2010.12.31. 19:08, Sadie
,,…Ordít a világ!Körbevesz a zűrzavar,
Mindenki csak bajt akar,
Ez a botrányos pörgés túlságosan felkavar.
Csak most ne szólj hozzám,
Pár másodperc s robbanok,
Szétverem a színpadot…”
2010 a változások éve volt.
Csak ennyiben tért el a többitől. Hisz minden évben történnek jó- és rossz dolgok.
Van, hogy azt érezzük, hogy minden és mindenki összeesküdött ellenünk és vége van a világnak. Eközben persze pozitív ellenpélda nem jön sehonnan. Vagy jön az automatikusan csak szimplán nekünk nem tűnik fel?
Lehetséges.
Alapjáraton negatív ember vagyok. Negatív a hozzáállásom mindenhez, az elképzeléseim, a véleményem és a jövőképem…
Kellenek ilyen emberek is a világba, hogy ne legyen olyan unalmas.
Még az év elején azt hittem elkezdődött valami.
Hogy végre annyi átszenvedett idő után végre vannak igaz barátaim. Éreztem, hogy fontos vagyok, hogy szeretnek. És én is adtam szeretetet, mindig nyitottam az új dolgok felé. Lassú és apró léptekkel, de nyitottam.
Zárkózott vagyok ez tény és való. De valamilyen szinten akkor is megnyíltam. Új embereknek.
Többet jártam el itthonról. Megismertem egy olyan világot, amiről eddig csak álmodtam.
Annyira jó volt rátalálni arra, amit általános vége óta hiányoltam.
Szép volt és jó, de egyszer minden véget ér.
Hátba szúrták, tízszer megforgatták bennem a kést és otthagyták a hullámat a nedves aszfalton.
Aki arra járt néha meg is rugdosott.
Nesze neked…!
Mégis felálltam és összeszedtem magam atomjaimból. Jelenleg ott vagyok, ahol…
Csalódtam, sírtam, fájt, elmúlik…
Én vagyok a rossz és csúf, ismerjük már a mesét.
Az igazi gonosz egyszer úgyis elpusztul, akkor majd megtudjuk kinek volt igaza.
Ebben az évben elhatároztam, hogy innentől a céljaimért fogok áldozni. Komolyan ott lebeg a szemem előtt, hogy hová akarok eljutni és mennyi időt adok magamnak arra, hogy azt el is érjem.
Rájöttem, hogy nem számíthatok igazán senkire. Saját magamnak kell felépítenem azt, amit szeretnék.
Nem hajtogatom többé, hogy ,,Ismerj meg és szeress meg”.
Nincsenek arra érdemes emberek. Mindenki öncélú és én központú.
Hát akkor tessék, nekem nem kell semmi.
Persze volt pár pozitív csalódás is.
Végre megoldottuk a ’Miért utál engem mindenki?’ elméletet.
A megoldás olyannyira egyszerű, hogy már kissé nevetséges is. Maradjunk annyiban, hogy olyan embereket neveztem én sokáig barátaimnak, akik minden áldott nap belém sulykolták mennyire is tökéletlen vagyok ebben a tökéletes világban.
Persze nem csak bennük volt hiba, de úgytűnik végre sikerült félretenni az ellentéteket.
Végre felvehetek azt, amit akarok anélkül, hogy feltétlen amiatt utálnának.
Bár a megfelelési kényszer már rég kihalt belőlem.
Teszek arra ki mit utál bennem.
Nem tudok megváltozni.
Nem is akarok.
Idén már annyira blog-megszállott sem voltam, mint anno.
Bár ez azóta fennáll, mióta otthagytam a Blogspot-ot.
Tiszta lappal kezdtem. Sok értelme nem volt. Azóta minden sokkal rosszabb lett.
Akkor hittem, hogy elromlottak a dolgaim… nem is sejtettem, hogy mekkorát is tévedtem akkoriban.
Visszaolvastam azt a régi ’felkavaró’ bejegyzésem.
Írtam már akkor is okosságokat. Egyensúlyról, netmegvonásról.
Bár ma már kicsit másként látom a dolgokat.
Úgy gondolom, minden szerénytelenség nélkül kijelenthetem, hogy a weblaptervezés és weblapszerkesztés olyan dolog, amihez értek. És tudjátok nagyon felemelő érzés, mikor mások elismerik a munkádat.
És nem azért dicsérnek meg mert tudják ki vagy. Csak azt látják, amit felépítettél.
Csak te.
A netes világban rátaláltam valamire, ami a valódiból hiányzik.
Már nem kapálózok ellene.
Idén közelebb kerültem a családomhoz is.
Nem nagyon beszéltem erről, de anyukám majdnem meghalt a nyáron. Órák kérdése volt az egész.
Ilyenkor az ember jobban átértékeli a dolgokat.
Azóta sokkal többet beszélgetek itthon a szüleimmel, több a közös program.
Kevesebbszer mondom, hogy ’Nem’, ami az ő szempontjukból kiváló, nekem azonban van, amikor már túl megterhelő.
De nekik nem akarok csalódást okozni.
Ők az egyetlenek, akiknek meg akarok felelni, akiknek meg akarom mutatni, hogy én is érdemes vagyok valamire.
Mielőtt megszólalok vagy vitába kezdek, jobban átgondolom a dolgokat.
Van, hogy inkább elszámolok 3-ig és inkább annyiban hagyom a dolgokat.
Ajánlom nektek is.
Megszereztem a jogsit.
Nem volt sétagalopp, sok negatív élményem volt a gyakorlatokkal kapcsolatban.
Megterhelő volt és sokszor utáltam.
De szeptember 3-án csak befejeztem azt az őrületet.
Azóta nagyon aktívan részt veszek a dunakeszi - és budapesti forgalomban.
Már nem gondolok arra, hogy milyen negatív dolgok értek akkor.
Csak az a pozitív végeredmény maradt meg, mégpedig az, hogy legálisan vezethetek a forgalomban.
És jól csinálom.
Remélem, hogy a Lotte-val is így leszek.
Már csak pár hónap és jön a nyelvvizsga.
Ha befejezem a tanfolyamot az lesz az év legnagyobb híre. Biztosan körbetáncolom Keszit.
És, ha sikeresen megszerzem a középfokút, amiért voltaképpen megy ez az egész, akkor hirtelen csak az marad majd megint, hogy sikerült és ezt a célt is megvalósítottam.
Nehezen, de akkor majd az is feledésbe merül, hogy mennyi időmbe, energiámba és lelki erőmbe fájt az egész.
Idén sikerült beújítanom 2 piercinget, a tervezett 6-ból.
Annak ellenére, hogy soha nem gondoltam volna, hogy ebbe bármelyik szülőm is belemegy, ez elég nagy dolognak számít.
Nyilván nem ér fel egy jogsi- vagy egy nyelvvizsga szerzéssel és ahhoz képest csak egy kis apróság, mégis olyasvalami, amit sikerként könyvelhetek el.
Voltam Bravo Otto díjkiosztón.
Feledhetetlen élmény marad.
Ott tomboltunk az utolsó sorban.
Ádok Zolival megtanultunk táncolni és előadtuk a Brasch Benős különszámunk.
Megdobáltak minket sörös tamponokkal, mi meg gond nélkül visszadobáltuk.
Végigordítottuk az AFC fellépést és a záró SP koncertet, nem törődve azzal, hogy még hányan dobálnak meg ezért is.
Kék hajjal tomboltam a Katy Perry koncerten.
Csak pár méterre voltam Katy-től és ez is akkora extázissal töltött el, hogy szerintem egyetlen drog sem ér fel azzal, amit akkor éreztem…
Életem bulija volt. Az a nő maga a csoda. Egy tünemény.
Akkora party-t csinált, hogy elmondhatatlan. És habár volt negatív visszhang rendesen a rövidsége miatt, nekem mégis minden pénzt megért.
Az arany- és rózsaszín szalagesőben mi is sztárok voltunk… bennünk is ott volt a szikra. J
(Tuti kihagytam egy csomó mindent, de rá se rántsunk…)
Volt itt minden…
Szép, meg jó.
Rossz is.
De erről szól a világ.
Körforgás az egész.
Mondhatnám, hogy jövőre minden más lesz.
De hazudnék. :)
Fogadkozhatnék, akkor lenne mit megszegni.
De felesleges. :)
Inkább csak arra törekszem, hogy a 2011-es listán is szerepeljen majd legalább annyi jó dolog, mint ezen.
Olvassátok a Sadie blogot akkor is.
Csáááááááááááááááááááááááááááááááááááááhhhhhhh.
♥♥♥
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum - 2010.
Friss hozzászólások