A WTF EFFECT

Túl ezen a meglehetősen érdekes napon már csak arra vágyok, hogy bebújhassak a paplan alá, elővehessem a könyvem és halk zenét hallgatva túllendüljek azon a kb. 100-200 oldalon, ami még hátra van. Ez persze nem valószínű még kb. hajnali 1-ig, ugyanis pörgök, mint részeg sztriptíztáncosnő az olajjal bekent rúdon.

A mai nap érdekessége persze nem abban rejlett, hogy kb. 3 órás alvás után nem egy szementkénti 1 kilós csipával ébredtem fel, Voltak ennél számomra sokkal izgatóbb, számotokra meg kiaf*szomatérdekel(ebb?) momentumok is.

A reggelt azzal kezdtem, hogy narancsszínűre festettem az ábrázatomat. Annyira el akartam tüntetni a szemem alatti karikákat, hogy túlzásba ment az alapozó. Amit pedig én aztán elég ritkán használok, arra hivatkozva, hogy inkább alszom fél órával többet, mint,hogy kimázoljam magam a semmiért.

Reggel a busz viszonylag időben érkezett, de persze a bonyodalom elkerülhetetlen volt. A pasi kb. a 3. megállónál bejelentette, hogy szálljunk le. Hogy miért, az valószínűleg soha nem fog kiderülni, de már akkor tudtam, hogy itt valami nem stimmel, amikor kiderült, hogy az a sofőr, aki még anno odazárt az ajtóval... Még szerencse, hogy Sanyi bá pont előttünk állt a másik Bp.-s busszal és pont felfértünk.
Sz*rul, de büszkén helyzet szagú a dolog...

A metróban is úgy döntött valaki, hogy pont ma, 2010. január 4-én öngyilkosnak áll és beveti magát a metró elé. Szíve, joga, de gondolkodjon már, hogy miatta megakad a forgalom és narancsfejjel, magassarkúban állni a metrón egy 35 perces túlzsúfolt és szintén állós buszút után nem nagy élvezet.

A röhejesség csúcspontját ma is elértük, angol órán a tanár úgy döntött angol óra közepén, hogy testmozgunk. Amikor először megszólalt, hogy emeljük fel a kezünket, mindenki csak bámult rá és azt se tudta mi van... ez volt kb. a 6. ismétlésig, majd felfogtuk a helyzet "komolyságát" és belementünk a játékba. A dolog a nyugdíjas tornára emlékeztetett és még csak óra végéig sem tartott ki.

Mindezek mellett röhejes osztályzatú dogákat kaptam ki, a legpoénosabb az volt, amikor kiderült, hogy a fizika 3-asom, sikerült kijavítanom 3-asra. Remek, így félév előtt... Legalább most év végére javíthatok és nem rontom majd le a jegyeim. Remélem... :P

Azért 1 dologra Enim nagyon jól rávilágított. Azért a barátok NAGYON hiányoztak a szünetben és csak és kizárólag miattuk érdemes betolni a képem a suliba. (L)

A mai nap slussz poénja apcim részéről jött, aki hazaállított egy Mozart CD-vel és egy kiskönyvvel és odaadta nekem, hogy művelődjek. Erre én meg csak WTF???? 0.o
Oké én is imádom, de azért vannak határok...
Persze ezek után mikor én halálosan komolyan bejelentettem, hogy Üvöltő szeleket akarok olvasni, mindenki kiröhögött.
Kösz a bizalmat!

Reméljük, hogy holnap is hasonló élményekben gazdag napot tudhatok majd a hátam mögött. Mert nem barátkozom én össze olyan  egyszerűen a sulival.
nyahh csók.