Könnyű mondani, nagyon nehéz megtenni. De ezen vagyok nap, mint nap.
--------------------MÁS-------------------
Még csak pár hónap telt el azóta, hogy zitus Manga lány lett és Japánba ment. De már most őrült mód hiányzik… Augusztusban jön vissza.
És én addig mi a fészkes fenét kezdjek magammal?
Vannak pótolhatatlan emberek mindannyiunk életében. És az ilyes valakik helyét soha nem veheti át senki…
--------------------MÁS-------------------
Megvolt az év első Prclss Lllby próbája.
Kellemes volt. Nem volt átütő, nem volt tökéletes. De feltöltött energiával. E hét csütörtökre is beiktattunk egyet tekintettel arra, hogy csak az első három órám lesz megtartva és általában miattam kell mindig eltolni az időpontokat.
--------------------MÁS-------------------
Nem tudom, hogyan fejezhetném ki magam úgy, hogy teljes képet adjak arról, ami zajlik bennem a napokban.
Olyan furcsa…
Közel kerültem valakihez. Szeretem, imádom, tiszta szívből.
De van itt valami, amivel nem tudok mit kezdeni. Nem tudom megmondani pontosan miről is van szó.
Csak azt érzem, hogy minél távolabb kell kerülnöm tőle. Van egy szócska, ami nagyszerűen jellemzi az egész folyamatot, de nem akarok belemenni…
Nem akarom, hogy rosszul alakuljanak a dolgok, éppen ezért most szépen elkezdtem lerombolni, amit sikerült felépíteni.
Van az, hogy rosszul érzed magad valaki társaságában. Nem afféle negatív módon, hogy hányingered van tőle, amikor meglátod és legszívesebben szembeköpnéd, amikor rád pillant.
Egyszerűen csak van egy zavaró tényező a lényében, amit te sem tudsz megfogalmazni pontosan.
Csak azt tudod, hogy elidegenít…
--------------------MÁS-------------------
Van egy kedves ismerősöm. Nem mondom barátnak, mert sosem osztottam meg vele semmi személyesebbet, havernak se mondanám, mert már nem járunk össze, régebben ez azonban jellemző volt.
Néha összefutok vele a buszon, vagy az utcán. Néha otthagyja a nyomát a facebook oldalamon.
Olyan kis bájos személy, hogy az elmondhatatlan. Mindig szebbé teszi a napjaim, mikor látom.
Mindig olyan kis vidám. És ez ragadós.
Szeretem a pozitív embereket.
Azt mondják, az ellentétek vonzzák egymást.
--------------------MÁS-------------------
A nyelv sulival nagyon sz*r kapcsolatot ápolunk.
Itt nem feltétlen az órákról van szó, legutóbb a HalálHáromÓráján olyan röhögőgörcsöt kaptunk a tanárral, hogy az leírhatatlan… Van egy olyan figura a csoportban, akit mindenkinek meg kellene ismernie. A hülyeség koronázatlan királya. De a szó teljesen pozitív értelmében. :)
Azonban az én nyelvtudásom és kifejezőkészségem már egyáltalán nincs a pozitív közelében sem.
Nagyon elkeserítő, hogy minden héten több órát tanulok a nyelviskolába, de így is csak 73%-os tesztet produkálok.
Hogy éjszakába nyúlóan foglalkozom a fogalmazásokkal, azonban egy normális képleírást nem vagyok képes összerakni.
Mielőtt elkezdtem ezt az egészet, állítom, hogy többet tudtam és mertem beszélni, mint most.
Köszöntelek Drága LEÉPÜLÉS!
--------------------MÁS-------------------
Ennyi dolog van, amit jelenleg meg tudok osztani veletek.
Nem történik semmi.
Ha történne, nyilván nem hanyagolnálak el titeket ennyire. :P
Eme összekapargatott, szutyok bejegyzést azonban képes vagyok olvashatóvá és értékessé tenni Pink legújabb klipjével, a Fuckin’ Perfect-tel, ami annyira tökéletes minden tekintetben, hogy az leírhatatlan/elmondhatatlan.
Kicsit magamra ismertem mind a dalban, mind a klip egyes jeleneteiben.
Ma egész délután az MTV, If You Really Knew Me (Ha igazán ismernél…) c. műsort néztem.
Ritka jó reality.
Megkönnyeztem az összes részt.
A stáb különböző középiskolákba látogat el, melyekben megrendezik ’A kihívás napját’, amin az iskolák tanulói nem kötelesek részt venni, mégis mindig hatalmas az érdeklődés.
Ezek a diákok mind-mind súlyos lelki problémáktól szenvednek. Vannak, akik az iskolában népszerűek, de otthon súlyos bajokkal kell szembenézniük és vannak, akiknek az iskolai lét nyomorítja meg leginkább az életüket.
A cél: A problémamegoldás, a klikkek vastag határainak az eltörlése, az elfogadás.
3 fontosabb része van A kihívás napjának.
- A rendezvény képviselői csapatokat hoznak létre, amelyek tagjai megoszthatják egymással mi is bántja őket igazán. Kik is ők valójában és miért lehet az, hogy teljesen másként látja őket a külvilág…
- Mindenki feláll egy vonal mögé. A szervezők különböző állításokat sorolnak fel és akire igaz adott állítás, az a vonalon túlra vonul. Azok, akik a helyükön maradnak, azok, akik átlépik a vonalat mind-mind támogatják egymást.
- Végül, aki szeretne szót kapni elmondhatja milyen súly nehezedik a vállára és a rendezvény után milyen változásokat szeretne bevezetni az életébe.
Nagyvonalakban erről szól az egész.
Sokan viselik a tökéletesség maszkját és nyomnak el másokat, hogy saját problémájukat palástolják.
Persze ezt az osztályon belül nem tudom elképzelni, de ki tudja.
Lehet, jó lenne egy ilyen megmozdulás a mi sulinkba is.
Talán sok minden kiderülne.
Vagy csak megerősítene abban, hogy sok az álnok, viháncoló énközpontú ember.
Akik mellesleg kapnak két pohár forró vizet a képükbe hamarosan, ha így folytatják. Ha jók az információim a hólyagokat már 12 kiló alapozóval sem lehet eltüntetni.
Csak szólok előre…
Se velem, se a barátnőmmel ne packázzatok. Főleg, ne vele.
Engem alázhattok, tönkre tehettek, már úgyis mindegy, őt azonban nem fogjátok.
Hihetetlen… de úgy tűnik már január 10-én sikerült ellőnöm a 2011-re kapott „egyszépnapnekedisjár” csomagom tartalmát.
Először jön az, hogy félévkor megkapom az 5-öst matekból.
(Életemben nem kaptam még 5-öst matekból. Soha.)
Azután gk-ból a 4-est.
(Úgy, hogy előtte pár perccel már az sem érdekelt eszik-e vagy isszák a tantárgyat…)
Ezeken kívül ma csak 4 óránk volt, elmélyült egy baráti kapcsolatom, (tisztára, mint a Sims-ben xd) megkaptam az epershakem, kibékültünk olival és a weblapszerkesztésben is újabb sikerélménnyel lettem gazdagabb.
Az élet apró örömei.
Ez a nap így már nem nagyon rontható el.
Még szeretethullámot is küldtem örömömben mindenki felé.
Aki megérdemelte, aki nem…
De ne feledjétek, csak egyszer van az évben gyereknap.
A mának azonban még koránt sincs vége, éppen ezért most régi-régi jó szokásomhoz híven elmegyek és kiélem a sorozatfüggőségem.
Mert már régen nem tettem és iszonyúan le vagyok maradva.
Rádöbbentem, hogy bármibe is kezdek az úgyis rosszul sül el. Úgyhogy mostanában nagy fityiszt mutatok az életnek. Ennek persze meg is lesz az eredménye. Egyenlőre még nem érzékeltem belőle túl sokat, de majd ahogyan telik az idő menet közben majd rájövök arra, hogy nem éppen így kellett volna hozzáállnom a dolgokhoz.
Most azonban nem érdekel. Ha én nem kapok semmit, nekem miért kellene folyton erőlködnöm?
Belefoghatok bármibe, vágyhatok bármire soha semmi sem alakul közel sem úgy, ahogyan eltervezem.
Hát ez van.
A világ bénái nélkül mások nem tudnának kinek a nyomorán élvezkedni.
Tegnap előtt álmodtam.
Össze-vissza, mindenfélét. Már nem is tudom idejét annak, mikor is álmodtam ennyire intenzívet utoljára.
Nem tudom kifejteni.
Csak jó volt és várom a következőt. (:
Tegnap nem jött össze.
Ma reggel könnyes szemmel ébredtem. Egyetlen konkrét dologra emlékszem belőle, de az egyáltalán nem olyasmi, ami miatt bőgni kellene.
Jövőhéten vége az első félévnek. (hálaégnek!)
Hétfőn még javítok (?) gazdaságból és utána vége erőfeszítéseimnek.
Aggódhatnék, lehetnék ideges. De úgy vagyok vele, hogy az év végi jegyek a fontosak.
Ezek csak jelzik, milyen tantárgyakból kellene belehúznom. De ameddig tart a Lotte, addig úgysem valószínű, hogy bármiből is jobb jegyet tudok szerezni.
Április 4-ig még csak kihúzom valahogy, utána pedig akármilyen felkészületlen is leszek, elmegyek nyelvvizsgázni.
Holnap amúgy elviekben csak 4 órám lenne, de a 7. órában lesz a felelés, szóval ez így elég érdekesnek ígérkezik.
Addig oké, hogy epres shake :)
De utána mit kezdek magammal… manci azt mondta jöjjek haza.
Ki tudja… ha olyan idegállapotban leszek, még az is lehet, hogy úgy lesz.
Tanultam. De volt egy pont ahol megrekedtem és képtelen voltam tovább a papírjaim felett gubbasztani.
Mostanában annyit szoktam ábrándozni erről-arról. Mindig úgy vagyok vele, hogy vissza kellene térnem a való életbe, de annyi jóval kecsegtet az a másik világ, az a bizonyos „mazieland” ;), hogy képtelen vagyok lemondani az egyetlen olyan dologról, ami jó nekem.
Velem van a baj, tudom. Sündringó is megmondta múlt héten, hogy nem vagyok normális. De ki az?
Légy, aki vagy. Kövesd el a saját őrültségeid. Aztán vagy tanulsz belőlük vagy nem…
2012-ben úgyis mind meghalunk. :P
Jah, és nem tűntem el twitterről, csak nevet változtattam.
A Tisdale már nem tartozik Sadie-hez többé. Az a régi én voltam, akit otthagytam a régi blogommal együtt.
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum - 2011.
Ma egész délután az MTV, If You Really Knew Me (Ha igazán ismernél…) c. műsort néztem.
Hihetetlen milyen gyorsan telik az idő.
Friss hozzászólások