néniként szerepel és ahol Edward még mindig tökéletes, gyönyörű és fiatal.
Teljesen jó a Charlie-Bella szál megoldása is, bár én úgy emlékszem René adta a fényképezőt és Charlie az albumot szülinapi ajándékként, de ez a kis eltérés megbocsáltható. Meg az is lehet, hogy csak én emlékszem rosszul. Tetszett Charlie ősz hajszálas megjegyzése is. :))
A nagy fangirl-es jelenet körünkben Edward tökéletes, mosolygós, lányokat megigéző, jelenete volt, ahol eltűnt tér és idő, csak Bella és Edward maradtak egymásnak és lágy csókkal jutalmazták egymást. Majd Edward megállt a határvonalon és mielőtt Bella beindult volna a parkoló közepén kibújt a csókból.
Az a jelent, amikor Edward elszavalt egy részletet a Rómeó és Júliából, valami fantasztikusan szép volt.
A születésnapos jelenetből Emmett megjegyzése tetszett nagyon, amin mindenki csak kínosan bámult maga elé.
A vámpíros jelenetek után jött egy szakadás, hiszen anti farkasosként elég nehéz élvezettel adózni az ilyesfajta részeknek. Ezeken pedig a félmeztelen, bronzbőrűek sem tudtak segíteni.
Az élet belém leginkább akkor tért vissza, mikor újra megjelent Alice és egy: ,,Bella! Te meg miért vagy életben?" szöveggel kezdett.
A Volterrás jelenet is elég pozitív emléket hagyott bennem, Bella tömeggel való harca, nagyon jól meg lett csinálva én is majdnem így képzeltem el.

Ami nagy negítvum volt számomra az a farkasok megjelenítése volt. Mindenhol azt olvastam, hogy mennyire jól megoldották a kivitelezésüket, pedig erről szó nincs. Nagyon műek voltak.

Ha negatív jeleneteket szeretnék összeszedni akkor azt is meg tudnám tenni, de ehelyett tovább folytatnám a történet analizálását, egybevetve a karakterek szereplők általi megformálásával és a rendező, Chris Weitz munkájával.

Kristen Stewart alakítása hatalmas meglepetés volt. Az 1. filmhez képest szerintem sokkal többet mutatott, leszokott a szájharapdálásról és a gyakori hajtúrásokról, pedig ez a 2 dolog nagyon is jellemezte személyét. Ha azt mondták az 1. filmet elvitte a hátán (ami nem igaz) akkor itt nem tudom mit csinált. Nadrágzsebre tette? Határozottan. Kellemes meglepetés volt. :)
Robert Pattinson nem sokat- vagy nem sok újat tudott mutatni, ugyanis nem kapott rá lehetőséget. A játékával teljesen megvoltam elégedve, a megjelenéséről pedig csak annyit mondanék, hogy szívszaggatóan gyönyörű.
Taylor Lautner... azok a fogak... Egy 2 lábon járó fogkrém reklám. Ha ezek eredeti színükben pompáznak így, akkor azta, micsoda gének! Ha nem, akkor nagyon remélem Taylor visszakérte a pénzét! Komolyra fordítva a szót... Nem volt olyan kellemetlen sem a megjelenése, sem a színészi játéka, de a karakterében jóval több volt, mint amit átadott. A szereplők közül úgy érzem Michael Sheen az, akit még meg kell említenem. Habár nem sok szerepe volt Aro-ként, mégis fantasztikusan formálta meg a karakterét.

Chris Weitz-nek sokmindent tudnék mondani és sok kérdésem is lenne hozzá.
Kezdjük azzal, hogy a könyv filmrevitelével majdnem teljesen elégedett vagyok, ugyanis sikerült hiánytalanul kielégíteni. Legyünk, őszinték, hogy 1 filmtől, amelynek könyves alapja van nem várhatunk többet. A Twilight-hoz képest jóval több jelenet volt hű a könyvhöz, amit én nagyon díjazok.
Tetszett a színvilág és összességében a jelenetek is jól voltak kivitelezve.
Azt is nagyon pozitívan vettem, hogy voltak direkt vicces jelenetek, amelyek jól is sültek el. Talán ez az, ami hiányzott a Twilight-ból.
Ha már Twilight, az is jó ötletnek bizonyult, hogy régebbi részeket is bevágtak egyes jelenetek közé. Sőt. Én egy kicsivel többet is el tudtam volna viselni ebből. 
De... sajnos többször is előfordult velem, hogy egyszerűen nevetnem kellett egyes részeken, amik nyilván nem erre lettek kitalálva.
Az egyik legnagyobb jókedvet Bella és Edward vámpíros jövője hozta, ami valljuk be elég kis esetlen volt.
Ha már a Volterrás jelenetnél tartunk, Aro gondolatolvasása és ahogyan Edward keze után nyúlt... egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy nincs tisztában azzal, hogy pontosan melyik nemhez vonzódik.
A film végén, amikor Bella és Edward a kocsiban ültek és éppen az átváltozásról beszélgettek az út közepén hirtelen megjelent Jacob, aki természetesen félmeztelenül és nem tudom mennyire természetesen, de feszítve állt előttük.
De mosolygásra kéztetett az is, amikor Bella a balul elsült születésnap után, csók közben nyögdécselt.

Amiről nem biztos, hogy a rendező tehet az a zenei katyvasz. Nem szenteltem olyan nagy figyelmet ennek, de a Muse dal természetesen elragadott magával.
És olyan furcsa jelenetbe iktatták be ezt a fantasztikus dalt és annyira nem értettem miért, hogy egy óriási kérdőjel ült ki az arcomra eközben.
Még valami, amit egyáltalán nem elfogultságból mondok. Annyira hiányzott nekem egy Rob Pattinson-féle, Let Me Sign stílusú dal. Bella sziklaugrásos jelenetéhez egy ilyen érzelmes szám illett volna, ami sokkal jobban kiemelte volna ennek a jelenetnek a fontosságát.

Térjünk át a kémiára. Arra a nagyon közismert chemistry-re, ami elviekben Kristen és Robert között van. Az 1. részben én ebből nem láttam semmit. Nekem nagyon hidegnek tűntek a közös jelenetek, a szikrák az én DVD-mhez nem lettek mellékelve és a 2 szereplő egyáltalán nem tudta eladni nekem, hogy ők ketten tényleg annyira, kétségbeejtően függnek egymástól, mint a könyvben említett Bella és Edward. A 2. részben jobban átéreztem a szerelmet, mondhatni azt a legendás vonzalmat is kezdtem felfedezni.

Bármennyire is szeretnék, képtelen vagyok elvonatkoztatni teljes mértékben a fanatizmusomtól, ezért nem tudom mit is mondanék rá, ha nem olvastam volna a könyveket és, ha nem lennék beléjük teljesen szerelmes. Nyilván sokkal jobban átélhető nekünk, fiatal tiniknek, akik olvastuk a könyvet. Nekünk, akik szerelmesek vagyunk vagy Robert Pattinson-ba, vagy Taylor Lautner-be. Nekünk, akik hiszünk a tündérmesékben, a szőke hercegben, a misztikus dolgokban.

Csak annyit tudok mondani, hogy fanoknak kötelező.
A kritikusoknak azt üzenném, hogy vegyék a kezükbe a könyvet és azután elemezgessék újra a látottakat. Vegyék figyelembe a célközönséget és ne a fizetésük legyen az elsődleges célpont egy-egy kritika megírása közben.
A rajongóknak meg annyit, hogy ha Team Jacob-ra váltanak, legalább ne az legyen az egyetlen kifogásuk, hogy kockás az említett hasa.
Mondjuk egy Lola-tól, mit is vár az ember?

Értékelés: 7/10

(Elfogultság? Valószínű. De ez csak egy szám...)