Szánom-bánom, hogy nem jövök gyakrabban, de nem vagyok ellátva sok szabadidővel, amim meg marad, abban általában nem a blogolás áll az első helyen.
Ismét egy eseményekben gazdag héten sikerült átvergődnöm magam. Volt itt minden. Ismét.
A kifakadáson már túl vagyok, jelenleg minden rendben. Bár, hogy ez meddig tart… majd eldől.
A péntek általában a hét legjobb napja. Olyankor már közel van a hétvége, a fáradtság pedig elég elmebeteg módon szokott megmutatkozni rajtam és zsún egyaránt. Általában a dupla infó órákon előadott nagyon látványos szenvedések után szoktunk megbolondulni. Olyankor összehordunk minden baromságot és minden ok nélkül kap el minket a röhögés.
Ez most is így volt.
Miután végre kicsengettek az utolsó óráról Dojka és Niki társaságában elmentem a DP-be. Mostanában nem nagyon lógok ott, társaság, pénz és kedv hiány miatt. Ezért persze még a sors nem gondolta úgy, hogy jutalmat érdemelnék, így rögtön az első percekben össze is hozott ,,régi jó barátommal”, akit ellátnék az igen találó ,,kozmixmajom” álnévvel. (Nem tudom mennyire avattalak be titeket a témába, mert még általános iskolás történet és fogalmam sincs, hogy akkoriban már blogoltam-e, amikor az eset történt.
Nem is ez a lényeg, nem fogok róla írni, csak ha nagy lesz az érdeklődés.)
Ezután járkáltunk egy darabig, majd egyre sűrűbben kezdtem el nyavalyogni egy kis kajáért. Elmondanám, hogy nagy dolog történt a Saide történelemben, ugyanis nem a McDonald’s-ban kötöttem ki, hanem beértem egy egyszerű kínai zöldséges tésztával is, ami Niki mekis sült krumplijával valami frenetikusan jó volt. Mellékesen. :P
És akkor végre elérkeztünk a lényeghez is. Miután kimerítettünk egy csomó lehetséges témát, legyalogoltunk a Libribe és… *dobpergés* beszereztük a KATY PERRY KONCERTJEGYEKET!
(Megjegyzés: Sóher Dojka meg akart lopni 1100 Ft-tal… még jó, hogy figyeltem. xd)
Én annyira boldog vagyok/voltam, hogy elkezdtem énekelni a harmadikon, ami nem túl elmés ötlet, visszatekintve arra, amikor még anno táncoltam ugyanott és pár srác igen félreérthetetlen módon jelezte irányomba a tetszését. Erről egyébként biztosan írtam is. xd
A nagy örömködés után még eldumálgattunk egy darabig, majd indultam haza.
A szombatról annyit, hogy leváltották a George Clooney-s képet a pizzás dobozokról valami elmebeteg Joker figurára. Fel is vagyok háborodva. Milyen világ ez?!
Jah pizza… mivel mancim dolgozott, apci ,,főzött”… mikor ajtót nyitottam neki, teljesen kétségbe volt esve és nem tudtam elképzelni mi történt. Aztán mondta gyorsan vigyek valamit, amivel lecsapom a nyakán táncoló darazsat. Gyorsan felkaptam a ,,lédi gyagyás” metrót és elkezdtem vele csapkodni. xd Miután véleményem szerint leütöttem, apci nem volt hajlandó addig bemenni a házba, amíg meg nem találtuk a darázs tetemét. Nem volt sehol, ezért apc meg volt győződve arról, hogy rajta van. De nem volt… miután hosszas keresgélés után a sötétben megtaláltam a padlón mászkálni apci végre eltaposta és végre bemehettünk kajálni. Nagy élmény volt…
És a vasárnap. Eddig most tanultam a legkevesebbet az eddigi hétvégék közül. Ez a kis szabadság már nagyon hiányzott. Ennek örömére nekiláttam a Katy Perry-s koncert pólómnak. Kivágtam egy póló nyakát, levágtam az ujjait és gyártottam rá egy a koncertjegyen lévő felirathoz hasonló Katy Perry feliratot. Jövő héten a feliratot kivarrom különböző színű és méretű gyöngyökből.
A gyöngyszerzés sem volt kis meló. Lementünk a pincébe, ugyanis régen nagy szenvedélyem volt a fűzés és anno egy csomó féle gyöngyöt vettünk. Amikor elkezdődött a felújítás egy csomó cuccot lepakoltunk a pincébe és mivel a gyöngyökre nem volt szükség, ezért azok lent is maradtak. Mivel most kellettek hát lementünk… persze a dolog közel sem volt olyan egyszerű, mint ahogyan én azt elképzeltem. Át kellett néznünk az összes zacskót és dobozt az egész helységben… Természetesen a gyöngyök a legalsó, legutoljára megnézett dobozban voltak… mert hol máshol? De végül meglettek és ez a lényeg. Miután feljöttünk szépen átválogattam őket és így már munkára készen állnak. Van 12 napom, hogy elkészüljek a felirattal, amit direkt nem csináltam túl nagyra, mert azért annyi időm és gyöngyöm nem lesz, hogy valami nagyobbat alkossak.
Ha készen leszek, természetesen azonnal megy a végeredmény Twitpic-re és talán a blogra is. Még meglátjuk. :)
A koncertre menet egyébként közel sem lesz olyan egyszerű. Sajnos. Beiratkoztam a Lotte-ba, ahová szerdán és pénteken kell mennem. Szerdán fél 6-tól, 8-ig, pénteken fél 6-tól negyed 8-ig szenvedek majd az angol tanárok által. A koncert pénteken, 8-kor kezdődik… a Papp Laciban lesz és kb. 1 óra, míg innen odaérünk. Ha lesz elő zenekar és Katy lesz olyan kedves és késik egy kicsit, akkor remélhetőleg nem maradunk le semmiről, bár a helyünk semmiféleképpen nem lesz első osztályú. Ez garantált. De majd előrébb verekedem magam. Már gyakorlok az akcióra reggelente a metrón, amikor a hatalmas tömegből kell kitörni az ajtó felé. xd
Áttérve a nyelviskolára… a szintfelmérés nagyon poén volt. A kérdésekre való válaszolgatás nagyon jól ment, bár végig hantáztam az egészet, de nem az a lényeg mennyire avatok bele egy idegent a mindennapjaimba, hanem, hogy mennyire tudok spontán, érthetően és folyékonyan válaszolni. Ezután jöttek a mondatfordítások. Már az első, egyszerűbb mondatnál elvéreztem. Ezután végig szenvedtem az összes többi mondatot és olyan idők jöttek elő, amikről még életemben nem hallottam. xd Ennek ellenére azt mondta a nő, hogy szóban elég erős vagyok és így az erősebb csoportba is írt be, akik áprilisban már nyelvvizsgáznak. Wááááááá. De jó lenne, ha sikerülne lerakni… Na, de még azért elég korai erről ábrándozni. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok időm rá fog menni erre, a nem létező szabadidőm pedig ennél is kevesebbre fog csökkeni.
Januárig egy töri pályázatot is csinálok, aminek az első témája a középkor. Három fordulóból áll és filmet kell készíteni 3 szereplővel. Még nem sok ötletem van, de majd tanácskozom az ofővel, ketten majd csak kiötlünk valamit. Vagy legalább ad egy kiindulási pontot. Az is sokat segítene, ha tudnám hol is kezdjek neki. X)
Szeretném növelni a piercingjeim számát, de az orrpiercing ötlete itthon nem aratott valami nagy sikert. Ismét, így egyelőre be kell érnem azzal, hogy felül, a fülembe lövethetek valamit. Még puhítok egy kicsit, ha pedig nem jutunk előrébb, akkor már így is kevesebb, mint egy év van hátra és utána senki sem szólhat bele milyen piercinget és tetoválást készíttetek és hová.
Nah. Így visszatekintve egy egész hosszú és tartalmas bejegyzést sikerült hoznom nektek. Mellőzve a rossz hangulatot, de személyesre véve a figurát.
Remélem egy dalt még elviseltek tőlem eme hosszú iromány végén.
Nézzétek és hallgassátok aktuális kedvencem, Travie McCoy és Bruno Mars, fantasztikus Billionaire-jét.
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum