RAGADD KI A LEGJOBBAT

Ma is egy nagyon tartalmas nap áll mögöttem, túl 3 órán a suliban... Nah nem mintha panaszkodnék... :))
Az ideiglenes órarendünk katasztrofális összeállításától eltekintve egész jó kis nap van a hátam mögött.
1. órán a fiúkkal tesiztünk, ami már önmagában is vicces volt, de az, hogy együtt is röpiztünk...  vegyes csapatok voltak és természetesen "pink herceg"-gel kerültem egy csapatba. :P Elég vicces volt... Főleg, hogy elmondásuk szerint 2x ha röplabdáztak életükben, nekünk pedig már 2 félévnyi tapasztalat van a hátunk mögött.
De legalább úgy tűnt, mintha tudnék... nagyon büszke voltam magamra, még "padtárs" is megeresztett egy "Te tudsz kézilabdázni" beszólást, az már mellékes, hogy műfajt tévesztett... XD Már megbocsáltottam neki, így ezt igazán elnézhetem... :))
A 2. óra kémia volt, amiből szerencsére nem haladtunk tovább, csak 1 próba dogát írtunk, ami no comment.
A 3. óra pedig angol volt, ami... tök jó, mert már 3. órája nem veszünk semmit csak dogázunk abból, amit zsúmmal nagyon nem vágunk. És ez a 2. alkalom,hogy üres papírt adok be. Sajnálom, de ha megmondtam neki, hogy tök homály az egész anyag és úgy tűnt el is jutott a tudatáig, akkor miért kérdezi meg ma is, hogy hogyan sikerült? Persze azért megmondtam, hogy nagyon meg fog utálni holnapra, miután átrágja magát az irományomon. Ugyanis annyira azért voltam jófej, hogy az egyik lap felét mecsináltam... Szerintem új angol szabályokat alkottam, de SUDOKU-zás közben nehéz koncentrálni... És legalább annyi még mindig megvan, hogy a sorrend: alany, állítmány,...
Suli után spuriztunk is a busz elé, hiszen mára még volt egy betervezett  most vagy soha! csizmavásárlási akcióm. Természetesen megint a Deichmann-ban kötöttem ki és megvettem az én gyönyörű, vászon, khaki, szegecsekkel kirakott csizmám. Mondjuk a sarka magasabb, mint a bokacsizmámé, így még ebben is meg kell tanulnom járni és nem pofára esni a jeges úton... de fő a pozitív hozzáállás.

Mint minden másban is, pl. az én lehetetlen "szerelmi" helyzetemmel kapcsolatban, aminek nem sikerült véget vetnem még, pedig elmondtam, hogy nem kellene ezt folytatnunk, de "acél tomi" bevetette magát... így sikerült kiharcolnom 2 nap gondolkodási időt, amiből 1 és negyed maradt hátra. És jelenleg fogalmam sincs mi legyen...

Ha már ebben semmit sem léptem előre a jövőmmel kapcsolatban már vannak terveim végre... határozott körvonalakkal lebeg a cél a szemem előtt és mindent meg fogok tenni azért, hogy megvalósítsam az álmaiat bármennyire is reménytelennek tűnnek még ma. És nagyon csúnyán át fogok taposni a 10 cm-es tűsarkúmban azon, aki az utamba áll és ki akar cseszni velem! Ennek vége van édeseim! Rajtam kívül senki sem okozhat nekem fájdalmat!
Sadie a megállíthatatlaaaaaaaaaaaaaaaan! XD
(u.i.: Nyugi, holnapra ez az állapot úgyis elmúlik... xd)