Fecsegjek megint a semmiről egy teljes bejegyzésen keresztül?
OKÉ.
Tök vicces a suli.
Néha már annyira elvagyunk zsúval, hogy öröm nézni.
Van egy külön kis világunk, amibe sokszor annyira belefeledkezünk, hogy már nem érzékeljük, mi folyik körülöttünk. És közben az sem érdekel minket, ki mit gondol rólunk.
Bár ez általánosságban is így van.
A zspm, a szeretünk Gerzson ésatöbbi. XD
A héten olyan emberekkel beszélgettem, akikkel 2 éve még soha. Valahogy nem vitt rá a lélek. Pedig már rég elértem azt az állapotot, hogy nincs bennem megfelelési vágy. Ha elfogadnak olyannak, amilyen vagyok az fenomenális, ha nem hát így jártam. Én nem leszek attól kevesebb.
Mini ellentmondás:
Sündringó tegnap megjegyezte, hogy milyen kevés barátom van.
Úgyhogy most mindenkivel szimpatizálok.
A suliban, a buszon, az utcán. Vicces. Kár, hogy nem értékeli mindenki az erőfeszítéseimet.
Rájöttem a fennmaradási rekorddöntögetés nem is akkora buli. Vagyis este és hajnalban még jó ötletnek tűnik. Reggel 5:20-kor már kevésbé.
Pl. a hét közepén is már annyira ki voltam ütve, hogy a buszon, az üvegnek nekidőlve aludtam. Pedig az nem kellemes.
Kit érdekel, hogy az embernek beáll a nyaka? Az a legkisebb baj.
De amikor a busz hátulja ugrál és a fejed folyamatosan nekicsapódik a busz üvegének… nah, az nem valami zsír.
Mint azt már egy korábbi bejegyzésemben említettem holnap nem óhajtok bemenni a suliba.
Tudjátok, titkos kémakció. XD.
Ettől függetlenül tanulnom kellene a Lotte-ba.
Ő. Most lebuktattam magam.
Azt hiszem ezzel meg is lett fejtve a nagy blogaktivitásom rejtélye.
Nem is meséltem, hogy a héten megvolt a nagy karácsonyi húzás is.
Annyira, kimondhatatlanul utálom én ezt a teljesen fölösleges bájolgást.
Főleg azért, mert mindig olyan balf*sz emberkéket vagyok képes kihúzni, hogy az valami elmondhatatlan.
Már bocsánat a durva jelzőért.
Annyira örültem volna, ha zsút húztam volna. Neki annyi cuccát tettem már tönkre, hogy egyszerűbb lett volna a törlesztés.
1 db ping pong ütő, a helyett, amit eltörtem az osztálykiránduláson, 1 db fekete golyóstoll, a helyett, aminek a betétét eltömítettem Niki elhalt hámsejtjeivel, miközben a nagy tetováló énem kibontakoztatásán erőlködtem. XD
És eme remek rövid ténymegállapítással elérkeztünk a bejegyzés végéhez.
Most jöjjön pár jegyzet, amit az angol könyvem, munkafüzetem és füzetem lapjai rejtenek.
Egy-egy órai beszólás, amire visszaemlékezvén újra elkap a röhögő görcs.
Vagy a szánakozás.
XD
Nehéz nevetni rajtuk úgy, hogy nem ismeritek a szitut. De egy próbát megér.
(szóba kerül a jövő évi londoni út)
Megy a tanárnő is?
Nem!
Akkor én se!
Levegőbe esik a paradiving b*zdmeeeeg!
Blablabla (megy a témázgatás)… és a Dóri csinálja a padot?
Nem tudom tanárnő! Miért szégyenít meg?
Can nem kell! (Kennem kell.)
Who she? (Husi.)
Ne másold már le, ha én nem!
Mit jelent az I can’t bear?
Nem tudok medvézni!
Hát Bence, ez felháborítóan botrányos volt!
Khéli hová mész?
Megy matyizni!
Tanárnő akkor miért nem írják oda, hogy ez egy sz*r, erre ne hallgassunk?
Közben pedig tiszta moszatul(?) érzem magam, amiért így eltünedeztem.
Lehet jót tett nekem az egy hetes technika hiány? Neeeeeem. Biztos nem.
Csak még mindig a semmi és a túl sok helyzete áll fent.
Az ember gondolkodik, írjon vagy ne. És mindig az „inkább ne” opció a bejövős.
De most nem. Kell egy kis változatosság. Akkor kell írni, amikor mások nem számítanak rá.
Semmi polgárpukkasztó dolgot nem terveztem mára. Csak szimplán egy kis helyzetjelentést, hogy tudjátok még élek.
Pontosan holnap, 17 óraaaa, 44 perc és 59 másodpercig. Onnantól kezdődik a „halál 3 órája”. Ez a szerdai Lotte-zes új beceneve.
