2013.06.06. 22:17, Sadie
Szeretet, szerelem
Egy csomó olyan fogalommal vagyunk körülvéve, amiket nem tudunk definiálni, még csak nagyon körülírni sem. Egyszerűen csak érezni.
Van, mikor rám jön az 5 perc és gyermeteg módon rákérdezek mindenre: miért?
Miért nem lehet elmagyarázni azt, hogy mi bújik meg az olyan nagy szavak mögött, mint például a szerelem?
Nagy filozofikus pillanataimban próbálom fejtegetni az embereszményt, megkérdőjelezni a sorsot és azokat a nagy fogalmakat, amelyek hatást gyakorolnak az életünkre.
Mit jelent szeretni?
Abban megegyezhetünk, hogy mindenkinek mást? Hogy egyénenként apró kis eltérések mutatkoznak annak kinyilvánításában?
A szeretet számomra érzelmi függés. Nem találok jobb kifejezést rá.
Az én világomban egy önállótlan érzelem. Akkor is ott van, ha egyoldalú, akkor is, ha viszonzott. De nincs meg egy másik fél létezése nélkül, akinek a viselkedése, megnyilvánulása, hangulata vagy szimplán csak maga a személye befolyással van ugyanúgy rám is. Az én viselkedésemre, megnyilvánulásomra, hangulatomra, de még a gondolkodásomra is.
Miért alakul ki?
A kulcsszó: törődés. Törődni a másikkal és hagyni, hogy törődjenek veled. Nekem ennyi elég ahhoz, hogy közel engedjek magamhoz valakit.
Az én legnagyobb problémám a szeretettel az, hogy nem lehet irányítani. Kellene rá egy kapcsoló gomb. Vagy, ha az túl nagy kérés, egy szabályozó is elég lenne hozzá.
Sokszor előfordul, hogy a nem megfelelő embereket engedjük magunkhoz közel. Túl könnyen megszeretjük őket, aztán nem győzzük levakarni az érzelmeket a szívünk pajzsáról.
Amikor már túl késő, akkor nincs mit tenni. Elkerülhetetlen a csalódás, meg a fájdalom.
Mikor túl késő?
Amikor már az ember úgy érzi visszafordíthatatlanul átengedte magát valaki másnak. Mikor már annyira beletenyerelt abba a bizonyos érzelmi függésbe, hogy azt a bizonyos illetőt saját maga elé helyezte.
Mikor már úgy érzed, nem tudsz kiszállni.
Hiába a fájdalom, nem érdekel.
Olyan ez az egész, mintha újra meg újra belelépnél ugyanabba a legóba. Tudod, hogy ott van, mert látod. Mégis rálépsz teljes testsúllyal. Újra, meg újra.
Mert úgy érzed, hogy nem tudod folytatni az életed e nélkül a hiba nélkül. Kell ez a fájdalom ahhoz, hogy tudd, még létezel. Hogy van még egy minimális esély arra, hogy egyszer úgy lépj majd bele abba a legóba, hogy az ne fájjon annyira.
A szerelem segít megélni a szenvedélyt. Felfokozott érzelmi állapot. A legridegebb emberből is előcsalogatja a nagy, mindent elsöprő, szélsőséges érzelmek változatos skáláját és közben némán pusztít.
Elkerülhetetlenek az áldozatok.
Love & Rockets,
Sadie
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum