Hogy miért az könnyen definiálható, de megtartom magamnak, aki tudja, az örüljön magának, aki nem az majd úgyis megtudja, hisz soha, semmi sem marad titokban.
A hétvége ismét gyorsan tovaszállt, pedig voltaképpen megint tettem az ellen, hogy ez bekövetkezzen.
Ismét nem sikerült kipihennem magam. Úgyhogy a jövő hetet nem tudom hogyan vészelem majd át.
Főleg ezzel a „határfeszegetéssel”, amit hetek óta művelek.
Kezdi kimeríteni a tartalékaimat. Nem nagy fless a buszon aludni. Össze-vissza folyik a nyálad, a nyakad bezsibbad, a szemeid összeragadnak, Dojka megcsócsálja a hajad…
…
A hétfők általában könnyűek, nem aggódom amiatt, hogy akkor végigalszom az órákat. A hétfőkön vagyok a legüdébb.
A többi nap azonban tragikus… főleg a csütörtök reggelek és a német órák.
Nem véletlen, hogy már sikeresen végig is aludtam egyet. Mondjuk olyan is lett a témazáróm. Nem mintha amúgy bármit is értettem volna legalább a feladatokból.
Ilyenkor éri meg azt az opciót választani, ami kellemes… utána pedig jöjjön, aminek jönnie kell.
Pl., hogy a tanár lekap a folyosón…
Előferdül. De ez van. A német egy fertelmes nyelv. Az angolnál még nem rosszabb, de nagyon közel jár.
Báááár, ha mondjuk ismét Schuester vagy Wolfie tanítaná talán újra éreznék egy minimális késztetést arra, hogy küszködjek vele.
Nyelvek. pfffff. Megkeserítik az életem.
Holnap különösen jó nap lesz. Megint csak 4 órát kell végigszenvedni. Utána irány haza. Megint elmehetek futni, vagy írhatok dalokat. Vagy esetleg lehetek olyan elvetemült, hogy megírom a Lotte-s leckéket, elkezdek tanulni egy memoritert, vagy ki tudja.
Néha rám jön a tanulás magamtól, az aljas muszáj gondolata nélkül.
De nem ez a gyakoribb eset.
Most mit csináljon az ember?
Most vagyok fiatal. Most akarok élni. Jól érezni magam. Élvezni és szeretni.
Élni és kiégni? vagy Élni és túlélni?
Egyik jellemzi a pörgős, sz*rjunk le mindent! felfogásom, a másik pedig a megaláztatásokkal teli hétköznapokat drága iskolámban.
Hol egyik irányba dől a mérleg, hol a másikba.
Jelen pillanatban itt is áll és ott is.
Vannak dolgok, amik nem hagynak koncentrálni.
Nehéz, amikor hatalmas terhet nyomnak rád, anélkül, hogy tudnának róla.
Fontos, hogyan alakul majd a jövőm, tény és való. De vannak dolgok, amik felbecsülhetetlenek és pótolhatatlanok.
Az emberi élet is ilyen.
Nem akarok elveszíteni valakit, aki a fél életem csupán csak azért, hogy legyek valaki.
Ezért feladnám.
Nem akarok együtt élni azzal a tudattal, hogy bárki is értem áldozta fel magát. Az életét.
Nem érdemlem meg. És nem éri meg.
Annyira nehéz az élet. És ahogyan az idő telik és egyre többet ismerek meg a világból, egyre kevesebbet akarok ismerni belőle.
Inkább nem akarok tudni semmit.
Gyerek akarok maradni. Tapogatózni a sötétben és vigyorogni, mikor találok valamit.
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum