Már nem is emlékszem arra, mikor vettem rá magam utoljára, hogy összeállítsak egy velős bejegyzést a hírességek egy nagy eseményen történő, divatos megjelenéséről.
Ezen a téren kicsit visszafogtam magam itt a blogon, viszont pár hónapja készítettem egy tumblr oldalt a hírességek figyelemreméltó viseleteinek. A www.sadielovesfashion.tumblr.com oldalam, az első tumblr-ömből lett képes divatblog, de akik követnek yamm-on, azok ezt biztosan tudják. :)
Visszaevickélve az eredeti témához, a mi időszámításunk szerint tegnap hajnalban megrendezésre kerülő MTV Video Music Awards végre olyan öltözködéseket hozott, amik aztán megérdemlik, hogy a teljes napomat rájuk és egy, a róluk íródó bejegyzésre ’pazaroljam’. Ebben az esetben, pedig a ’pazarlást’ a szó legpozitívabb értelmében szeretném alkalmazni.
Azt, hogy ki volt az este legjobban öltözöttje nehéz lenne megállapítani, hiszen sok remek összeállítás tűnt fel a rendezvényen.
Így a képzeletbeli dobogó fogalmát ez alkalommal szeretném kicsit átdefiniálni a ’Sadie Awards’-osokra. Ezt a címet az a 3 híresség kapja, akiknek a megjelenése nekem a legjobban tetszett és, akik ruhájába én is szívesen belebújnék. :)
A Sadie Awards képzeletbeli bronz trófeáját a mindig jól öltözött Miley Cyrus kapja. A 18 éves énekesnő egy hosszú, hátul kivágott Roberto Cavalli-ban érkezett, aminek a szabásvonala egyszerűen mesés. A ruha színe és mintázata nagyon divatos és nagyon aktuális. Az egyetlen probléma csupán annyi, hogy Miley-nak ez a ruha egyszerűen nem áll jól. A szabásvonalnak köszönhetően teljesen aránytalannak tűnik az énekesnő feje a testéhez képest, amit a felfogott haj és a látványos kiegészítők egyáltalán nem ellensúlyoznak. Az anyag kékesszürke árnyalata pedig maximum szemhéjfesték formájában állna jól Miley-nak, viszont ruhaként Cyrus számára teljes mértékben fekete listás.
A ruha 5-ös, a megjelenés viszont egy nagyon gyenge 2-es alá.
http://sadielovesfashion.tumblr.com/post/9599313986
http://sadielovesfashion.tumblr.com/post/9599365990
Az ezüst trófea Selena Gomez-nek jár, aki egy fekete, Julien Macdonald ruhában vett részt a rendezvényen. A ruha bővelkedik különleges megoldásokban, amik nagyon szépen hangsúlyozzák Selena előnyös részeit. Az elől rövid, hátul hosszú ruha láttatni engedi az énekesnő hosszú, vékony lábait, a szűkített derék rész kiemeli darázsderekát és a különleges dekoltázs és nyakrész látványossá teszi Miss Gomez felsőtestét is. Eleinte nem voltam kibékülve az arany kiegészítőkkel, de jobban megnézve az arany egységesen jelen van az egész öltözékben, így hozzájárul az igazán elegáns összhatáshoz. A cipő egyébként Brian Atwood és gyönyörű. Mint, ahogyan maga Selena Gomez is ebben az összeállításban.
A ruha egy 4-es, a megjelenés viszont erős 5-ös.
http://sadielovesfashion.tumblr.com/post/9599242840
A Sadie Awards arany trófeájának nyertese Katy Perry, aki az este folyamán többször is ruhát cserélt és, akinek választásai minden alkalommal kitűnőnek bizonyultak. A 26 éves énekesnő nem okozott csalódást rajongóinak, ugyanis ez alkalommal is nagyrészt bohókás ruhákban tetszelgett.
Az egyik személyes kedvencem tőle az igazán különleges, lila, Tom Ford ruhája, ami ugyanannyira visszafogott, mint amennyire szexi és ami az egyszerű lógós fülbevalókkal és a klasszikus stílusú frizurával nagyon elegáns megjelenést biztosít Katy-nek.
http://sadielovesfashion.tumblr.com/post/9599521624
A másik nagy kedvencem a türkiz Atelier Versace ruha, a rózsaszín Jimmy Choo cipőkkel és a Lorraine Schwartz ékszerekkel. Nagyon bájos az egész megjelenés, amit végig visszaköszönő virágok tarkítanak, amik Katy mostani, levendula színű hajához igazán illenek.
http://sadielovesfashion.tumblr.com/post/9599466741
Az énekesnő Dior Couture választását nem igazán értem, de egy ballépés még megbocsátható és tekintve a többi remek választást, erre a rossz döntésre nem is pazarolnék több betűt.
Az este negyedik és egyben legizgalmasabb viseletét Johnny Wujek tervezte. A ruhát az igen érdekes felsőrész teszi különlegessé, ami törött lemezekből áll, de a ruhán található egy Katy nevével jelzett egyben lévő korong is, valamint az énekesnő hajában is feltűnik egy hasonló darab.
http://sadielovesfashion.tumblr.com/post/9599418780
Az első két ruha minden szempontból felülmúlja a csillagos 5-öst, a lemezes ruha az 5-ös skálán egy erős 4-est kap, míg Katy az egész megjelenését tekintve erre is egy 5-öst kap. A Dior ruha szerintem nem csak számomra értékelhetetlen.
A zenei életbe ÉPPEN csak visszatérő Demi Lovato ÉPPEN, hogy lecsúszott a Sadie Awards-ról. Demi a mindig divatos fémes csillogást választotta egy Mandalay ruhában, amiben az énekesnő már majdnem igazi nőként tündökölt. A ruha tökéletes, nagyon modern, nagyon szexi, nagyon fiatalos és a kiegészítőkre sem lehet panasz, nyilvánvaló, hogy az ékszerektől, a körömlakkon át, egészen a sminkig minden nagyon aprólékosan lett kiválasztva, a tökéletes megjelenés érdekében.
http://sadielovesfashion.tumblr.com/post/9599162247
Zoe Saldana fekete Lanvin-t viselt, Barbara Bui topánokkal és mesés Ofira ékszerekkel. A 33 éves színésznő ruhája leginkább a glamrock stílusra hajaz, ami egy vadabb előadón valószínűleg jobban életre kelt volna. Zoe azonban megszelídítette a kreációt. Jól áll neki ez a fajta irányzat, a stílusosság és a vadság lágy keveredése hangsúlyozza a Saldana stílusára jellemző eleganciát. A kiegészítők mind a helyükön vannak, a megjelenés letisztult és elegáns, azonban a cipőkkel nem tudok kibékülni. Önmagukban gyönyörűek természetesen, de ehhez az outfithez, egy egyszerű fekete cipő sokkal jobban illet volna.
Ennek ellenére sem vagyok képes lehúzni a színésznő megjelenését, ami egy 5-ös, míg a ruha egy erős 4-es. http://sadielovesfashion.tumblr.com/post/9599114490
Az este divat dívái után most következzenek azok, akik nem voltak kiemelkedően csinosak, de nem is nyúltak vészesen mellé ruhaválasztásaikkal.
Az este sztárja, kétségtelenül a többek között egy életműdíjat is bezsebelő Britney Spears volt. Britney kifejezetten jól nézett ki a díjátadón, fekete, mini Moschino ruhájában. A ruha viszont csak addig nevezhető csinosnak, míg az ember távolról nézi. Ugyanis ez az összeállítás több sebből is vérzik. A minimalista stílus érzékelhető az outfit-en, viszont ezt a fényes, Gina csizma kapásból el is rontja. Bár az összhang megfigyelhető a lakk csizma és a lakk öv között, ez a másik anyag túlságosan erőltetett a ruha csillogó anyaga mellett. Nem egetverő baki, de ezzel együtt is Britney egész megjelenése csak egyetlen szóval jellemezhető: UNALMAS.
http://sadielovesfashion.tumblr.com/post/9599055319
Kelly Rowland-ot nem tudom hova tenni. A ruhája tetszik is meg nem is. A ruha fazonja egyértelműen csodás, azonban az arany ellen (sok lánnyal ellentétben) nekem mindig volt némi fenntartásom. A divat persze nem az én ízlésemhez igazodik és a fekete-arany összeállítás a hátkivágás mellett most hatalmas trend. Ezt a színkombinációt viselte Kelly is, akinek sötét bőréhez egy élénkebb vagy világosabb szín sokkal jobban illett volna. Ennek ellenére az énekesnő megjelenése tökéletes, ruhája pedig az aranyozás ellenére is igazán divatos és szemet gyönyörködtető. Sajnos a cipő tervezőjéről nincs tudomásom, pedig az is mesés éke az összeállításnak.
http://sadielovesfashion.tumblr.com/post/9599002173
Maria Menounos outfit-je is a ’nem is tudom’ kategóriába tartozik. A ruha összességében nagyon könnyű viseletnek tűnik. Szép a mell- és a derék rész megoldása, azonban a cipzár igen sokat ront az összképen. A zöldes árnyalat a fémes megoldásokkal remek párosítás, azonban kár, hogy ez a kombináció a kiegészítőknél már nem jelenik meg. Az ezüstnek az a túl tiszta árnyalata, ami a karkötőn és a cipőn jelen van, kicsit elüt a ruhától, a fehér retikül pedig végképp kirí az összeállításból. Talán, ha a kiegészítők is fehérek lettek volna, kisebb lett volna a ruha körüli zűrzavar, bár a tökéletes választást mindenképpen az ezüst sötétebb árnyalataiban lehetett volna megtalálni. A ruha egyébként egy Amanda Wakeley koktélruha.
http://sadielovesfashion.tumblr.com/post/9598958823
A terhességtől csak úgy ragyogó Beyonce egy narancssárga Lanvin-t viselt, ami a nagy bejelentésig tökéletesen ellátta feladatát és takarta az énekesnő kerekedő pocakját. A féloldalas ruha elég sokat takar, de egy olyan dívához, mint a 29 éves énekesnő, tökéletes illik. Bár a ruha nem az én világom, ettől függetlenül nagyon elegáns, Beyonce bronzos bőrét pedig üdévé és élettelivé varázsolja a színe. A fülbevaló választás a dísztelen ruha mellé tökéletes, bár a többi kiegészítővel és a bennük látható zöld kövekkel nem igazán tudok mit kezdeni.
http://sadielovesfashion.tumblr.com/post/9598911336
Kim Kardashian soha nem szégyellte hatalmas fenekét és soha nem is zavartatta magát különösebben miatta, így sosem szégyellt feszes, testre simuló ruhákba bújni és kihangsúlyozni azt, amije van. Természetesen ez a VMA-en sem történt másként, ugyanis a gyönyörű celebrity ezüstös KaufmanFranco ruhájában ismét közszemlére tette bájait. A ruha, anyagát tekintve már egy vékonyabb lányra is rápakolt volna plusz pár kilót, hát még Kim-re. Pedig egy valóban szép tervezői alkotásról van szó, az új, hátkivágásos ruhák trendjének is teljes mértékben eleget tesz, de Kim-en egyszerűen ez túl sok. A hatáson az óriási kiegészítők sem segítenek, még, ha színükben passzolnak is az összeállításhoz.
Ami Demi-nek sikerült hasonló outfit-jével, az Kim-nek ezúttal nem, pedig Lovato sem a gebelányok táborában játszik.
http://sadielovesfashion.tumblr.com/post/9598825548
http://sadielovesfashion.tumblr.com/post/9598869794
A Jersey Shore csapata is tiszteletét tette a díjkiosztón. A lányok közül - akármilyen hihetetlen is - a legjobban öltözött szereplő Snooki volt, aki egy igen látványos Ema Savahl darabot viselt. A ruha, mint már említettem meglehetősen látványos, ami főként a piros, a fekete és az arany szín- és különleges formahasználatának köszönhető. A cipő nagyon csinos, éppen annyira, hogy a többi felesleges kiegészítőre már ne is legyen szükség, ugyanis a ruha már önmagában is elég látványos. A körmöket és a sminket is túlzásnak tartom, ennek ellenére Snooki-nak jár a gratuláció, ugyanis őt nem gyakran lehet ennyire elegánsnak és stílusosnak látni. A többi Jersey-s lányról nem is beszélve, akiknek a ruhájuk sokkal többet mutat, mint amennyit illene.
http://sadielovesfashion.tumblr.com/post/9598771947
Katie Holmes, lányát valószínűleg stílusosabb ruhákba bújtatja, mint amiket ő maga felvesz. Az egész outfit-jében egyedül a stílusos Proenza Schouler cipők értékelhetőek. Az Alaia ruha meglehetősen unalmas és egyszerű, inkább való egy hollywood-i bevásárló sétára, mint egy díjátadóra. A smink, a haj, a kiegészítők… mind, mintha az unalom jegyében készültek volna.
’Ne haragudj, hogy nézel ki?!’ rovatunk győztese egyértelműen Nicki Minaj, aki annyira próbált kiríni a tömegből, hogy komplett bohócot csinált magából. Nem tudom pontosan mi volt a célja ezzel a megjelenéssel, de egy biztos: divatot nem fog teremteni vele. A rózsaszín, tükrös ruha alapötlete pedig nem lett volna elvetélt ötlet, kevesebb kiegészítővel és egy normális stylist kreatív ötleteivel akár könnyen a jól öltözött vendégek listájának élére is ugorhatott volna.
http://justjared.buzznet.com/photo-gallery/2574444/nicki-minaj-debuts-fly-video-at-mtv-vmas-06/fullsize/
A 2011-es VMA fashion post-ja ezzel a végéhez is érkezett.
Köszönöm, hogy végigolvastátok eme sok, fáradtságos gépelést és kritikát felhalmozó irományt, remélem néhányatoknak elnyerte tetszését, ha a hablaty nem is, az összegyűjtött ruhák képei mindenféleképpen.
Egy hamar ne számítsatok ehhez hasonló bejegyzésre itt a Sadie blogon, ennek a post-nak az elkészítése szinte minden tartalékomat felőrölte.
A képekért köszönet a JustJared blognak és a tumblr-nek.
És el is érkeztünk (Érkeztünk? Az helyesebb, hogy inkább száguldottunk.) a 3. és egyben legutolsó előre betervezett irományomhoz, ami már távolabb áll a személyes szférámtól, de úgy gondolom, megérdemel egy post-ot itt, a Sadie blogon. :)
Ugyanis ez a bejegyzés a ’The Glee Project’-ről és annak fináléjáról szól. De mielőtt ebbe belekezdenék, szeretném egy kicsit érezni, ahogyan átjár a büszkeség, ugyanis 2-3 nap alatt, mindhárom előre betervezett témáról képes voltam blogolni, mindenféle kifogás és nagyobb hiszti nélkül.
Éljen, éljen!
Tehát, korábban már szenteltem egy egész post-ot a témának, de azért nagyvonalakban ismét felvázolom miről is szólt a vetélkedő azok számára, akiknek ez még mindig idegennek tűnik.
A világ minden részéről érkező, több ezer, nagyon tehetséges jelentkező közül, 12 különleges fiatalt választott ki a ’glee’ c. sorozat egyik producere, a célból, hogy a sorozat atyaúristene (Ryan Murphy) vezetésével megtalálják azt a személyt, aki a tehetségkutató végére egy 7 részes vendégszereppel lesz gazdagabb a sikert, sikerre halmozó sorozatban.
További érdekességeket a tehetségkutató-sorozatról ebben a régebbi bejegyzésemben olvashattok:
Legutóbb valahol ott hagytam abba, hogy legnagyobb kedvencem, Cameron Mitchell, úgy döntött ez a fajta megmérettetés nem neki való, ezért megmentve legjobb barátját Damian-t a távozástól, Ryan Murphy legnagyobb megdöbbenésére otthagyta a műsort.
Cameron után Hannah kényszerült távozni, így az utolsó előtti adás végén négyen maradtak versenyben: a tökéletes hanggal megáldott, túl profi előadó Alex, az érzelemmentes, fantasztikus szoprán Lindsay, az ír akcentussal beszélő, falábú swingkirály Damian és a céltudatos, raszta hajú szépfiú, Sam.
Az utolsó előtti- és az utolsó adás bővelkedett izgalmakban.
A 11. részben a változatosság kedvéért senki nem menekült meg a ’Last Chance Performance’ elől, így mind a négy előadónak bizonyítania kellett élőben is, színészi és előadói rátermettségét is egyben.
Ami még ennél is nagyobb megdöbbenést okozott a versenyzők számára az az, hogy mind a négyen továbbjutottak a ’The Glee Project’ fináléjába.
A négy döntős együtt énekli a kiesők dalát:
A finálé meglepő momentumait azonban még a 11. rész sem volt képes űberelni. A srácok utolsó kihívás gyanánt megkapták a ’glee’ himnuszaként emlegetett ’Don’t Stop Believin’ c. dalát, amit egyenesen Ryan Murphy előtt kellett előadniuk, aki azonban rögtön az első két sor után leállította a produkciót. Ekkor hirtelen nagyon fagyossá vált a hangulat, de mikor a rendező kinyitotta a háta mögött lévő ajtót és beengedte rajta a korábbi versenyzőket mindenki sokkal jobban elengedte magát, mint valaha.
Igen, ez egy meglepetés volt a részéről, ha nem érződött volna eléggé. :D
Az utolsó, közös megmérettetést:
Az utolsó videoklipet a srácok Pink, ’Raise Your Glass’ c. bohókás dalából készítették,
kiegészülve a 8 korábban már kiesett fiatallal.
Az utolsó stúdiózás mindenki számára érzelmesre sikeredett, azonban ez nem gátolta meg a fiatalokat abban, hogy tökéletesen teljesítsenek. Egy valaki kivételével, aki nem más volt, mint Samuel, akinek többször is gondja akadt a megfelelő hangokkal és ezzel nagy teher nehezedett a vállára, főleg, mikor kiderült, hogy a többiek mind remekeltek.
Sam ennek ellenére nem fordult magába, sőt mindent megtett azért, hogy még inkább bizonyítson.
Az utolsó ’Last Chance Performance’ során ismét mind a négy előadónak ki kellett állnia a színpadra, azonban ez alkalommal ők választhattak dalt maguknak és nemcsak a producer, a koreográfus és Ryan előtt kellett bizonyítaniuk, hanem korábbi versenytársaik- és a ’glee’ néhány szereplője előtt, mint például Ashley Fink, Harry Shum Jr. vagy Darren Criss.
Mind a négy produkciót lentebb meg is nézhetitek.
Lindsay – Gimme Gimme
Damian – Beyond the Sea (Hannah-nak és Cameron-nak címezve)
Samuel – Jolene (személyes kedvencem)
Alex – I am Changing
A meglepetéseknek, azonban az eredményhirdetéskor sem lett vége.
Korábban Ryan Murphy-t döntésképtelen idiótának neveztem a twitter-en, mivel egy, kiemelkedő, nagyobb győztese sem akadt a műsornak.
Ryan ugyanis Sam-et hirdette ki a műsor nyertesként, azonban pár perccel később Damian-t is a tehetségkutató nyerteseként nevezte meg. Így mind a két fiatal 7 részes vendégszereplést kapott a show-ban. Azonban Lindsay-nek és Alex-nek sem maradt túl sok ideje keseregni, ugyanis ők is kaptak 2-2 epizódot.
A nyertesek kihirdetése:
Ryan végül igazán nagylelkűen döntött és nézőként meg kell, hogy mondjam nem is volt ez annyira rossz húzás a részéről.
Azonban.
Van egy hatalmas AZONBAN.
Ryan Murphy eleinte azt hangoztatta, hogy a 3. évad első felében a régi karakterek személyiségén lesz majd a hangsúly és, hogy nem szeretne sok új szereplőt hozzáadni a már összeszokott kis csapathoz. Ez persze nem akadályozta meg abban, hogy megváljon Chord Overstreet-től (ez örökre tüske marad bennem), majd a rajongók hisztijére reagálva újra visszainvitálja a show-ba, majd miután ez már nem sikerült neki kapásból 3 új szereplőnek talált azért helyet mégis. Ez után a tehetségkutató után pedig ismét bővült a gárda 4 újonccal. Bár a 2-2 vendégszereplő jelentősége lehet egész apró is, azonban, ha valaki már minimum 7 epizódban kap helyet, az már igazán ruganyos ugródeszkát kap a folytatáshoz. Főként, hogy Sam és Damian is olyasfajta emberek (attól függetlenül milyen karaktereket kapnak, majd a show-ban) akiket könnyen meg lehet kedvelni és hála a ’The Glee Project’-nek már a debütálásuk előtt is erős rajongói háttér áll mögöttük.
Nem tudom jó ötlet-e ennyi újoncot szórni a nyakunkba, tekintve, hogy a ’glee’ a 2. évad során meglehetősen hanyatlásnak indult és annak egyik fő oka az volt, hogy a 3 fő karakteren kívül a többieknek nem nagyon volt esélyük érvényesülni. Ha még többen csatlakoznak a cast-hoz, akkor még a korábbinál is kevesebb idejük lesz a fiataloknak a képernyőn.
Azt pedig még ennél is furcsábbnak találom, hogy elkezdődött a válogatás a ’The Glee Project’ 2. évadához. Jelen állás szerint, ha a 3. évad a 2. évadhoz hasonló minőséget produkál, az is meglehet, hogy a sorozat meg sem éli a 4. évadot. Példának okáért itt a Gossip Girl, ami nagyon a végét járja, tekintve a nézettségét, azonban az a sorozat a díjátadókon legalább remekel. A ’glee’-ről ez sem mondható már el.
Indítani egy újabb tehetségkutatót nagyon merész húzás, nagyon pozitív szemléletmódot jelent Ryan részéről, bár lehet a nézettség miatt legalább a csatornának megéri.
Másrészt pedig még több új szereplőt felhalmozni szintén merészség, bár tudjuk, hogy a főbb szereplők utolsó évüket töltik a McKinley-ben. De már az első évadban látható szereplők is vannak olyan tehetségesek, hogy helyet kaphatnának a leendő, új kórusban.
Félreértés ne essék, nem zárkózom el az újabb évad elől, hiszen az első évad igazán szórakoztató volt, izgalmas karakterekkel és jó pár extra Darren Criss juttatással.
Khm.
Visszakanyarodva a nyertesekhez, nagyon örültem mindkét fickó győzelmének, ugyanis mióta Cameron kiszállt a játszmából az ízlésem is megváltozott és akkori, másik nagy kedvencem Lindsay helyét Damian és Sam vette át.
Nem ők ketten a legtehetségesebb énekesek vagy színészek a csapatban, de olyan egyéniségek, akiknek nagyon örültem volna a sorozatban. Igazán különlegesek és valódiak.
Hiába állt ott a másik oldalon két fantasztikus polihisztor, nem volt mögöttük elég lélekjelenlét.
A műsor sem arról szólt, hogy megtalálják a legtehetségesebb gyerekeket, hanem, hogy olyasvalakire találjon Ryan, aki megihleti őt, és aki arra készteti, hogy írjon neki egy szerepet.
(Érdekesség: Mint pl. Chord-nak, aki eleinte Kurt barátját, Blaine-t alakította volna, de meleg szerető helyett végül butuska, éneklő futballsztár lett belőle és Blaine szerepére végül új casting-ot hirdettek, aminek hála egy Darren Criss-sel is gazdagabb lett a sorozat.)
Összességében örültem ennek a show-nak, élmény volt előre megismerkedni az új színészekkel egy olyan műsor által, amiben az igazi személyiségüket láthattam, mint rajongó.
Kíváncsian várom, hogyan alakítanak majd a srácok és kívánok sok sikert nekik a jövőben, hogy helyet kaphassanak a ’glee’ következő évadában is.
we are the best damn things that your eyes have ever seen
Nem mondanám, hogy a négy napos mókázást teljes mértékben sikerült kipihennem másfél nap alatt. De a fáradtság az élet velejárója, ha mindig arra alapoznánk, soha nem lenne részünk semmi jóban.
A keddi napon, azonban valami olyasmi volt készülőben, amire elmondhatatlanul régóta vártam már és, amit semmi pénzért sem hagytam volna ki.
Megszervezésre került Magyarország legelső Avril Lavigne rajongói találkozója!
Rövid előszóként, íme, pár mondat arról, hogyan is váltam igazi kis ’black star’-rá.
Nem nagyon emlékszem már pontosan mikor is kezdődött. De azt tudom, hogy eleinte, mikor még Avril a Complicated, nyakkendős, rossz lányos korszakát élte, nem kedveltem. Volt egy barátnőm, akit az interneten ismertem meg, 4.-es, 5.-es koromban. Ő oda meg vissza volt érte.
Nem érettem miért. Eleinte nem érdekelt, de aztán, ahogy telt múlt az idő eluralkodott rajtam a kíváncsiság és megpróbáltam rájönni mi is olyan jó Avril-ben és a zenéjében. Belehallgattam korábbi dalokba, albumokba. Voltak dalok, amik tetszettek, voltak, amik egyáltalán nem és akadtak olyanok is, amiket minden nap meg kellett hallgatnom, annyira magukkal ragadtak.
Onnantól már nem volt megállás. Szép fokozatosan csöppenem bele abba a világba, ahol több milliónyi kicsi fekete csillaggal együtt, a mai napig leledzem.
Avril-nek már 3 albuma kint volt, mikor eljutottam arra a pontra, hogy minden számát imádtam és kívülről fújtam az összes dalszöveget. Ez 2007 nyarán lehetett.
2008-ban, mikor Budapestre érkezett koncertezni, még Deryck Whibley oldalán, már fanatikus voltam. Emlékszem, hogy kimentünk a koncert helyszínére hallgatózni, hiszen jegyünk az nem volt és egészen a koncert napjáig semelyik ismerősöm nem akart fizetni egy olyan koncertért, ami különösebben nem érdekelte.
Ez teljesen érthető. De akkor és ott már késő volt és édes mindegy.
Mai fejjel persze már egyedül is elmennék, de akkor túlságosan is függtem a barátaimtól.
Nem emlékszem, hogy Nixivel vagy Maddie-vel áztunk e bőrig, míg kint füleltünk. Csak arra emlékszem, hogy annál közelebb sosem kerültem hozzá, de ennek ellenére az egy meglehetősen meghatározó élmény volt fanatizmusom szempontjából.
Avril azóta is a példaképem, mint előadóművész, mint ember.
Előadóművészként többek között azt csodálom benne, hogy saját maga írja a dalait. Nem hódol be másoknak, a saját elképzelései és a saját szabályai szerint zenél. Nem akar megfelelni, zenél, mert szeret zenélni és zenél, mert tudja, hogy a rajongói megbíznak a döntéseiben és kiállnak mellette történjen bármi is.
Stílusváltás megjelenésileg, stílusváltás zeneileg… ez mind semmi, hiszen mindannyian változunk, de emellett valahol mindig is ugyanazok maradunk.
Emberileg sokan nem értik azt, mit is képvisel. Sokaknak unszimpatikus a szeleburdisága és az az örökfiatalság, amit képvisel. Vannak, akiknek túl sok. De egy-egy videoklip vagy néhány elkapott, pár másodperces nyilatkozat alapján nem szabad megítélni senkit. Az igazi rajongók látják az álarc mögött az igazi Avril-t, aki van annyira törékeny, mint amennyire vadóc.
A közvetlen környezetemben 2-3 ember, ha akad, aki szereti Avril-t vagy az ő dalait, de igazi rajongóval még sosem találkoztam, egészen a keddi napig.
És, akkor most már tényleg elérkezett a pillanat, hogy rátérjek magára, a keddi találkozóra.
Az előgyülekező a Nyugati pályaudvaron volt, ahol elsőre nem sikerült megtalálnom az összegyűlt bandát, de szerencsére előre elmentettem a főszervező, Sziszó telefonszámát vészhelyzet esetére, így egy telefonhívás után kb. 5 perc se kellett, hogy megtaláljam a lelkes kis csapatot.
Miután a létszám teljesnek tűnt felszálltunk a 72-es trolira és egyenesen a Hősök tere felé vettük az irányt. Ott az árnyékban hűsölve vártuk a többieket, majd miután úgy tűnt többen már nem érkeznek átmentünk a ligetbe, hogy egy árnyékosabb helyen essünk neki a ’Wish You Were Here’ zászló elkészítésének.
Ugyanis a találkozónak volt egy másik apropója is a nyilvánvaló ismerkedésen és hülyülésen kívül, az pedig egy videó forgatás, mely egy világproject része. A Wish You Were Here, egy Avril dal a Goodbye Lullaby c. albumról. Ez lesz a következő megklipesített dal is különben.
Szóval ebből a dalból minden vállalkozó kedvű ország kapott három sort, amit a rajongók felénekelnek egy videóra és ezt vágják majd egybe a szervezők és továbbítják Avril-nek. :)
Miután a zászlóval elkészültünk, lufikat fújtunk fel, majd festékszóróval a Smile c. dalból ismert smiley-s graffiti-vel láttuk el azokat. A hajunkba rózsaszín csíkokat fújtunk, majd a kész zászlóval és a lufikkal felszerelkezve visszamentünk a Hősök Terére forgatni.
Kétszer énekeltük fel a teljes dalt, egyszer a lepedőt körbe ülve, egyszer grimaszolva, dölöngélve. Majd a 3 sorunkat énekelgettük el különbféle felállásokban.
A saját, magyar, rajongói változatú videónkhoz különböző őrültködéseket találtunk ki, például az egyik lánnyal, a lepedővel a hátunkon, ’Szeretünk Avril’-t ordibálva rohangáltunk a Hősök terén. :D
A ligetbe is visszamentünk forgatni, ahova menetközben a Skater Boi-t énekeltük az ott levő, kíváncsiskodó emberek óriási örömére. Nagy feltűnést keltettünk az ott levők körében, de különösebben h*lyének senki sem nézett minket, az emberek arrafelé szerintem már megedződtek az ehhez hasonló jelentekre.
A forgatás végeztével fotózkodtunk, lepedőt dedikáltunk, majd tekintettel a távolabbról érkezőkre lassan-lassan szétszéledtünk.
Habár a találkozó leginkább a forgatás körül zajlott, rengeteg énekeltünk és bőven jutott időnk a beszélgetésre is. Nagyszerű emberekkel találkoztam, mind rengeteget tudott Avril-ről és mind igazi, elszánt fanatikus volt, például akadt olyan is, aki Szegedről-, sőt olyan is, aki egyenesen Szlovákiából érkezett csak azért, hogy részt vehessen a találkozón.
Persze senki sem bánta meg a részvételt, hiszen fantasztikus élményben volt részünk mindannyiunknak.
És természetesen mind úgy voltunk vele, hogy ezt még biztosan megismételjük és akkor is mind újra ott leszünk, talán még többen, mint első alkalommal, kiegészülve azokkal, akik ez alkalommal nem tudtak ott lenni.
Nem is tudok mást hozzáfűzni. Az egész annyira tökéletes volt.
Éljenek a BestDamnFanok!
(A képek rossz minőségéről nem tehetek, azok nem az én gépemmel készültek. Próbáltam átszinezni őket, hátha attól jobban néznek majd ki, de hát az itt lévő képek közül csak kettőért voltam én felelős. Azok azonban profik lettek. xd)
És nem csak azért, mert a szünet 75%-át a Westend-ben vagy a Starbucks-ban töltöttem.
Hanem a meghatározó napok miatt, amik feledhetetlen élményeket szolgáltattak unalmas kis életembe.
Ilyen meghatározó négy napban volt részem az előző héten, mikor is miskolci barátném felköltözött keszire 4 napra, hogy együtt hódítsa meg velem az óriási, számunkra nagyrészt teljesen ismeretlen Pestet.
Az első nap meghatározó volt, a többi nap szempontjából. Nagy lendülettel indult és azzal is ért véget. Mondhatni tökéletes volt.
Fél 12-re mentem ki a Keleti pályaudvarra, ahonnan óriási csoda folytán nem késtem el. Pedig eddigi találkozásainkra ez egyáltalán nem volt jellemző, először a suli miatt, másodszor a nyelvvizsga, majd a kimaradozó buszok miatt rövidültek le egy napos találkozásaink.
Ez alkalommal azonban Fortuna kísért minket az utunkon, legalábbis napjaink nagy részében.
A pályaudvarról keszi felé vettük az irányt, majd ebéd után Brigim pesti dolga miatt jártuk le csontig a lábunkat. xd
Éljen a fasor 6! Ezt már sosem verjük ki a fejünkből.
Azért egy említést megér a 4-es villamos az óriási tömegnyomorával, a dudorodó nadrágokkal, csakúgy, mint a vicces, utcán szaladgáló bohócok, a tornacipők által feltört sarkak, valamint a lilával álcázott piros mobiltelefonok.
A rohangászás után a Csodák Palotájába már nem tudtunk elmenni, azonban a Westend mindig jó opciónak bizonyul, ha az ember egy kis light-os kikapcsolódásra vágyik.
Rögtön első nap a Starbucks-ban kötöttünk ki, ahol jeges csodákkal harcoltunk a hőguta ellen és ahol reménykedve vártuk Zoli barátom, aki ez alkalommal csak profilból volt hajlandó megmutatkozni. :)
A kávézó teraszán szintén kávéfüggő unokatesómmal is összefutottunk, aki remek bizonyíték arra, hogy a kávéfüggőség genetikai örökletesség a családunkban.
Szintén az első napon szereztünk Briginek vásárfiát és én is találtam egy fekete rózsás gyűrűt, ami Avril, Forbidden Rose parfümének tökéletes reklámterméke is lehetne.
A Westend túra során a fő cél valami ékszer volt, ami a barátságunkat képviseli… mikor már majdnem feladtuk a reményt, kedvenc ékszeresemnél, a claire’s-nél leltük meg a megoldást, ahol szerencsére nem csak Justin Bieber sarkot, hanem BFF sarkot is találtunk.
Így szereztük meg ezt a ’friends forever’ karkötőpárost, ami szinte egész nap rajtam van még így is, hogy Brigim 182 km-re húzza az igát. :(
Mikor már azt hittem a napunk már nem is alakulhatna jobban Brigim beszervezte egy pesti haverját, akinek a neve már csak ’A GYEREK’ marad, de különben Roli. xd
Vele is körbejártuk az egész plázát egészen addig, míg a butikok be nem zártak.
Majd kiültünk a sötétbe, a Westend mögötti szökőkúthoz és ott beszélgettünk, fotózkodtunk és nevettünk azon, ahogyan egy kis patkány kutya próbálta pofán lövetni magát a szökőkút vizével.
Az este kiültünk egy kis teraszos sörözőbe, ahol jól elbeszélgettünk egészen indulásig.
A buszunkat persze sikeresen lekéstük, aminek következtében volt pár nem blogkompatibilis pillanat xd.
Egy fóti buszt azért csak sikerült elkapnunk, így egy teljes megállót gyalogoltuk az éjszakában, illetve szintén nem blogkompatibilis megmozdulásokkal tarkítottuk tovább, a már addig sem gyenge estét. xd
A fárasztó nap után azért gépezni még volt kedvünk és időnk, de 1 körül valami idióta Disney Channel-es mesére csak sikerült benyomunk a szunyát.
A péntek reggel meglehetősen nehezen indult. Nem aludtam valami sokat és jót, úgyhogy kicsit morcosan vonultam át manciékhoz, hogy legalább Bí-m tudjon aludni, ha már nekem nem sikerült.
Miután őt is felverte a telefonom ébresztőórája nagy nehezen összeszedtük magunkat és újra útnak indultunk, ez alkalommal ténylegesen a Csodák Palotájába. Előtte még megebédeltünk, majd valami hirtelen ötlettől vezérelve Brigim is lövettetett magának porcfülbevalót, mert miért is ne.
A rövidke közjáték után az ex Moszkva térre metróztunk, ahol ismételten összefutottunk ’A GYEREKKEL’ és végre megcéloztuk a Millenárist. Jól elszórakoztunk a sok kisgyerek között, de 1, 2 óránál nem maradtunk többet, sajnos ez a fajta mulatság már nem nekünk való, de egynek azért elment.
Ezután céltalanul bolyongtunk a nagyvárosban, sokfelé elgyalogoltunk sötétedésig és még tovább, a lábam pedig ennek következtében ismét a használhatatlanságig lesérült. Ez az este nem volt a kedvencem, ismételten nem blogkompatibilis történések miatt, de aztán otthon, a Queen koncert a tv-ben kicsit kárpótolt esti morcosságom miatt.
A harmadik nap augusztus 20-a volt, így nem nagyon kellett program után szaladgálnunk. A délelőttöt otthon töltöttük egy kis pihenéssel, majd délután ismét útnak indultunk, ez alkalommal teli pocakkal és fagyasztóban jéggé dermesztett üdítőkkel. A napot egy koktéllal akartuk nyitni, de a belvárosban nem igazán találtunk a pénztárcánknak és az elveinknek xd megfelelőt, így ismételten a Westend-nél kötöttünk ki, ahol azonban megtaláltuk a tökéletes koktélbárt.
Brigim Sex on the Beach-elt én pedig a jól bevált Mojito-val koccoltam az együtt töltött napokra, Bí-m érettségiére és az én szülinapomra, illetve nyelvvizsgámra.
Később ismét a rakpart felé vettük az irányt és végigjártuk az Ízek utcáját, ahonnan aztán a Margit szigetre mentünk, lévén hátha találunk valami mást is réteseken és zsíros ételeken kívül.
A Margit szigeten béreltünk egy bringo hintót, amivel végigszáguldoztunk a szigeten, megkeresve a színpadot, ahol valami nagy magyarok énekeltek, valami nagy magyar zenét.
Nyilván osztálytársaim egy része most sörös dobozokkal dobálna agyon tudatlanságom miatt, de hát ez van.
A zenekar nem nagyon keltette fel az érdeklődésünket, így egy kisebb kitérő után visszafelé vettük az irányt.
A visszaút során egyetlen ember figyelmét sem kerülhette el száguldozó párosunk, főként, mikor mobilról felcsendült a ’Bontsuk a formát’ vagy Brigim ujja tapadt rá a biciklicsengőre.
Az utolsó métereken még a bringo hinto bérlésekor a hintónk elejére tapadt, kissé illuminált állapotú sráccal és haverjával is összefutottunk, akikkel lenyomtunk egy versenyt is, amit természetesen mi, józan lányok nyertünk meg. Csak mondom. xd
A legszebb pillanat talán az volt, mikor mögöttünk megjelent a busz, ami éppen a megállójába tartott… mi tekertünk, ahogyan a csövön kifért, de nem sokra mentünk vele. Még szerencse, hogy a közelben a buszmegálló mellett akadt még egy járda is, amire fel tudtunk hajtani. xd
A száguldozás után rendesen ránk sötétedett, éppen ezért lassan elindultunk a másik oldalra, hogy jó helyről láthassuk a tűzijátékot. Azonban ekkor jött a feketeleves… az átjárót lezárták, így mi, sok hozzánk hasonló szerencsétlennel, a Margit szigeten ragadtunk egészen a tűzijáték végéig. :/
Mivel a szigeten kellett raboskodnunk, így a kövek oldalán kerestünk magunknak látóhelyet, ahonnan végignézhettük a fényorgiát. Sajtfej barátném úgy gondolta másszunk le a köves, meredek lejtőn, amennyire az csak lehetséges.
Azzal persze egyáltalán nem számolt, hogy én elmondhatatlanul béna és esetlen vagyok… így a tűzijáték előtt szolgáltattunk egy kis műsort a többieknek, azzal, ahogyan próbáltam lejutni, lehetőleg két lábon. Volt, aki szakadt a röhögéstől, volt, aki köveket dobált elém, hátha azokon esek pofára és akadt olyan is, aki a túl sok vízipipázástól világmegváltó gondolatokat ültetett át a lejtőn való lemászásomra…
Feledhetetlen élmény volt, az már biztos.
Miután nagy nehezen leértem megkezdődött a várakozás. Kb. fél óra múlva, teljesen pontosan, el is kezdődött a tűzijáték. Az egész nagyon látványos és egész élvezhető volt a mi helyünkről is, leszámítva a Margit hidat, ami kicsit takarta a kilátást.
De legalább emlékezetessé tette mindkettőnk számára a legelső, élő, augusztus 20-ai tűzijátékunkat.
A fél órás csoda után egész hamar kijutottunk rabságunk helyszínéről. Onnan kiérve egy óriási embertömeggel - én személy szerint sántán bicegve – vonultunk végig a sötétben, a hídon. Megcsodáltuk a kivilágított Parlamentet, a fényekben türköződő Dunát, majd Brigi esti csemegézésre adta a fejét. Nem ez volt élete legjobb ötlete, tekintve, hogy szinte mindenki beözönlött a legközelebbi McDonald’s-ba. :D
A tömegközlekedési eszközök megközelíthetetlenek voltak, így egészen a Nyugatiig gyalogoltunk és az ottani McDonald’s-ba mentünk, ami azonban szintén tömve volt, bár egész gyorsan haladt a sor.
Ezután átgyalogoltunk az U26-hoz, ahol levetettük magunkat a fűbe, és míg Brigim tömte a hasát, addig én jegeskávét szürcsöltem a hidegben.
Ez azért ironikus, mert az ezt megelőző éjszakákra felkészülve volt nálunk pulcsi, ha esetleg hűlne a levegő, de ez nem következett be. Aznap azonban nem vittünk semmit, így a hőmérséklet is természetesen akkor csökkent le meglehetősen…
A vasárnap nem volt túl boldog, tekintve, hogy a koraesti búcsúzkodás egész nap ott lebegett a levegőben. Próbáltuk túltenni magunkat az utolsó nap gondolatán és csak egyszerűen jól érezni magunkat.
Eleinte úgy volt, hogy utolsó közös napunkon is a pesti forróságnak fityiszt mutatva fedezzük fel a város, különböző pontjait, de végül ismételten légkondicionált, hűvös plázákban kötöttünk ki.
Mivel Brigim még nem igen járt a Duna Plázában, ezért elsőként oda vezetett az utunk. Majd egy gyors ebéd után újfent a Westend felé tartottunk, ahol végül a nap hátralevő részét töltöttük. Tekintve, hogy vasárnap volt, szerencsére elkerült minket a tömeg és lehetőségünk nyílt teljesen bejárni és felfedezni a pláza minden egyes szegletét.
Természetesen az utolsó közös Starbucks-ozás sem maradhatott ki a programjaink közül, habár Zolit első közös napunk után nem láttuk többet, azért az ott lévő finomságok enyhítették az általa okozott bánatunk. xd
Időközben a fényképelőhívással is meggyűlt egy kicsit a bajunk, tekintve, hogy Brigim memóriakártyájáról sikeresen eltűntettek mindent az okosok (természetesen mindenféle felelősségvállalás nélkül), de végül ebből a helyzetből is sikerült viszonylag szerencsésen kimásznunk.
Utoljára még összefutottunk ’A GYEREKKEL’, majd kevesebb, mint egy órás kóválygás után lassan, lassan hazafelé vettük az irányt.
A búcsúzkodás egyáltalán nem volt felemelő, bár addig nem tűnt komolynak a dolog, míg a vonat be nem futott. Kicsit megzavarta a helyzetet a tömérdek gumibotos, fegyveres és bilincses rendőr, akik a diósgyőri szurkolók épségére voltak hivatottak vigyázni, később azonban szerencsére ebből sem adódott különösebb gond, sőt ez is csak emlékezetesebbé tette az utolsó napot.
A búcsúzkodás szörnyű volt, mindketten megkönnyeztük és a régi filmekhez hűen fehér zsebkendővel integettünk egymásnak, egészen addig, míg a vonat teljesen ki nem gurult a Keleti pályaudvarról.
Mindent összevetve fantasztikus 4 napunk volt együtt, ami ráébresztett arra, hogy ha az embert megfelelő barátok veszik körül, akkor nem lehet semmi baj. Ha van, akire mindig támaszkodhat, ha van, akiben megbízhat, akinek mindent elmondhat, bármiféle ítélkezés nélkül…
2-3 éve biztos nem volt részem ilyenben és most, hogy újra az életembe férkőzött a barátok okozta boldogság, valahogy ismét teljesebbnek érzem magam.
És boldogabbnak. Olyan boldognak, amilyen azóta nem voltam, mióta a középiskola elkezdte leépíteni az egykor erős és jókedvű sadie-mazie-t.
A 4 napnyi folyamatos szórakozás után elmondhatatlanul lefáradtam és másnap délig nem is voltam hajlandó tudomást venni a világról.
Kedden azonban ismét útra keltem, hogy megismerkedhessem Magyarország BestDamnFan-jaival, vagyis a hozzám hasonló, elvetemült Avril Lavigne fanokkal.
Ez ismét olyasvalami, ami külön (rövidebb) post-ot érdemel, így legközelebb erről a találkozóról olvashattok a Sadie blogon.
Addig legyetek jók és élvezzétek ki maradéktalanul a nyári szünet utolsó napjait.
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum - 2011.
Már nem is emlékszem arra, mikor vettem rá magam utoljára, hogy összeállítsak egy velős bejegyzést a hírességek egy nagy eseményen történő, divatos megjelenéséről.
Friss hozzászólások