Újra szabadon

Egy ideje már újra mindenki számára elérhető a Sadie blog, meghatározatlan ideig, óráig. Ez alkalommal egy kicsit tovább éltem a privátság nyújtotta szabadsággal. De azért remélem nem felejtettetek el teljesen. ;)

Ismét akadt leküzdeni való nehézség bőven, tanulságok tömkelege szivárgott üresnek hitt fejembe. Hittem a rossz erejében. Tanultam az önállóságot. Egy kicsit kifordultam önmagamból. Voltam provokatív és fájóan őszinte. Szende és hallgatag. Próbálkoztam sok mindennel. Közelebb jutottam önmagam megismeréséhez.

Sok töltelék ember átlátszó barátságán kellett túlküzdenem magam, míg elérkeztem oda, ahová már egy ideje vágyódtam. Az összkép persze sosem lesz tökéletes, a hegek nem gyógyulnak, de ragtapasszal lefedhetők. Soha nem bízom már senkiben, nem adom ki magam senkinek. De azokkal, akik mellett megmaradok a jövőben, talán képes leszek értékes kapcsolatot ápolni hosszú időn keresztül.
Hogy ez lesz-e a legfontosabb dolog az életemben azt nem tudom.
Magányos farkas vagyok. Magam oldom meg a problémáim, nincs szükségem mások odaköpött, felszínes tanácsaira.  

Mit is mondhatnék még? Próbálkozhatnék valami szívderítővel, áltathatnék mindenkit azzal mennyire tökéletessé formálódtam pár hét alatt. Mondhatnám, hogy kitűnő barátalapanyaggá gyurmázott a tömeg. Megértő lettem és kedves, a hangulatember énem a süllyesztőben landolt. Hazudhatnék, de miért tenném?

A blog az a hely, ahol már több mint két éve nem kell foglalkoznom azzal mit mondanak mások, ha elolvassák egy egy bejegyzésemet. Már nem izgat, milyennek látnak mások. Nem leszek azért depis, mert az a divat vagy kezdem el utálni SP-t, mert akkor könnyebben kijövök majd egy bizonyos kritikus réteggel.

Annyira jó lenne odamenni emberekhez és átrázni őket tetőtől talpig. Beléjük rázni egy kis észt. Hogy ne szégyelljék azt, amit/akit szeretnek attól félvén, hogy mások majd megszólják őket ezért.
Én utálom Lady Gaga-t, de nem eszerint válogatom meg, hogy kivel állok szóba és kivel nem. Butaság érdeklődési kör vagy a megjelenés miatt másokat elítélni. Az egyéni dolgoktól válik értékessé, egyénné az ember. Ha mindannyian egymást majmolnánk, és ugyanazt szeretnénk és tennénk, amit mások, akkor egy nagyon unalmas világban élnénk.
Azért befesteni a hajunkat, mert körülöttünk már mindenki megtette, azért miniszoknyát húzni, mert a fiúk azt szeretik, azért hallgatni Adam Lambert-et, mert az a menő… ???? :S
Sokáig tart, míg az ember megtalálja a saját egyéniségét. És ha ez az idő elérkezik, mások pedig megszólják azért, ami ő, azzal még az élettől is elveszik a kedvét.
Mások véleménye formálhat, de nem lehet elég ok arra, hogy ne légy önmagad.
Kit érdekelnek mások?