Hogy miért pont 11? Fogalmam sincs. :) De nézzétek/hallgassátok szeretettel, miközben rám gondoltok.
11.) Madonna – Hollywood Habár nem kell géniusznak lenni ahhoz, hogy az ember megírjon egy ilyen dalt, mégis a klippel együtt az összehatás valami zseniális. Semmi extra nincsen benne Madonna magamutogatásán kívül, de íme, egy példa arra, hogy lady gyagya mekkora egy amatőr és, hogy sokkal jobban is lehet a magamutogatást művelni.
10.) Red Hot Chili Peppers – Tell Me Baby Az együttes nagy kedvencem, sajnálom, hogy mostanában nem nagyon vesznek részt a zenei életben. A Tell Me Baby az egyik kedvenc dalom, melynek a klipje kellő humort és chilit tartalmaz. ;)
9.) P!nk – Sober Imádom Pink életfelfogását. Megvan a véleménye a világról, amit soha nem is rejt véka alá. Sokatmondó dalszövegei azonban soha nem szabnak határt a klipalkotás terén. Nagyon szeretem régi és újabb dalait egyaránt, éppen ezért nehéz volt kiválasztani egyetlen egyet. Végül mégiscsak a Sober-re esett a választás, aminek a hangulata igazán magával ragadó. A megjelenítésben különösen szeretem a régi és az új találkozását.
8.) Christina Aguilera - Voice Within' Igaz vagy nem, de Christina halála az volt, amikor az oly profin összerakott lady gyagya megjelent a színen. Szomorú, hogy Aguilera-t vádolják plágiummal, mikor ő előbb tudta mi az a piszkos szexualitás, mint gyagya azt, hogy mi is az a magassarkú.
Szóljon az egyik legnagyobb Christina alkotás az énekesnő emlékére.
7.) One Republic feat. Timbaland – Apologize Az egyik legkiemelkedőbb Timbaland alkotás kétségkívül a One Republic együttessel való közreműködés során elkészült Apologize. A dal és a video látványvilága egyaránt különleges. Ez az egyik legcsodálatosabb dal, amit valaha hallottam, olyan mély érzelmekkel, amiket már sokan próbáltak megszólaltatni, de így még senkinek sem sikerült.
6.) Linkin Park – Waiting For the End Mostanában már annyira nem, de régebben nagyon sok Linkin Park-ot hallgattam. A legújabb videoklipjük a Waiting For the End látványvilága nagyon megragadott és ezzel a dal kisebb hiányosságai is teljes mértékben pótolva lettek.
5.) My Chemical Romance - Welcome to the Black Parade A My Chemical Romance egyik legnagyobb alkotása mind zeneileg, mind videoklipileg a Welcome to the Black Parade. Több ilyen dal kellene manapság ahelyett a sok sz*r helyett, amit tucatra gyártanak az egyszámos előadók.
4.) Evanescene – Everybody’s Fool Van, hogy egy dalt csak bizonyos időszakokban hallgat az ember, de akkor megszámlálhatatlanul sokszor. Habár nem a legszebb emlékeim fűződnek ehhez a számhoz, mégis sok nehéz időszakon segít át a mai napig. Amy Lee egy istennő.
3.) Rihanna – Rockstar Imádtam Rihanna Rated R c. albumához kialakított stílusát mind megjelenésileg, mind zeneileg. A Rockstar az egyik legütősebb Rihanna klip, ami még akkor is fantasztikus, ha Rihanna nagyon nem egy rocksztár.
2.) Fergie – Beautiful Dangerous Az előző dalnál nem említettem, de itt már muszáj, hogy a dalban a legendás Slash is közreműködik. A Beautiful Dangerous még ropogós, csak úgy bűzlik a szexualitástól, a profizmustól és a régi rocktól. Új kedvenc. Brutálisan jó!
1.) Hinder – All American Nightmare A lista végére, ami igazából az eleje, ismét új alkotás került, ami szintén vad és szintén szexuális. De a tálalás olyan módon történik, amilyet még nem sokszor láthattunk. A tetováláshalmaz pedig külön plusz pont! ;) Ha a többi dal nem is, ez mindenki számára KÖTELEZŐ JELLEGGEL MEGTEKINTENDŐ!
Különleges, egyedi, más, különc.
Ezek rokon értelmű szavak?
Néha. Esetenként. De nagy általánosságban nem.
Én nem vagyok különleges, sem teljesen egyedi.
Más? Különc? Talán.
Néha jó lenne csak úgy beleolvadni a többiek közé. De feladni azt, aki tényleg vagyok? Soha. Ha így nem fogadnak el, akkor máshogy, olyanként, aki nem vagyok semmi értelme.
Tisztelem azokat, akik mernek mások lenni. Felvállalják azt, akik valójában.
Mert mások vagyunk, más dolgokat szeretünk. Igazán unalmas világban élnénk, ha mindenki ugyanúgy viselkedne és ugyanazon dolgok iránt érdeklődne.
Így azokat, akik próbálnak ál-különcséggel kitűnni vagy csak így akarják elfogadtatni magukat másokkal, azokat ugyanolyan szinten szánom.
Kit érdekel kinek mi ezzel a célja.
Nah, ideáig is eljutottunk. A sok-sok vlogüzenet után íme, egy írásos beszámoló. Persze ahhoz, hogy ez megszülessen szükség volt egy 250 szavas, angol fogalmazás megírására is, ami… végül is még csak 2 mondatból áll, ami kb. 20 szó, szóval mondhatni ez csak egy kis időhúzós pótcselekvés.
De akkor is tartozom ezzel, mert megígértem, és mert nem akarom elfeledni ezt a fantasztikus élményt, úgyhogy nézzük csak mi minden történt azon a feledhetetlen őszi kedden.
Szóval a keddi kómás vlog-os szösszenet után, megpróbáltam összekaparni magam hamvaimból. Fél órával korábban elkészültem a tervezettnél, így nagyjából sikerült összerakni egy kis rendszert is az én rendetlen fejemben. 10:45-kor találkoztunk Dojkával (akiről mellesleg megjegyezném, hogy megint késett…) a ház előtt. A 11:03-as busz elé kényelmesen kiértünk, főleg, hogy a busz kb. 20 percet késett. Kicsit mérges is voltam, mert attól féltem semmire sem lesz időnk és megint rohanhatunk ész nélkül, hogy le ne maradjunk semmiről. Hát nem így lett, szerencsére. :)
Szépen nyugodtan letelepedtünk a Forgách utcai McDonald’s-ban (aminek hála a sulira is sikerült vetnünk egy pillantást), majd kb. 20 perc alatt be is burkoltam a finom csirkés Deluxe szendóm és a már zsúmtól átvett szokásommá vált epres shakem. Ezután pont elértük az éppen akkor érkezett metrót, majd rekordidő alatt sikerült kiérnünk a Deákra. Onnan megbeszéltem Dojkával, hogy ha nem lesznek elég világosak a kiírások, akkor majd megkérdem, ő merre menne, és majd arra nem megyünk. (Mert ez mindig beválik.) xd De végül minden nagyon érthető és világos volt, aminek hála könnyen felszálltunk a megfelelő földalattira és a Vörösmarty teret is megtaláltuk percek alatt.
Csak ragad rám valami az évek során. ;)
A nagy tér közepén azt se tudtuk vajon hol és mikor lesz az egész felhajtás ezért becéloztunk egy szoborcsoportot, amire szépen lecsüccsentünk és felmértük a terepet.
Kb. 10 perc eltelte után benyögtem: ,,Jéééh, az a csávó úgy néz ki, mint a Zola!” *nagyvigyorhozzá*
erre Dojka halál unottan válaszol: ,,Igen, mert az a Zola.” xd
Hát kössz szépen, hogy szóltál időben. :P Zola egyébként éppen valami haverjával trécselt és közben nagyon el volt foglalva a barátnője kezének a markolászásával. <3
A hármas csoport mellett sikerült kiszúrnunk a már említett castingos ,,barátainkat” is, ami felért egy kisebb sokkterápiával. Szerencsére a ,,fogyirohamot” megúsztuk és miután leesett nekik, hogy mi nem nagyon akarunk velük kommunikálni a forgatás folyamán nem is zargattak minket.
Fél 1 körül előkerült a kameraman, egy másik srác, 2 női alkalmazott papírokkal, Barbee a sztárvendég, stb. Zola ekkor körbejárt és nekilátott embereket toborozni, mivel a kis naiv úgy gondolta senki sem fog elmenni a forgatásra.
Azonban mikor elkezdődött a felvétel azonnal összegyűlt egy kisebb csoport, ami csakis a Megálló miatt ment ki a térre. Dojkával azonnal be is céloztunk egy jó kis helyet (ugyanis a felvétel kezdetéig mi is csak távolról szemléltük az eseményeket) a kamerával szemben és mivel éppen a kedvenc platform magassarkúm volt rajtam mindenki fölé tornyosultam. xd A felvétel kb. másfél órás volt és az egész heti anyagot az alatt az idő alatt vették fel. Először Zola felmondta minden nap elejére és végére a köszöntőszövegeit, majd kezdődhetett a klipkérés. (Itt megjegyezném, hogy Zola nagyon profin csinálta az egész konferálós dolgot, minden felvétel megvolt elsőre, persze a hibázási lehetőség sem volt nagyon adott, hiszen nem volt sok idő arra, hogy minden meglegyen. Soha nem gondoltam, hogy ennyire szoros időkorlátok közé vannak szorítva a műsorvezetők.) Eleinte nem nagyon jelentkeztünk klipkérőnek, kíváncsiak voltunk arra, hogyan is zajlik az egész felvétel. Majd 5-6 kérés után úgy döntöttem én bevállalom a szólós zenekérést. Rögtön kihívtak, a kezembe nyomtak egy VIVA-s mikrofont, a kamerát a fejembe nyomták és már mondhattam is.
