2013.09.07. 21:53, Sadie
Cold hearted snake
Mint gondolom az már feltűnt, a megszokottnál is kevesebb a személyes jellegű bejegyzés.
Nincsenek nagyon miértek, egyszerűen elvagyok a magam kis világában.
Dolgozom, bámulom a kedvenc sorozataimat és mindeközben próbálok felemelkedni az eszményített, független, feminista nőideálhoz.
Nagyban foglalkoztat a függetlenedés gondolata, noha addig még hátra van pár év.
Nincs mit tenni, ez az új életstílus fertőzi az agyam.
Túlléptem a múlton. A károlyi már nagyon távolinak tűnik, ezt az egész iskolásdi dolgot pedig jelenleg abszolút nem érzem, úgyhogy nem is támadt hiányérzetem szeptember 2-án, mikor suli helyett, munkába indultam.
Leginkább az annyira függeni akarás gondolatától sikerült megszabadulnom, ami nagy könnyedség. Valamelyik Morning Show-ban hangzott el az a gondolat, miszerint a megfélemlített ember gyenge és könnyen irányítható. A megfélemlített ember függ. És az én új, feminista felfogásomnak egyszerűen túl sok az, hogy másokra építkezzek.
Volt egy lehetőségem. Mikor is minden egyes pajzsomtól megszabadulva feltártam a legbelsőbb valómat, amit aztán szétszaggatva, reményektől megfosztva kaptam vissza. Hetekbe telt mire összekapartam magam és akkor megfogadtam, hogy soha többet nem leszek ennyire védtelen és ostoba.
Nem leszek többé kiszolgáltatottan gyenge. Azt nem tudnám elviselni.
Azért, mert az ember egyedülálló, nem feltétlenül magányos.
Más emberre alapozni, máshoz igazodni… nem az én világom. Nem mondom azt, hogy az, akinek ez fontos, az rosszul csinálja. Mások vagyunk, ebből adódóan különbözünk. Nálam ez áll a használati utasításban.
Ne légy túlságosan kiszámítható vagy éppen elérhető. Mindig legyen C terved. Legyél sokkal okosabb és felkészültebb, mint amit a külvilág felé mutatsz. Ne fecsegj. Ha nincs mondanivalód, inkább ne beszélj.
Két jelzőt kaptam meg az utóbbi időszakban és egyiket sem tudom kiverni a fejemből.
Azt mondták rám, hogy önző vagyok.
Lehetséges, hogy rászolgáltam, nem tudom. Igen, fontos számomra, hogy tegyek valamit a jövőmért. Szeretem megélni az érzések sokszínűségét és bármennyire is paradoxon, kifejezetten szeretem megélni a szenvedést, mert a legkreatívabb időszakaimat köszönhetem ennek az érzésvilágnak.
Nem vonom kétségbe más megállapításait, nincs bennem sértettség vagy felháborodás, miközben ezeket a sorokat pötyögöm. Senki sem ismerheti ki a másikat teljes valójában és, ha az én nevem hallatán ez a jelző az, ami az emberek eszébe jut, talán megbarátkozom a gondolattal. A legrosszabb, amit el tudok képzelni az, ha valakiben egyáltalán nem tudok nyomot hagyni. Inkább legyenek rólam rossz véleménnyel, mint semmilyennel.
A másik, amit egy hozzám meglehetősen közelálló személy mondott, egy érzelmeitől meglehetősen elvakult pillanatában, az, az érzéketlen volt.
Sokat ízlelgetem mostanában a szót és minél többet kattogtam rajta, annál többféle értelmet találtam mögötte.
Valamilyen szinten valóban érzéketlennek tartom magam, különösen az elmúlt 2-3 hónap tapasztalatai után. COLD. HEARTED. SNAKE. Tudok azonosulni a kifejezéssel. Közben pedig még egy kósza mosoly is átfut flegma arcomon.
Viszont másrészt akadnak pillanatok, amikor túláradnak az érzelmeim.
Hihetetlen, de egy-két jókor érkező kedves szó, irányíthatatlanul szorítja össze a torkom. Egyszerűen akadnak pillanatok, mikor érthetetlenül lábad könnybe a szemem, holott nem igazán lenne erre okom. Érdekes dolgokat vált ki az emberből a hormonzavar.
A karrierépítés során, úgy gondolom az előbb említett két tulajdonság nem feltétlenül hátrány. És mivel könyörtelen törtetésbe kapcsoltam, nincs más hátra, mint előre.
Újra nekiveselkedek a MOME-nek, ez alkalommal a saját eszközeimmel, a saját módszeremmel. És majd meglátjuk ezzel messzebbre jutok-e, mint legutóbb.
Love & Rockets,
Sadie
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum