2010.08.05. 00:07, Sadie
Tudatlanok
Annyi hihetetlenül okos ember kering szerte ebben a pokoli nagyvilágban. Komolyan nem értem, hogy miért nincs mindnek orvosi diplomája és ahelyett, hogy járatnák, a szájukat miért nem mennek el valamilyen kutatólaborba és keresik inkább a rák vagy az ADIS ellenszerét. Tényleg, kezdhetnének valami hasznosat is az életükkel, ha pedig nem értenek a témához, akkor nem kellene tudatlanul osztaniuk az észt.
Utálom, ha csak az ismeretlenből hirtelen előbukkant valaki veszi a bátorságot ahhoz, hogy kioktasson embereket, akiket nem ismer és nem ért meg, hanem helyből elítél. Könnyen át lehetne siklani az olyan fórumok vagy közösségek felett, amelyek sértik a tökéletes emberek önérzetét és életfelfogását.
Érintőlegesen már többször is szóba került a falcolás. Sok ember, amikor meglát egy, két heget csak szörnyülködik és beskatulyázza az illetőt. Mert az ilyen csak emos vagy depressziós lehet. Pedig ez, mint sok minden más nem szimplán csak fekete vagy csak fehér. Ez nem feltétlenül jár öngyilkos hajlammal vagy figyelem-felkeltési szándékkal. Valamilyen szinten nevezhető betegségnek, de van egy olyan réteg, amelyik beszél róla. Nem ad tanácsokat, hogyan és mivel, nem buzdít rá senkit. Tudja, hogy nem hétköznapi, amit csinál, de maga előtt egyáltalán nem szégyelli. Ezzel csak lényegesen megkönnyíti az életét. És ők nem önámítók. Csak másként birkóznak meg a problémáikkal. Ez pedig jobb, mintha alkoholisták- vagy drogfüggők lennének. Nem tagadom, van veszélyesebb, betegebb réteg is, amely tényleg súlyos problémákkal küzd és csak egy apró hajszál választja el a tragédiától. De a két végletet összehasonlítani súlyos hiba.
Általában a falcolók kést, pengét vagy ollót használnak. Leginkább a csuklón és az alkaron szoktak sebeket ejteni, de azok, akik szeretnék, teljes biztonságban tudni a kis titkukat általában olyan helyeken falcolnak, amelyek a legkevésbé vannak kitéve a fürkésző szemeknek. A has, csípő tájékán, a combok belső felén vagy a vádlin. Sokan gondolják úgy, hogy ezek az emberek azért a csuklójukat használják vászonként, mert szeretnék mutogatni a szépnek talált hegeiket. Azonban ez szerintem inkább azért van, mert a csuklón nagyon vékony a bőr, sok a kidudorodó ér és ez által nagyobb és hamarabb elérhető a fájdalom. Hogy mégis mi készteti erre az embereket? Az okozott fizikai fájdalom ellensúlyozza a lelkieket. A pillanatnyi fájdalomérzet legtöbbször olyan erős, hogy az illető ennek köszönhetően képes megfeledkezni a lelkiekről.
A lelki eredetű problémák a tinédzserkorral együtt ömlenek hirtelen a nyakadba. Ha erős vagy, akkor talpra szökkensz minden egyes esés után. Ha gyenge, akkor elhasalsz, és ott maradsz. A döntés mindig rajtad áll.
Én úgy döntöttem megyek előre, ha elesek, feltápászkodom és menetelek tovább. Vagy így, vagy úgy egyszer csak vége lesz ennek is és egy teljesen új élet vár majd rám. Megtaláltam a módszerem, a megoldásom. Az antidepresszánsaimat, ha úgy tetszik. Kaptam érte már hideget, meleget. Sajnos képtelenség megértetni a szűklátókörű közönséggel, hogy ez az életem része. Nekem ettől jobb és könnyebb, azzal pedig, hogy emiatt ítélkeznek fölöttem nem segítenek rajtam. Mert nem kell segítség. Mert nem vagyok beteg. Ez nem segélykiáltás. Nem fogok nekiesni a csuklómnak egy láncfűrésszel vagy akasztom fel magam a csillárra.
Nyilván nincs olyan érv, amellyel megértethetném miért jó ez nekem/nekünk. Éppen ezért alakult ki az a helyzet, hogy az egyik legnagyobb falcolós közösségi oldal végérvényesen bezárta kapuit. A sok támadás, a sok veszekedés és ellenségeskedés megmérgezte a jó hangulatot. Ahol a legkevésbé volt téma a vagdosás. Szerintem nagy segítség volt a mély depresszió mocsarában fuldokló emberek számára és egy jó közösséget alakított ki, az egy nézetet támogató emberek között.
Hogy lesz-e új oldal nem tudom. Hogy mi lesz azokkal, akiknek segítséget adott a site szintén nem. De remélem nagyon elégedettek magukkal azok, akiknek sikerült ezt elérniük.
Fontos, hogy mielőtt ítélkezni kezdenétek, alaposan ismerkedjetek meg a szituációval. Mérjétek fel mekkora kárt okozhattok másokban a passzív agresszióval, amellyel ,,jobb belátásra” akartok téríteni olyanokat, akiknek erre a legkevésbé van szükségük.
,,Ne ítélkezz, hogy ne ítéltess!”
Nem minden falcolós ember beteg. Van olyan réteg, amelyik abba tudná ezt hagyni, ha szeretné. Ha meg tanulná másképpen kompenzálni a problémáit. Van, aki ivással, van, aki droggal, van, aki cigivel és van, aki szexszel kompenzál. És mégis ezek elfogadottabb módszerek. Pedig sokkal kockázatosabbak, mint pár apró vágás.
Mindenkinek vannak kis titkai, tettei, melyekre nem büszke. Nem tudják a miérteket. Szégyellik. Nem beszélnek róluk.
Én most megtettem. Valakinek tartoztam ennyivel. Aggódik. Nem kellene. :)
Szeretem. :)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Annyi hihetetlenül okos ember kering szerte ebben a pokoli nagyvilágban. Komolyan nem értem, hogy miért nincs mindnek orvosi diplomája és ahelyett, hogy járatnák, a szájukat miért nem mennek el valamilyen kutatólaborba és keresik inkább a rák vagy az ADIS ellenszerét. Tényleg, kezdhetnének valami hasznosat is az életükkel, ha pedig nem értenek a témához, akkor nem kellene tudatlanul osztaniuk az észt.
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum
A rohadt előítélet...
ahhoz, hogy talpra szökkenjen az ember, kell valami. Akármi. Valaki, aki mellette áll, óriási belső lelkierő, vagy csak rugós cipő. Akinek nincs plusz akármije, nehezebben tudja összeszedni magát. Ezért volt jó (mert nem ismerem, de sztem jó volt, jó hogy volt) a közösségi oldal, és nagy kár érte!
Egyébként régen (nagyon rég) én a fejemet vertem a falba. Szó szerint. Pontosan ezért: "Az okozott fizikai fájdalom ellensúlyozza a lelkieket. A pillanatnyi fájdalomérzet legtöbbször olyan erős, hogy az illető ennek köszönhetően képes megfeledkezni a lelkiekről. "
Az ember meg olyan, imád ítélkezni. Utálatos egy tulajdonság, és az ítélkezőket is van miért elítélni. Hajaj!! Őket főleg! Pont azért ők ítélkeznek.