2013.07.21. 23:11, Sadie
Karrier polc
Végérvényesen száműztem a középiskolai könyveim, füzeteim utolsó darabjait is a szobámból.
Nem maradt sok minden az elmúlt 5 évből, hiszen az érettségit megelőző időszakban már megszabadultam a feleslegtől. A szortírozásnak hála felszabadult egy kis hely a szekrényemben, így át tudtam csoportosítani a szimpla könyveimet és egy teljes polcnyi helyet is megspóroltam, ami karrier polc néven fut a továbbiakban.
Kis kalandozás volt a múlt és a jelen között, míg benépesítettem az üres helyet vázlatfüzetekkel, ruha tervekkel, montázsokkal, kottafüzetekkel, csináld magad könyvekkel és társaival.
Negyedikesen pl. újságokból vagdostam ki szép ruhában tetszelgő hírességeket, akiket A/4-es lapokra ragasztottam, majd összefűztem a lapokat egy homemade újsággá. Megtaláltam az első ruha tervemet, ami egy esküvői ruha volt, rábukkantam a barátnőimről készült kirándulós rajzra, amivel első lettem egy általános iskolai versenyen, no meg a MOME-s szégyen mappámra, amibe a felvételi utáni hasalást követően dugtam mindent, amit összegyűjtöttem a felvételit megelőző időszakban.
Most minden ezen a kis polcon figyel a szekrényajtók biztonságos takarásában.
Nem nagyon panaszkodhatok, megkaptam, amire vágytam, a lehetőség adott, hogy valamerre elinduljak, a lényeg az, hogy kihozzam a maximumot mindenből, amibe fogok. Nem mondom, hogy maximalista ember vagyok, de azért amibe belefogok, azt nyilván szeretném a tőlem telhető legjobban csinálni.
Jelenleg gyűjtögetek szorgosan, tapasztalom milyen a dolgozó nők élete és azon agyalok, hogyan kellene elősegítenem a céljaim megvalósítását. Nyilván nem rossz, hogy különbféle eszközökkel motiválom magam, de valljuk be, a cselekedet helyébe nem léphet néhány színes cetli a falon.
A jövőhét sok mindent tartogat. 24-én hirdetik a ponthatárokat. Nem igazán esek depresszióba miatta, de azért kíváncsi vagyok kinek sikerül és kinek nem. És akinek sikerül, annak mi. Ilyen az ember, kíváncsi fajta.
Vasárnap érkezik hozzánk a száguldó cirkusz. Nagyon pályázok az egynapos álló jegyre, de nem tartom valószínűnek, hogy idén ott leszek. A tavalyi év fergeteges volt. Nincs mit tenni, ha az ember egyszer végighallgatta a motorok búgását, szagolta az égett gumi illatát és próbálta feldolgozni a felfoghatatlan sebesség okozta mámort… nem tud leállni és a következő alkalom után ácsingózik.
Anyagilag a négy napos egyáltalán nem fér bele idén, de a futamra szóló jegyet meg tudnám venni.
A szülinapom is valószínűleg vasárnap ünnepeljük, lévén, hogy hétfőn délutános leszek, szóval majd az éjszaka közepén érek csak haza, mindemellett anyu sem lesz itthon, mert pont aznap kezdődik a továbbképzése.
Az egyéni megoldás pedig majd napokkal utána lesz esedékes, egy igazi Party túra keretein belül. Mert, ha rajtam múlik, felejthetetlenül megünnepeljük azt a nyomorult húszast.
Idén nincsenek nagy elvárásaim a nagy nappal kapcsolatban, tudom, hogy a tavalyi felülmúlhatatlan lesz egy darabig. De persze ettől függetlenül nem fogok begubózni, abból a korszakból talán már kinőttem.
Anyumnak előző héten kívántunk Boldogat, apu velem egy héten vág majd tortába.
El kellene vinnem őket vacsorázni.
De mikor és hova?
Ez lesz a heti töprengeni való.
Love & Rockets,
Sadie
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum