Minden félévben legalább egyszer közösködni kell az osztállyal és kötelező jelleggel el kell látogatni színházba és múzeumba.
Ez önmagában nem lenne rossz, jót tesz az embernek egy kis művelődés, és ha olyan helyekre és olyan előadásokra, kiállításokra juthat el, amikre önálló jelleggel biztosan nem menne.
Csak, ha az ember ritka sz*mét emberekkel van összezárva, nehéz megtalálni az élvezetet ezekben a programokban.
De kezdjük a legelején…
A suli után viszonylag jókedvűen telt a délutáni készülődés.
És poén volt az is, ahogyan Dojkával az éjszakában kóvályogtunk…
Aztán történt egy és más, amire nem térnék ki.
Apró dolgokkal is meg lehet bántani bárkit… de ne mimózáskodjunk.
A napnak ugyanis volt egy ,,hatalmas” poénja, ami nyilván legalább még egy hónapig olyan k*rva vicces lesz, hogy az elmondhatatlan.
Sikerült 7 embert felültetni a kakasülőre, hogy azok az égvilágon semmit se lássanak, és véletlenül se élvezzék az egyetlen osztályprogramot, amire elmerészkednek.
Persze ment lentről a röhögcsélés, az integetés, a sugdolózás és a bemutogatás ezerrel…
Én is nevettem. Nagyon vicces volt. Röhögni a semmin…
Mondhatnánk, hogy vannak véletlenek, hogy február van, hogy paranoiás vagyok, hogy mégiscsak rólam van szó…
Csak az a baj, hogy az nem lenne igaz…
Mert ha bármelyik is az lenne a fent említettek közül, akkor nem azzal a 6 emberrel ültem volna fent.
Az ex hatos meg a legnépszerűtlenebb srác az osztályban.
Sorsszerűség is lehetett volna akár…
Ezzel azonban sikerült elérni, hogy
1. Újra szóba állunk egymással. Legyünk barátok vagy ellenségek, mindig ugyanoda fogunk tartozni. Nem véletlenül voltunk egyszer annyira jóban. Történt egy és más, lehet volt, amit rosszul tettem és a viselkedésem sem volt mindig példaértékű, de mondtam már, hogy részemről vége az ellenséges hangulatnak. A golyózápor elállt.
2. Megveheti a jegyem a drága felelős a következő alkalomra a saját pénzéből. Bár ha jól számoltunk 2000 valamennyi Forint így is maradt nála, hiszen a mi jegyünk csak 900 Ft volt, a befizetett 1230 Ft ellenében. Elmenni úgyse fogok.
3. Egyszer váratlanul úgy belecsimpaszkodunk páran a hajába egyiknek, másiknak, hogy öröm lesz nézni.
Különben én nem röhögnék és gúnyolódnék másokon, miközben olyan h*lye vagyok, hogy azt hirdetni kellene vagy, hogy annyian mentek már át rajtam, mindenirányban, mint a zebrán szokás…
Az ofő mellett ártatlan pofát vágni lehet, csak azon meg én nevetek nagyon.
Felülemelkedtem és nem szóltam hozzá egyikhez sem…
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum