2011.02.21. 21:24, Sadie
A tegnap este után még mindig nem térek magamhoz. A Katy Perry koncert óta nem volt ilyen intenzív és fület gyönyörködtető élményben részem… Szavakkal egyszerűen leírhatatlan.A zene…
Sok ember életében az egyik legfontosabb dolog a világon. Megnyugtat, átsegít a nehéz időszakokon, felpörget, felvidít… Mindenkinek mindig más.
Én nem csak hallgatni szeretem, hanem művelni is. Elismerem és tisztelem a tehetséget. És amikor azt látom, hallom és még érzem is, hogy emberek mennyire szeretnek zenélni, igazán, szívükből szólóan az mindig megindít.
Hú, de csöpögősre vettem a figurát.
De ez így van.
Tegnap ebben volt részem és kétszer olyan önkívületi állapotba kerültem, hogy azt hittem elbőgöm magam.
Fantasztikus volt. De nézzük is, hogyan kezdődött a tegnap esti őrület.
Már kora délután be voltam zsongva. 2 órától folyamatosan csak az estére készülődtem. Farsang alkalmából osztálytársaimat rendesen megbotránkoztató pin-up stílusú szerkót öltöttem, körbezsongtam a házat, összeszedelőzködtem és mancit karon ragadva kirobbantam a bejárati ajtón.
Elég hamar a helyszínre értünk, ami eleinte azt hiszem a mindjártbefagyas*ggem effektusnak volt köszönhető. :) A kapunyitás előtt fél órával már egy elég szép kis tömeg állt az ajtó előtt. Átlag életkor: 8. Úgy éreztem magam, mintha egy gyerekzsúrra érkeztem volna. Eleinte próbáltam nem azzal érvelni, hogy kiöregedtem a rajongós, tini lányos dolgokból, de 5 perc után feladtam ezt és mély letargiába süllyedtem.
A 6 órai kapunyitáskor azonban hirtelen minden problémám elszállt és mancit magam után húzva azon voltam, hogy minél előrébb találjak helyet.
Ezután nem sokkal felbukkant az elő zenekar, ami egész jól nyomta, de nem nagyon mozgatta meg a tömeget. Nem is lehet hálás feladat ismert és közkedvelt emberek előtt, totális, no name valamiként zenélni. De nekem tetszettek. A gitáros például úgy tépte a húrokat, hogy azt hittem összeesek.
Egy órás zenélgetés után a srácok összedobálták a cuccaikat és kezdődhetett a várakozás. A keszis szervezők humoruknál voltak, néha lehalkították a zenét, ezzel elérték, hogy a hormontúltengéses közönség (mivel addigra a 14 felettiek is megérkeztek) önmagából kikelve sipítozzon.
Néha elgondolkodtam azon, hogy én is így szoktam viselkedni?
Komolyan?
Miért?
Rövid, cirka negyed órás csúszással meg is kezdődött a show.
Elsőként Vastag Tomi sétált be, két dal után Janicsák Veca érkezett, újabb két dal után Király L. Norbert és a változatosság kedvéért megint csak két dal után Vastag Csabi lépett színpadra.
Ez így ismétlődött 2 órán keresztül.
Vastag Tomiról nagyban megváltozott a véleményem most, hogy már élőben is hallhattam és láthattam. Sokkal szimpatikusabb és kellemesebb volt mind előadóként, mind emberként. Hangja is több van, mint amit a TV-ből kihallani és az odaragasztott műmosoly sem játszott. Az az igazság, hogy szerethető volt.
Amikor pedig a Csabival énekelt együtt az annyira igaz volt. Cseppet sem tűnt műnek vagy éppen csöpögősnek.
A Janicsák Vecáról eddig is tudtam, hogy hatalmas tehetség és mikor a TV-ben hallgattam már akkor is borsódzott a hátam attól, ahogyan énekelt. Szerintem nem kell mondanom, hogy élőben ez a hatás csak fokozódott. Amikor a New York-ot és az I Will Always Love You-t adta elől végig rázott a hideg. És utóbbi volt az egyik dal, ami alatt majdnem elbőgtem magam. A tehetsége mellett pedig arról is megbizonyosodhatott mindenki, hogy hihetetlenül bájos és elragadó leányzó ez a Veca.
A Király L. Norbertre egyetlen szó illik: őrültes. Őrületesen jó, őrületesen elmebajos, őrületesen gátlástalan, őrületesen agyament. Őrületesen eredeti. Teljesen olyan, mint a TV-ben. Mikor először megjelent, már akkor övé volt az egész színpad és az egész közönség. Nem tudom melyik megmozdulása volt a legmeghökkentőbb. De volt egy pár. :) A színpadon szökőkutasat játszott, szteppelt, sztriptízelt, üvöltött és a közönséget is rögzítette a telefonján. Ő volt az este egyik fénypontja. És élőben meglepően jó hangja is volt. Nem volt zavaró rekedtség, sőt. Vágyserkentőként hatott a teremben lévők nagy részére. ;)
A Vastag Csabi… ó a Vastag Csabi. Az a srác 100% tehetség. Nála is ugyanazt mondhatom el, mint már a többieknél is. Sokkal jobb volt élőben. Minden tekintetben. Fel sem tűnt az imádkozó sáska vagy a mikrofon dobálás. Az egész lénye betöltötte a színpadot. Sokszor olyan érzésem volt, mintha lejött volna a közönség soraiba és velünk énekelne, nem nekünk. Rengeteg alkalommal ment ki a színpad szélére, hogy utat engedhessen a kíváncsi és kutakodó női kezeknek.
Az utolsó dala a Hangokba zárva volt, amit olyan szépen és hálásan énekelt, hogy már majdnem én is átéreztem azt, amit ő is érezhet már hónapok óta.
Mert ezek az emberek a zenéjükön keresztül képesek igazán kommunikálni a rajongóikkal. Hiába a sok interjú és riport. Egyik sem alkalmas arra, hogy egy igaz képet mutasson ezekről az emberekről.
Azonban egy-egy dal sokkal többet árul el róluk, mint azt talán ők is gondolnák.
Az este folyamán olyan nagysikerül slágerek hangzottak el, mint az Angel, az It’s My Life, a You Raise Me Up, az I Will Always Love You, a Királylány, a Csókkirály, a Csavard fel a szőnyeget, az Örökké Tart, a Bad Day vagy a Captain Joe.
Felsorolni lehetetlenség lenne mindet, hiszen két órába értelemszerűen rengeteg dal fér bele.
Utolsóként a Jóbarátok c. dal szólt, ami a másik olyan momentuma volt az estének, amikor majdnem elsírtam magam.
És nem azért mert vége volt az estének…
Elmondhatatlan, hogy mennyire jó volt. Mennyire frenetikus élmény.
Olyan állapotba kerültem, hogy nem zavart az 1cm/fő férőhely sem, az hogy 3 órán keresztül szorongattam a súlyos, téli kabátom, hogy ömlött rólam a víz…
Már csak egy dolog maradt hátra, amit még fontosnak tartok megemlíteni.
Mégpedig azt, hogy nekem van a legjobb fej anyukám az egész világon.
Olyan édes volt egész végig. Láttam rajta, hogy élvezi és, hogy jól szórakozik. (És halkan megsúgom, hogy még a Csabiba is belezúgott egy csöppet. De ssssh.)
Szeretek vele eljárni.
Túl vagyok azon a rövid, pár hetes korszakomon, hogy szégyellek a szüleimmel mutatkozni. Éppen ellenkezőleg.
Engem nem zavar, ha mások velük látnak. Megölelgetem őket, megfogom a kezüket, akár itthon.
Ti is próbáljátok ki milyen szülőkkel eljárni ide-oda.
Nagyon felemelő tud lenni. :)
Persze ha ők is partnerek a dolgokban.
Az este hamar véget ért. Úgy elröpült, akár egy pillanat. De minden percét kiélveztem.
Egyszerűen imádtam.
Szavakkal leírhatatlan mennyire.
Az este fénypontjaként hazafelé összefutottunk régi ovis barátnőmékkel is, így végül velük mentünk haza.
Körülbelül a hazaút felét végignevettük.
Itthon pedig apcit felkeltve meséltük el az élményeinket.
Ezután én bevágódtam a gép elé, feltöltöttem a képeket és egész éjjel csak a koncerten járt az agyam.
És most, hogy visszaidéztem az estét az sem zavar, hogy a mai napon úgy volt csőd, ahogyan az meg van írva, kezdve az elalvással, egészen az idegbeteg, agybajoskodásomig…
Annyira megérte.
AJÁNLOM AZ OLDALT
A tegnap este után még mindig nem térek magamhoz. A Katy Perry koncert óta nem volt ilyen intenzív és fület gyönyörködtető élményben részem… Szavakkal egyszerűen leírhatatlan.
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum