2010.10.09. 21:48, Sadie
Az egyik pillanatban mg ponnak veszed a srtegetseket. A tanr engedlyvel megdoblod a k*csg fikat a tolltartddal s megrugdosod azt, aki melletted ll. Trsz, trsz, trsz, majd azon kezdesz gondolkodni, hogy mikor robbantsd a nagy bombt. Sohasem jn a megfelel pillanat. Aztn kvetkezik az a bizonyos msik pillanat, amikor a trkpessg feladja a szolglatot, sszegyjt minden rosszat s akkor vge a tartsnak.
A bomba robban.
Csak nem a tid.
Van, hogy a knnyek jnnek, s mikor szreveszed, akkor mr tl ks. Mindent eldobsz a kezedbl, felllsz s kirohansz a terembl az angol ra kzepn. Nem akarod, hogy mg gyengbbnek lssanak msok. Mindenkit a htad kzepre kvnsz. Csak egy kis csndre, nyugalomra s magnyra vgysz. Elhiszed, hogy egyedl meg tudod oldani.
De nem tudsz megbirkzni semmivel s senkivel.
Sokszor krdezed, mikor szoksz vgre hozz? De a vlasz mindig ugyanaz. Soha.
E miatt a sok cseszedk miatt leszek egyszer egy munkamnis, magnlet nlkli senki.
Utlom, hogy mindig arrl kell rnom, mennyire megkesertik az letem nhnyan.
Utlom, hogy anno alig vrtam, hogy belecsppenhessek ebbe a vilgba. Az ltalnos annyival jobb volt. Utlag gy ltom. Amikor ott voltam az utols v borzalmas volt. De az csak nhny elmebeteg osztlytrs miatt. A bartok ott voltak. Sztrobbanthatatlan egysgnek reztem magunkat egytt. Azzal a kis tinglitanglival, ami most van sszehasonlthatatlan. Ami ott s akkor volt igaz volt. Ez tele van hazugsgokkal. rdekekkel.
Utlom, hogy hinyzik a rg elvesztett npszersgem. Utlom, hogy nem lehetek nmagam. Utlom, hogy mr azt se tudom, milyen mikor nmagam vagyok.
Kezd elviselhetetlenn vlni, hogy mikor mr az egyik oldalon megolddni ltszanak a dolgok, msik kt oldalon romlik el minden.
Azt hiszem nem j dolog, hogy utlok krolyis lenni…
|