Már megint viszonylag régen jöttem friss bejegyzéssel, de mostanság eléggé el vagyok havazva. Habár a twitter-t küldöm rendesen, de a blogra már nincs időm. Pl. ma. Éppen nekiláttam volna komikra válaszolni, erre anycim: ,,Indulás! Andika, öltözz feeeel!"

Nah, de ne vágjunk rögtön a dolgok közepébe. Kezdjük az elején.

Ez a hét elég fárasztó volt. Eleve a közlekedéssel kezdődött az egész. Éppen körforgalmat építenek nálunk, ami egy kicsit megkönnyíti, majd ugyanúgy meg is nehezíti a közlekedést egyben. Magyarul szinte semmi értelme megépíteni. Főleg, hogy előtte vagy 10 méterrel van egy másik is. Mind1. Szóval építik ezt a sz*ros, haszontalan körforgalmat és ennek hála Dunakeszin, teljesen leállt a forgalom. Kedden és csütörtökön durvult el nagyon a helyzet, amikor is másfél óra volt, amire hazaértem. Nagyon durva volt. Annyira állt a forgalom, hogy a busz szabályszeűen leállt és vagy 15 percen keresztül csak állt egyhelyben. Sokan már inkább feladták és gyalog indultak haza. Pedig legalább 1km-re voltunk az 1. megállótól.
Persze ez így nem volt elég a suliban is én lettem a célpont. Hatalmas örömömre az angol tanárom, egész héten engem feleltetett, folyton én oldottam meg mindent... azután 4 napon keresztül hallgathattam, hogy ,,Jajj Andika, menj már angol versmondó versenyre! Neked a legszebb a kiejtésed az angol csoportból...!" emellé még egy hatalmas mosoly és az a tipikus, felállahátadonaszőrhameghallod-fajta nyalizós hangnem. Én persze mindig megmondtam, hogy lámpalázas vagyok, utálok szerepelni, utálok verset mondani, nincs nekem ilyenekre időm, de ő persze nem szállt le rólam. Nem értem mit nem lehet azon megérteni, hogy nem.
A 3. igazán nagy elfoglaltság még a mai napon is, az az újságszerkesztés. Nyelvtan órán kaptunk egy csoportmunkát, amit én Papp G-vel, zsúval, Dojkával, Enivel és Andy-vel csinálok. A feladat egy min. 4 oldalas diáklap készítése. A héten nagyon ráálltunk a feladatra és elég sokat dolgoztunk vele. És ha ez még nem lenne elég volt annyi eszem, hogy magamra vállaljam a kivitelezést. Most ezzel szenvedek már a 2. napja. És mondhatni alig tartok valahol.

Persze eltekintve a sok-sok elfoglaltságtól azér voltak jó dolgok is a héten. Kiemelném a tegnapi napomat, amikor bent maradtunk a csapattal befejezni a dolgokat. Miután már csak a rendszerezés maradt és Niki és Eni is elmentek megtört az egyensúly, vagy az összetartóerő vagy én komolyan nem tudom. De 4-en beketyósodtunk. Annyit röhögtünk, hogy azt el se tudom mondani. Szinte mindenen röhögőgörcsöt kaptunk, azután pedig mindenféle h*lye, értelmetlen dolgot kezdtünk összehordani. Szóval jó kis péntek délután volt. :)

Nézzük a mai programot. A délelőtt nagyrészében az újsággal voltam elfoglalva, majd miután anycim hazaért a munkából elmentünk az Auchan-ba. A közlekedésről ne beszéljünk... megint az volt a cél, hogy anycimnak megvegyük a szükséges dolgokat a kórházba és most nagyobb sikerrel jártunk, mint azelőtt. Nekem viszont elment a kedvem a vásárlástól és inkább meglátogattam a könyveket a nagybevásárlás ideje alatt. Nekem már az is elég fárasztó volt. Nagynehezen, de végül csak hazaértünk. Megengedtem magamnak egy Supernatural részt, utána pedig megint az újságnak áldoztam magam.

Nem tudom mit lenne még érdemes megemlítenem. Jelenleg nem nagyon tudok beszámolni semmi másról, ugyanis hihetetlen álomkór van rajtam, mondjuk az már napok óta és a Bomba sem segít mostanság. Arra jó persze, hogy elvágja az ujjamat a kis r*hadék, de másra nem. Hö!

No de mind1, megyek szerkizni. Megpróbálok ezentúl gyakrabban jönni. Majd meglátjuk mi sül ki belőle. 
A TVD beszámolómból is már csak pár mondat hiányzik, de kinek van kedve ennyi dolog mellett ilyeneket is csinálni?
Nekem kéne.

Tök8.
Nah tényleg lépek.
Holnap jövök.
pás.