2012.06.02. 23:53, Sadie
Mindössze csak 24 órája keresem a megfelelő hasonlatot, avagy metaforát, ami leginkább jellemezné lelkiállapotom… Egyelőre azonban ez is teljes kudarc, mint sok minden más az utóbbi időszakban.
Jó hír legalább, hogy az osztálykirándulásnak vége.
A legjobb pillanata határozottan az volt, mikor tegnap a pályaudvarról kifelé vettem az irányt.
Egy ideje már nem várok el senkitől semmit.
És még milyen jól is teszem. Ha az a bűbájos, reménykedős fajta királylány lennék, most nagyon ki akarnám vetni magam a kastélyom ablakán.
Másfél napnyi, tömör mámor az osztálytársaimmal több, mint amit józanul el lehet viselni. Szerencsére létezik az az alkoholmennyiség, amely után egész elviselhetővé válik minden.
Kivéve azt a kis alattomos fájdalmat a mellkasomban, ami néha-néha feltör, és sajnos nem lehet vele mit kezdeni.
Tudom, miért van és nem, nem fogom leírni, mert végre (?) megértettem azt a klisét, aminek a lényege röviden annyi, hogy nem mondom ki, mert akkor igazzá válik és visszavonhatatlanul részese lesz az életemnek. És én ezt a luxust nem engedhetem meg magamnak.
És itt rekedtem meg.
Létezik egy másik klisé, mely szerint hallgassunk mindig ösztöneinkre a szívünk és az eszünk helyett, mert akkor hozzuk majd meg a megfelelő döntést.
Ez nálam azt jelenti, hogy hallgass az eszedre, a szív úgyis mindig becsap és végül úgyis arra az útra terel, amit eddig is jártál, csak a rossz tapasztalatok után, százszor olyan megtépázottan folytatod majd az utat.
Voltam már hasonló szituációban és akkor engedtem az észnek. A mai napig bánom.
De vagyon olyan gyáva, hogy megint hagyni fogom, hogy az ész diktáljon.
Ha nem vagyok már királylány, nincs helyem a tündérmesékben, szóval még csak királyfi sem lehetek, aki hétfejű sárkányokat döf le. Nem lehet kardom, amivel harcolhatok és pajzsom sem, amivel védhetem magam.
És legyen akármilyen magas is a fájdalomküszöböm, a lelki sérelmek ellen nem tudok védekezni. Azokból pedig már volt elég, köszönöm szépen, nem szándékozom újabbakra szert tenni.
Úgyhogy ennyi.
Lapozzunk a történet végére, könyveljük el, hogy volt valahol happy end és, hogy a történet végén nagyon örültünk a tanulságnak.
Love & Rockets,
Sadie
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások
Archívum
Ha ismételgeted is magad, mégis mindig tudsz újat mondani! :)
A magánéleti válságokat a fene vinné el, nekem csak azért nincs, mert partner nincs. :D Attól tartok legalábbis (meg a korábbi tapasztalataim).
Igen, ez a jó a divatban, sokfelé indulhatsz, sok mindennel foglalkozhatsz, ami kapcsolódik az érdeklődési körödhöz! Szívből drukkolok a Moholyhoz!!!