Valami ilyesmit sikerült összehoznom: ,,Sziasztok, Andi vagyok és az Anti Fitness Club-tól szeretném kérni az Angyal című számot. Küldeném Olivérnek, zitusnak, Dojkának, zsúnak és mindenkinek, aki szereti.” xd
Tök jó volt az a pár percnyi szereplés, teljesen megjött a kedvem az egészhez. Miután felmondtam a kis szövegem ki kellett töltenem egy papírt, amelyben nyilatkoztam arról, hogy megengedem, hogy felhasználják a rólam rögzített anyagot. Ezután a fantasztikum után végigvártuk az összes többi klipkérést, a szólókat, a beszélgetőseket és a Barbee-t faggatósakat. Szinte végig kamera közelben voltam, volt, hogy a klipkérő mellett álltam, volt, hogy mögötte, volt, hogy a háttérben, de szinte mindig a kamerával szemben, pedig nem is arra hajaztam csak mindig így alakult.
Így adott a felhívás egy: Keresd a Sadie-t! játékra. E-mailjeiket az utasiandi@gmail.com-ra várjuk. xd
(Miért van olyan érzésem, hogy tényleg ilyet játszunk majd Olival a jövő héten? xd)
A rajongók jó arcok voltak és tök vicces volt a helyzet, mert szinte mindenki SP-t kért és a rendezőnek már szabályszerűen könyörögnie kellett, hogy más előadótól is kérjenek dalt. (Erre jött Fluor és SP közös száma a Partyarc. xd)
A forgatás végén mindenki lerohamozta Barbee-t és Zolát és én is felvetettem annak az ötletet, hogy mi lenne, ha mi is csinálnák közös képeket és begyűjtenénk egy-egy aláírást. Barbee-val az első képem nem sikerült, így még egyszer vissza kellett mennem. Barbee egyébként meglepően nagyon szerény és kedves volt mindenkivel és olyan alacsony volt mellettem, hogy be kellett hajolnom, hogy egy szinten legyünk. :) Az ifjú hölgy után jött Zola, aki már ölelkezett is a közös képeknél. Mikor Dojkával fotóztam humorosan beszólt, hogy: ,,Ez biztos nem sikerült, biztos homályos lett!”
erre mondtam neki, hogy: ,,Remeg a kezem és tök jó, hogy itt van, és ezért bénázok!”
Erre ő: ,,Nem érdekel! Csinálj másikat!” xd
Miután elfogyott mindenki kértem aláírást és ő Barbiee-val ellentétben névre szólóan adta, így Sadie névre kértem. Eltartott 5 percig míg leírta és megjegyezte mellé, hogy ez tök jó előadó név lenne. (L) (Beletrafált.)
Miután mindenki igénye kielégítésre került a stáb összepakolt és továbbállt.
Dojkával még beugrottunk a New Yorker-be, ahol beleszerelmesedtem egy csizmába, de végül nem vettem meg. Most bánom, mint a fene, mert van egy tök menő bőrnacim, amivel nagyon atom összeállítást alkotna. :/
Ezután becéloztam a haza utat, Dojkát pedig otthagytam VK-nál, hogy intézze a saját dolgát.
Nagyon nagy buli volt az egész forgatás, Zola végighülyülte az egészet. A hangulat, az emberek, a hely, az idő… minden annyira a kezünkre játszott. Felejthetetlen. :))
Kicsit K.O. vagyok, de tudom, hogy ezt elnézitek nekem. Pár perce keltem és az első az volt, hogy felvettem egy kis helyzetjelentést. Csak nektek, szívből és szeretetből.
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum - 2010.
A ,,keresd a Sadie-t” játék időpontja:
Nah, ideáig is eljutottunk. A sok-sok vlogüzenet után íme, egy írásos beszámoló. Persze ahhoz, hogy ez megszülessen szükség volt egy 250 szavas, angol fogalmazás megírására is, ami… végül is még csak 2 mondatból áll, ami kb. 20 szó, szóval mondhatni ez csak egy kis időhúzós pótcselekvés. 
Friss hozzászólások