Annyira imááááádom ezt a videoklipet. Emlékszem anno még ez számított provokatívnak és polgárpukkasztónak. Akkoriban szerintem sokan nem gondolták volna, hogy a nyílt szexualitásnak egyszer majd ekkora hatalma lesz az egész társadalmunkban. Pedig megtörtént. És nem vagyok prűd, de van egy határ, amit már nem lehet tovább feszegetni. Ami pedig a túloldalon ránk köszönő könnyűvérűséget illeti, az már minden, csak nem vonzó.
A felelőtlen szexuális élet párhuzamos velejárójáról, a nemi bajról mikor lesz, már mondjuk egy lady gyagya klip?
Holnap végre kivehetem a jól megérdemelt ,,szabit” és egyetlen napot eltölthetek a vezetés réme nélkül. *hullámzás*
Ennek örömére nézzük mi minden történt mostanában a Sadie univerzumban.
Már hetek óta azt hallgatom, hogy milyen lusta vagyok, menyire keveset mozgok és, hogy szeptemberbe már ne költsek tömegközlekedésre, mert gurulva is könnyen eljutok majd a suliba. Az efféle megjegyzésekre már megedződtem az évek során, de elhatároztam, hogy csak azért is manci kedvére teszek. Hirtelen ötlettől vezérelve minden lelkesedés és előzetes felkészülés nélkül elkezdtem 20-as sorozatokban guggolásokat csinálni, aminek persze már a 100. guggolás után meg is lett az eredménye. Azóta is olyan izomláz gyötör, hogy még a leülés is gondot okoz.
A tanulság az, hogy sportolás helyett inkább aludj sokat, addig sem másznak fel rád azok a nem kívánt kalóriák.
Tegnap egy ultrahelyes, feltételezhetően diákmunkás srác, félmeztelenül nyírta a gyepet a ház előtt. Ahogy az izzadságcseppek megcsillantak a hátán a napfényben… szép költői gondolatok fogalmazódtak meg az én kis buksimban. Úgy éreztem magam, mint Gaby, (Desperate Housewives) aki (eleinte) a házból kukkolta a kertészét munka közben. :) Maddie addig vetemedett,hogy egy fotót is készített a ,,gyepes fiúról”, de miután az elkezdett mutogatni a ház felé beijedt és hatalmas lendülettel bújt vissza a függöny mögé. Kicsi az esélye, hogy kiszúrt minket, de amilyen a mi szerencsénk, nem kockáztattunk feleslegesen. Így Maddie addig ki sem mert mozdulni a lakásból, míg barátunk odébb nem állt. Később mancinak is meséltem a srácról, aki erre érdekes randi tippekkel látott el, amikre a jövőben nem szeretnék még csak visszaemlékezni sem.
Az NCIS-ről időközben kiderült, hogy nem egy nyári darának való sorozat. A részek elég emésztősek és jóval lassabban haladok velük, mint annak idején bármelyik kiválasztottal. Jelenleg a 2. évad felénél tartok és habár minden megvan a soriban, ami csak kell (izgalom, helyes pasi, humor, dráma) a napi 5 rész maximumot nem tudom túlszárnyalni. Mindegy, ráfogom arra, hogy majdnem háromnegyedórás egy rész. X)
Már három napja hangszál pihentetési projecten vagyok, ami nem megy valami jól. A bandatagok egytől egyig megtiltották, hogy énekeljek egy darabig, amióta az egyik próba után, hosszú percekig nem bírtam abbahagyni a köhögést. Visszaemlékezve, azért elég röhejes egy helyzet volt… xd Habár a krákogás nem jelentkezett újra, de az óta még a beszéd is megerőltető, úgyhogy most ráálltam a forró teára, a mézre és mindenféle idióta dolgot kipróbálok, ami a neten megtalálható, megfizethető és a józanész határain belül mozog. Szerintem holnapra már egy próba bepréselhető az én marha zsúfolt naptáramba. xd
Jövő héttől manci szabadságon lesz, ami azt jelenti, hogy megint fokozott ellenőrzés alatt állok majd egy hétig(?). Hurrá. Valószínűleg lassan nekiveselkedünk a suli cuccok beszerzésének is. Egy Ed Hardy suli szettre fáj nagyon a fogam, de van egy olyan érzésem, hogy hála a k*rvaautóvezetésicécónak abból nem nagyon lesz semmi. De pár SP saját sorszámozású, egyedi iskolaszert mindenféleképpen be kell szereznem augusztus 26-án, csak valakit még be kell szerveznem, aki hajlandó aknákat dobálni a sok eszét vesztett fiatalra. Lehet viszem Oli mókust, aki már Vácon is bizonyította, hogy a ,,kemény macsó” külseje mögött egy igazi, titkos SP fan lakozik. (zitus, ezt nem mutatod meg a bátyádnak! xd)
Ha olvastátok a Katy Perry-s bejegyzésemet egyel lejjebb (és miért ne olvastátok volna????), akkor biztosan ti is tudjátok, hogy az énekesnő a Teenage Dream turnéja alkalmából kishazákba is ellátogat. Azt hiszem, elkezdek spórolni, amin csak lehet, mert ez egy kihagyhatatlan bulinak ígérkezik. Habár álmaimban Avril koncin csápolok (vagy legalább egy Muse-on a Szigeten) de miután már az album is lassan egy éve késik nincsenek túl pozitív reményeim. Habár a két hölgy teljesen eltér egymástól, Katy-t is szeretem annyira, így teljesen megéri a böjtölést. Főleg, hogy a Hot n Cold-ot legalább tízszer eljátsszuk próbánként. És ha jól tudom, a legnagyobbaktól lehet a legtöbbet tanulni. ;) Különben fogalmam sincs mi történt, de hirtelen minden előadó felveszi a listájára Mo.-t. Ideérkezik a dilis lady gyagya is, (akinek reméljük, egy kicsit meggyullad a haja, vagy a latexruhája) a kis (6 éves barátunk) justin bieber, az itt forgató színészekről pedig már ne is beszéljünk. (Na jó, Leighton Meester, Katie Cassidy és Cory Monteith azért egy megemlítést megérdemelnek.)
Ha már szóbahoztam Cory-t. Annak akit érdekel érdekességként elárulom, hogy a glee-t is megvette az RTL, szóval még ebben a hónapban, e csodás sori szinkronizált verzióját is figyelemmel kísérhetik az érdeklődők. Alig várom, hogy a glee mánia is eluralkodjon az emberek elméjén, akár a The Vampire Diaries. -.-’ Az első évad már régen lefutott, de amíg le nem adták az első részt, addig senki sem tudta mi fán terem Ian Somerhalder, akivel egyébként nagy a harag, mert elvette az én kis britemtől, Ed Westwick-től a Legjobb TV-s Gonosz díjat az amúgy rémunalmas Teen Choice Awards-on, amiről a napokban, ha lesz hozzá kedvem lesz egy kis Fashion Post. (micsoda mondat!!!) (jah, és kicsit sem vagyok mániákus sorozatnéző) Csak nehogy úgy járjak vele, mint Cannes, vagy az Amfar post-okkal. xd Azok is hónapok óta íródnak. :)
Katy "csodálatos" Perry második albuma (ami sorsdöntő lesz az énekesnő jövőbeni zenei munkásságát illetően) a hónap végére várható. Szerintem Miss Perry-nek semmi oka az aggodalomra, hiszen az eddig kiszivárgott dalai mind nagyon igényesek és kidolgozottak. Habár legelső albuma vonzotta a negatív kritikát, remélhetőleg ezért a lemezért már megkapja a méltó elismerést.
Legújabb megklipesített dala a címadó Teenage Dream, ami a tinédzserkor egyszerű szépségéről szól. A dal és a videó egyaránt könnyed és vidám. Akaratlanul is mosolygásra készteti az ember, amikor eszébe jut egy-egy szép emlék... :)
Még egy jó hír a Katy Perry rajongóknak. Az énekesnő turnéállomásai között Magyarország is szerepel, így végre mi is tombolhatunk élőben a régi nagy slágerekre, illetve a várva várt újdonságokra. Ezenkívül pedig a Telekommal is sikerült megegyezésre jutni, ami azt jelenti, hogy Katy legújabb videoklipjében, akár egy magyar szereplő is szerepet kaphat.
Hát nem fantasztikus? :)
De az, hogy én mit akarok, nem számít ebben a témában és talán soha nem is számított. Rá lettem kényszerítve, hogy olyat csináljak, amit nem akarok.
Eleinte azt hittem jó szórakozás lesz, és csak az lebegett a szemem előtt, hogy nagy segítség leszek majd, amikor már a kezemben tartom a jogosítványt. De soha sem volt meg a kellő lelkesedés. Csak belementem, mert itthon fontos mindenkinek.
Jelenleg úgy érzem magam, mint egy 6 éves kislány, akit rákényszerítenek a szülei, hogy tanuljon meg zongorázni, miközben ő csak fogócskázni szeretne. De megteszi, mert nem tudja, mennyire bántaná meg a szüleit azzal, ha nem tenné. És nem szeretne kockáztatni.
Lehet, hogy 20 év múlva elismert zongorista lesz belőle, aki örökre hálás lesz a nem kért zongoraórákért, de lehet, hogy élete végéig kerülni fogja a hangszert és keserű szájízzel emlékszik majd vissza arra, hogy olyasmibe kényszerült bele önhibából, amiről álmodni sem akart.
Fogalmam sincs velem mi lesz 20 év múlva, hogy miként emlékszem majd vissza erre az időre, de jelenleg a b variáns fele hajlok.
Már péntek óta, folyamatosan forgalmi órákat veszek. Nincs megállás, egyetlen nap sem marad ki. Ma sem. És holnap sem. És másfél óra ide vagy oda, rohadtul megterhel. A koncentráció és az egyszerre több dologra figyelés nem a két legjobb tulajdonságom. Próbálom fejleszteni, amennyire tőlem telik, de ez nem megy egyik napról a másikra. Nem vagyok elég önálló. Nem vagyok elég jó. És nem vagyok elég kitartó sem. Ha rajtam múlna már a rutinvizsga előtt abbahagytam volna. És tényleg nagyon király dolog, hogy egy dombon tudok kézifékes indulást csinálni, meg, hogy megy a szlalom, de ezeket nem nagyon tudom hasznosítani a forgalomban.
Képtelen vagyok ezer meg ezer felé figyelni egyszerre. Figyeljek, arra mit csinálok az autóval, nézzem a táblákat, a lámpákat, tartsam be a KRESZ-t…
Nem megy. Elegem van. Unom. Mentálisan teljesen K.O. vagyok.
Ez persze mit sem számít, az idő csak telik a vizsga meg már megint a nyakamon. Augusztus 23. Eddig sem vártam ezt a dátumot, hiszen ehhez már vészesen közel van a tanévkezdés. De ezek után, még jobban remélem, hogy minél lassabban érkezik el ez az idő.
A legjobban az készít ki, hogy itthon nem tudom elmondani senkinek sem, hogy miként érzek a dologgal kapcsolatban.
,,Ha már ennyi pénzt feccöltünk bele, akkor csináld is végig. Te akartál belevágni… akkor most mi bajod van?”
Eddig is csak ráerőltettem a vigyort a fejemre, ezután sem lesz nagy dolog. Majd este jól kibőgöm magam, azután minden megy tovább. Csak remélni tudom, hogy a ,,pohárürítés” segít majd tovább tűrni és lesz elég energiám ahhoz, hogy tovább rugdossam a saját hátsó felem legalább a célvonalig. Mert ha még egyszer megkérdezi tőlem az oktató, hogy miért vagyok ennyire formán kívül, akkor talán megmondom neki az igazat. És cserébe senkitől sem kapok itthon bájvigyort.
Ma életemben először vezettem a forgalomban. Nem okoztam felfordulást, nem ütöttem el senkit, nem törtem össze az autót és nem öltem meg az oktatóm. Ezzel azt hiszem az összes saját magam által létrehozott kritériumot sikerült teljesítenem. :)
Eleinte azért bennem volt a félsz. Rögtön a volán mögé kellett ülnöm és kikecmeregnem a lakótelep parkolójából. Onnan pedig ki, egyenes a főútra. Az oktató jelenléte azonban nagyon sokat segített és viszonylag hamar túltettem magam a félelmeimen. Már maga a tudat, hogy az oktatóm akár az anyósülésről, hátrafelé is elvezeti az autót óriási biztonságérzetet adott.
És kicsit természetes is volt. Valószínűleg azért, mert eddig már jó párszor vezettem. De mást vártam. Azt hittem elkap majd valamilyen érzés. Szabadságérzet, boldogság, felszabadultság, akármi. De nem történt semmi. Egy kicsit szorongtam, hallgattam az utasításokat, figyeltem balra, jobbra, a lábaimra, a táblákra, a kereszteződésekre. Már egy kicsit berögzült a bámészkodás. Lehet azért nem élveztem annyira, mert teljesen az oktatómra hagyatkozom az útvonalat- és a sebességeket illetően.
Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy önállóan vezessek jogosítvánnyal a kezemben. Remélem ez változni fog. 21 óra csak elég lesz arra, hogy belemelegedjek. És az első két alkalom sem volt annyira vészes, szerintem egész jól ment. Kedvem nem szegték, de nem lennének álmatlan éjszakáim, ha nem kellene tovább csinálnom. Még mindig nem érzek különösebb késztetést arra, hogy ezentúl én legyek a családi sofőr.
Lelkes pedig egyáltalán nem vagyok a szombatra és a vasárnapra tekintve, amikor is kelhetek ismét hajnali 5-kor, hogy kómásan randalírozzak az üres utakon. A hétvégén már valószínűleg Budapest és Vác is szóba jön (ma csak Dunakeszi volt) és fejest ugrom a mély vízbe. Szerintem kerüljétek el azokat a területeket, legalább fél 8-ig. Nem szeretnék a motorháztetőből beintegetni a az autóba. :P Rossz első találkozás lenne.
Mindegy, essek már túl rajta, az a lényeg. Azért vállaltam be a hétvégét is. Minél előbb, annál jobb.
Gondolom nem éppen ez a helyes hozzáállás.
De itthon szerintem mindenkinek fontosabb a jogsi szerzés, mint nekem.
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum - 2010.
Holnap végre kivehetem a jól megérdemelt ,,szabit” és egyetlen napot eltölthetek a vezetés réme nélkül. *hullámzás*
Gyűlölöm, utálom, elegem van, ki akarok szállni.
Ma életemben először vezettem a forgalomban. Nem okoztam felfordulást, nem ütöttem el senkit, nem törtem össze az autót és nem öltem meg az oktatóm. Ezzel azt hiszem az összes saját magam által létrehozott kritériumot sikerült teljesítenem. :)
Friss hozzászólások