2010.08.09. 19:29, Sadie
Utálok vezetni
Gyűlölöm, utálom, elegem van, ki akarok szállni.Abba akarom hagyni.
De az, hogy én mit akarok, nem számít ebben a témában és talán soha nem is számított. Rá lettem kényszerítve, hogy olyat csináljak, amit nem akarok.
Eleinte azt hittem jó szórakozás lesz, és csak az lebegett a szemem előtt, hogy nagy segítség leszek majd, amikor már a kezemben tartom a jogosítványt. De soha sem volt meg a kellő lelkesedés. Csak belementem, mert itthon fontos mindenkinek.
Jelenleg úgy érzem magam, mint egy 6 éves kislány, akit rákényszerítenek a szülei, hogy tanuljon meg zongorázni, miközben ő csak fogócskázni szeretne. De megteszi, mert nem tudja, mennyire bántaná meg a szüleit azzal, ha nem tenné. És nem szeretne kockáztatni.
Lehet, hogy 20 év múlva elismert zongorista lesz belőle, aki örökre hálás lesz a nem kért zongoraórákért, de lehet, hogy élete végéig kerülni fogja a hangszert és keserű szájízzel emlékszik majd vissza arra, hogy olyasmibe kényszerült bele önhibából, amiről álmodni sem akart.
Fogalmam sincs velem mi lesz 20 év múlva, hogy miként emlékszem majd vissza erre az időre, de jelenleg a b variáns fele hajlok.
Már péntek óta, folyamatosan forgalmi órákat veszek. Nincs megállás, egyetlen nap sem marad ki. Ma sem. És holnap sem. És másfél óra ide vagy oda, rohadtul megterhel. A koncentráció és az egyszerre több dologra figyelés nem a két legjobb tulajdonságom. Próbálom fejleszteni, amennyire tőlem telik, de ez nem megy egyik napról a másikra. Nem vagyok elég önálló. Nem vagyok elég jó. És nem vagyok elég kitartó sem. Ha rajtam múlna már a rutinvizsga előtt abbahagytam volna. És tényleg nagyon király dolog, hogy egy dombon tudok kézifékes indulást csinálni, meg, hogy megy a szlalom, de ezeket nem nagyon tudom hasznosítani a forgalomban.
Képtelen vagyok ezer meg ezer felé figyelni egyszerre. Figyeljek, arra mit csinálok az autóval, nézzem a táblákat, a lámpákat, tartsam be a KRESZ-t…
Nem megy. Elegem van. Unom. Mentálisan teljesen K.O. vagyok.
Ez persze mit sem számít, az idő csak telik a vizsga meg már megint a nyakamon. Augusztus 23. Eddig sem vártam ezt a dátumot, hiszen ehhez már vészesen közel van a tanévkezdés. De ezek után, még jobban remélem, hogy minél lassabban érkezik el ez az idő.
A legjobban az készít ki, hogy itthon nem tudom elmondani senkinek sem, hogy miként érzek a dologgal kapcsolatban.
,,Ha már ennyi pénzt feccöltünk bele, akkor csináld is végig. Te akartál belevágni… akkor most mi bajod van?”
Eddig is csak ráerőltettem a vigyort a fejemre, ezután sem lesz nagy dolog. Majd este jól kibőgöm magam, azután minden megy tovább. Csak remélni tudom, hogy a ,,pohárürítés” segít majd tovább tűrni és lesz elég energiám ahhoz, hogy tovább rugdossam a saját hátsó felem legalább a célvonalig. Mert ha még egyszer megkérdezi tőlem az oktató, hogy miért vagyok ennyire formán kívül, akkor talán megmondom neki az igazat. És cserébe senkitől sem kapok itthon bájvigyort.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Gyűlölöm, utálom, elegem van, ki akarok szállni.
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum
Túl intenzív, túl sok, természetesen tele a tököd vele. Tele lenne, ha férfiú lennél. Idegileg ez nagyon megterhelő, engem is kikészített, pedig idősebb voltam. Mindjárt túl leszel rajta, utána már jobb lesz!
A kézifékes indulásra akármikor szükség lehet (a szlalomra már kevésbé), ha ténylegesen autózni fogsz és nem csak egy bizonyos síkvidéki terepen belül.
Remélem az oktatód legalább jófej, nem piszkálódós típus. Az enyém olyasmikbe kötött bele, h. pl. szűk utca, záróvonal, de az út szélén végig parkolnak. Na, nyilván nem fér el a kocsi, hiába van záróvonal, vagy átmegyek rajt, vagy végighúzom az összes kocsit és letörögetem a tükreiket. Persze, a záróvonalat választottam, amiért kaptam a nagy letolást. Nem szóltam vissza (sajnos? nemtom).