A nagy Sadie alázás óta nagyon rettegek hóhér tanárnőtől és már annyira ki vagyok minden óra előtt, hogy az már itthon is feltűnt. A szülőknek. És ha ilyesmi van, akkor már tényleg rossz a helyzet.
Apci előző héten nagyon kiakadt a nőre mondta is, hogy elintézi, hogy ki lehessen lépni a tanfolyamból és fizetni se kelljen utána.
Nagy a csábítás, hogy megkérjem rá, ossza az észt kedve szerint, de 1. az én érdekem az egész. Elviselem, visszabeszélek és megvédem magam, ha kell. De túl kell élnem, ha akarok egy középfokú nyelvvizsgát még ebben az életben.
2. nem akarok visszaélni a szülői szeretettel.
Persze, ha lenyom még legalább 2 olyan okítást, mint két hete, akkor nyilván megváltozik a helyzet és hagyom a fenébe az egészet.
Evezzünk más vizekre, ne gondoljunk a holnapra, amíg nem muszáj.
Ez a hét eddig elég jó. Leszámítva a havat, a jeget, a latyakot és a hideget. Nem tudom, hogy képes ennyi dolog, egyszerre megjelenni, de hálás vagyok ezekért. Mert amúgy is nagy hepp a suliba járás. Meg a közlekedés.
Közlekedés. :) Vasárnap meglátogattuk az új keszis Tesco-t. Ez azért poén, mert egy már volt keszi egyik felén, most épült egy másik, a másik felén.
Mind1. Szvl Sadie elvezette a családot. A parkolás annyira pontos lett, elsőre, mintha vonalzóval mérték volna ki. Életem első jó megállása volt, ki is élveztem a pillanatot.
A Tesco, no comment. Gazdaságos. Minden téren… Bár nem… a méretével nem spóroltak.
És habár apenta akció volt, meggyesből egy darabot sem lehetett találni. Pedig mostanában azon élek.
Érdekes, majdnem vicces szitu is volt.
Bementük egy fehérnemű üzletbe. (Hogy, hogy keveredtünk be oda ne kérdezzétek…)
Már kb. 15 perce próbáltam lyukat taposni a szőnyegbe, amikor apci kijelentette, hogy: ,,Nézz szét, veszek neked egy harisnyatartót vagy nem is tudom mi a divat nálatok!”
Erre részemről hisztérikus nevetés volt a válasz.
Az eladónő pedig kijelentette, hogy: ,,Eljön majd annak is az ideje.”
Ekkor azon gondolkodtam, hogy most vagy fiatalabbnak néz a koromnál, vagy nem tudja, hogy 17 évesen már nem léteznek ,,ártatlan” lányok vagy pedig csak bezavarta, hogy úgy néztem ki mint egy fiú.
(Szeretek fiúnak öltözni itthon és hétvégéként. Nem ajánlatos összefutni velem. xd)
Hazafelé is én vezettem, ennek hála pedig meg volt az első éjszakai vezetésem is. Nem volt valami felemelő, de most írok úgyhogy annyira nem volt vészes.
Ma tök jó napom volt. Első 3 óra után bemondta az igazgatónő, hogy mindenki mehet haza, mert járvány van (az osztály fele hiányzott) és nem vállalja a megbetegedés kockázatát. Nem tudom ennek mi értelme volt, mert aki már bevitte a bacijait az már bevitte, és akit már akartak, azt úgyis megtámadták a bacik.
És holnap ugyanúgy megyünk be. Úgyhogy nem tudom felfogni a gondolatmenetet, de OK.
Legalább 4 órát tudtam foglalkozni a ,,halál 3 órájára” feladott leckékkel.
Tanulni másra már kevésbé volt kedvem, de azért a halvány szándék ott volt. Mindig azt kell értékelni. ;)
A szerda még a húzósabb, de az csak a suli utáni dolog miatt, no meg a csütörtök, az a GK óráktól, amikre nehéz készülni, ha az ember egész délután az angollal van elfoglalva és miután hazaér már hullafáradt és késő is van.
De már két hete folyamatosan megoldom a helyzetet, úgyhogy miért ne menne most is?
A pénteket engedéllyel ellógom, max. első órára megyek csak be.
A program titkos kémakció, majd hétvégén kifejtem.
Különben mérges vagyok, mert nem jön az expressz csomagom. A postánkat is átvariálták. A csomagokat nem lehet átvenni az érkezés napján csak rá 1 napra, mert ahelyett, hogy leraknák a postán az érkezés napján elviszik valahová el a p*csába és csak következő nap viszik vissza.
Nem tudom, ennek mi értelme van. Levegőztetik? Bemutatják neki a várost?
Ez a dunakeszis színvonal.
Jahm. Olivér kint van a suli szekrényünk ajtaján.
Dojka hisztizett miatta, miközben nem tudom kinek a plátói szerelmével van kitapétázva a fél szekrény…. De nem gáz.
11-ére van jó kis progi terv. Ha megyünk suliba, ha nem akkor is be van szervezve.
Aki keresztbe tesz, megjárja.
That’s all Folks!
A végére egy kis Alvin és a Mókusok. Mert újra előkerültek az albumok. És ez a másik adag koffein a kávé mellett.
Arra pedig szükség van, mert mostanában fennmaradási rekordokat döntögetek. Minek aludni? Felesleges, így is, úgy is fáradt leszek másnap.
Megérkezett a 9. design, - Katy után - a központban a nagy barátnő, a tehetséges és gyönyörűséges Rihanna.
A kinézet elég egyszerű ennek oka, hogy váltani akartam már, de nem értem rá sokat vacakolni.
Nekem tetszik a végeredmény, kicsit hajaz a télre, de csak egészen kicsit, mert nem akartam külön téli és karácsonyos kinézettel bíbelődni, tavaly bőven elég volt.
Tanultam belőle. :P
Sok munka volt és még ocsmányul is nézett ki.
A hónap mottója tehát az egyszerűség.
Ha tetszik, teszik, ha nem, nem.
Nem nagyon érdekel, nem szolgálom a népet mostanában.
:)
Ha ma elvesztem
Holnap újra kezdem
Ha egymagamban is kell összeesnem
Talán jobban is lehetne élni
Hisz egy halálraítélt is tud még remélni.
De legalább én még tükörbe tudok nézni. De legalább én még tükörbe tudok nézni. De legalább én még tükörbe tudok nézni. De legalább én még tükörbe tudok nézni.
Hallottam a tetováló gép jellegzetes hangját.
Azt a zajt, ami semmihez sem hasonlítható.
Megálltam és csak szívtam magamba. Hosszú perceken keresztül.
Elképzeltem milyen lesz majd, amikor egészen közelről hallom majd a gép búgását, miközben bőrömön érzem a tű apró szúrásait.
Egyszer majd sok helyen megjelölnek. A testemre vésetem rövidke életem összes forradását és sebhelyét.
Nézd már ki jött vissza?
Hogy mi történt arról később, most egy 1 hetes bejegyzéssel szolgálok, amire pár perce bukkantam rá.
Ja. A héten is többször ideggörcsös állapotba kerültem.
No comment. :/
Egyetlen TV adó sem üzemel, az internet is elment. 22:29 van. A szülők inkább alszanak. Én szenvedtem egy sort a Sims 2-vel, amibe egy óra után sikerült is beleunnom. Most rászántam magam egy blog bejegyzés megírására a Word-ben. Előfordul az ilyen.
Szégyellem magam – egy kicsit – amiért hanyagollak titeket, de nem tudok írni. Írásképtelenségem oka, hogy lakat van a számon, mert nem szítom tovább a tüzet.
Pedig ma nagyon elkapott az ideg. De egyik embert sem sikerült elkapnom, hogy kicsit kieresszem a gőzt. Niki volt az önkéntes villámhárítóm. Kicsit megkönnyebbültem. De érzem akkor lesz ez teljes, ha végre kiadhatom magamból.
Addig szánalmas kis senki leszek egyetlen beton kemény ember szemében, aki képes csak azért bevonulni a lány WC-be, hogy kitárgyalja a ,,sz*ros kesziseket”.
Játszhatjuk az áldozati bárányt, miközben szemét módon mindenkit elhordunk mindennek a háta mögött. Eddig sem volt hiteles, így még annyira sem.
Kaptam meglepő facebook üzenetet a héten, amit fontolgattam egy darabig. Mikor már arra jutottam talán lehetne kezdeni valamit a helyzettel sikerült elérni azt a szintet, hogy kész, vége, ennyi és tényleg. A levegővel egyenlő.
Ha ez egy verseny mondhatjuk, hogy én vesztettem, a banda szétrobbantva, mellettem senki sem állt ki. Csak, hogy meglegyen az öröm a másik oldalon. Éljen a komoly egy napig tartó pártatlanság és a baráti sz*kavarás. Ohhhhigeeeeen. :)
Nem vetem le magam sehonnan. Mert nem a világ a k*csög, hanem az, aki annak látja.
:)
Hihetetlen, hogy egy Károlyi Nap alatt mennyire bölccsé válik az ember. xd
Pedig elrohadt pár agysejtem a ,,nagy” iskolai koszorúzós videó alatt. -.-’
Magáról a Károlyi Napról nem nagyon tudok mit mondani. Voltak jó pillanatai, a karaoke nagy buli volt, mint mindig. Jó gátlásaiktól megfosztva látni a tanárokat. :)
De amúgy semmi extra.
A heti nyelviskolás alázási faktor alacsony szinten maradt.
Az Olivér-mániám a héten nem lett teljes mértékben kielégítve. xd
A ,,Keresd a Sadie-t” játék csak 3x jött össze, eredménye még a hétvégén érkezik. Már ha lesz netem. :/
Aki pedig elrontotta a péntekem ezzel a technikai K.O.-val tehet egy szívességet...
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."