Elég régen voltam már bulizni… ha jobban belegondolok a szalagavató utáni after party óta nem voltam sehol, mivel a közhiedelemmel ellentétben, inkább afféle kocsmázós lány vagyok. Mégis az utóbbi időszak eseményei vágyat ébresztettek bennem az önfeledt szórakozásra.
Valahol, ahol nincs más, csak a lüktető zene és olyan hozzád hasonló emberek, akik szintén meg akarnak feledkezni minden nyűgről és bajról azzal, hogy átadják magukat az éjszakának.
Nagyon jó volt. Előtte dolgoztam, utána is, de a kettő között volt mindenre idő. Az az éjszaka ismétlésre vár. A régi szabály azonban még mindig érvényes, ami ott történt, az ott is marad.
Június van. Az időjárás viccelni próbál, de senki sem nevet. Már csak a havat hiányolom és abszolút bolondak nevezhetjük az időjárást. Hol a füllesztő meleg, a napfény, meg úgy összességében, a nyár?
Reméltem, hogy idén megszabadulhatok a védjegyemmé vált albínóságomtól, de úgy tűnik természetes úton ez nem fog sikerülni… A júniussal persze nem ez az egyetlen probléma. A hónap végén, pofán csap a szóbeli érettségi és a vele járó összes csoda.
Példának okáért, Pokolbeni létem utolsó kis apró momentuma, a nagybetűs Bankett is.
Ami persze utóbbinál sokkal lényegesebb az a hónap utolsó néhány napja, mikor is unokatesóékkal kimegyünk Bécsbe. Ugyanis a világ legfantasztikusabb ballagási ajándékát kaptam drága jó családomtól. Mindamellett, hogy 4 napot kint leszek a csodás városban, rögtön megérkezésünk napján Paul McCartney-val múlatom majd az estém.
El nem tudjátok képzelni mennyit jelent ez nekem. A Beatles rengeteget tett hozzá az életemhez. Új vágyaknak engedett teret, homályos elképzeléseket tett biztossá… Szavakkal nem tudom kifejezni ezt a változást. De több lettem általa.
Persze azzal már elég régóta tisztában vagyok, hogy nem hétköznapi kapcsolatot ápolok a zenével.
A lényeg annyi, hogy az, hogy láthatom majd ezt az embert… a világot jelenti nekem. Nagyon tisztelem őt. A zenével ápolt kapcsolata egyszerűen mesés. Aki nem hisz a csodákban, annak csak ajánlani tudok egy kis vele kapcsolatos diszkográfiát.
Szerdán betekintés. Kiderül, hogy sikerültek az érettségijeim és mennyire kell majd ráfeküdnöm a szóbelikre. Izgalmas lesz… bár lévén, hogy nem megyek egyetemre, annyira mégsem. Ha mennék, akkor sem lenne olyan hű, de nagy kaland, a művészeti iskolák mércéje egyszerűen más. Ami nem feltétlenül jó, mert szubjektív véleményre nem lehet építkezni. De semmi vész, aggodalomra tényleg semmi ok, ha az ösvény nélküli úton kell haladnom, akkor azon haladok. Semmi sem vált lehetetlenné csak kevésbé kézenfekvő lett a helyzet. Megoldom.
Mikor nem számítok valamire, akkor történik általában a váratlan BUMM és kirugdos a reménytelenség gödréből. Úgyhogy félre minden felesleges aggodalmaskodással, elérkezett a cselekvés ideje.
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum