Február 28-án, Dojkának hála átment előttem egy fekete macska. Dojkának hála, mert ha nem szól, hogy forduljak meg, akkor mögöttem megy át és nem előttem… nem vagyok babonás, de a fekete macska olyan dolog, hogy beválik. Vagy nagyon jó dolgokat-, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon rosszakat hoz magával.
Szerdán azt hittem megúsztam, de persze jött a csütörtök…
SMS hangra keltem. Mikor kinyitottam a szemem meglepően világos volt. Aztán ránéztem az órára… fél 9!!!!
Dojkától kaptam a lényegre törő: ,,Lebetegedtél?” üzenetet, amire gyorsan visszapötyögtem a nagyon ízléses: ,,Nem! K-rvára elaludtam. Sietek be!” szöveget.
Kábé fél óra alatt összekészültem, majd rohantam ki a buszmegállóba. Értelme sok nem volt, ugyanis busz csak 45 perc múlva jött. Ki volt írva 20 perc múlvára egy, amit úgy gondoltam van értelme megvárni, de persze az késett 25 percet.
A 3. óra végére csak beestem a károlyi ajtaján…
A lépcsőfordulónál rögtön zsúba és Dojkába botlottam, akikkel összeröhögtünk, majd nagyszünetben beavattak abba, miről is maradtam le. Igazából semmiről. Mondjuk már hetekkel ezelőtt megállapítottam, hogy a 11. év teljesen felesleges. Elég lenne csak a köztes vizsga hétre bemenni.
Törin kaptunk egy kis szabadságot, így összeültünk páran és megtárgyaltuk az élet ,,hatalmas” dolgait.
Ami ma nagyon megbotránkoztatott az az emberek tudatlansága.
Az osztályban szinte senkinek sincs fogalma a Szippancsokról. Azért ez elég szomorú. Milyen gyerekkoruk volt ezeknek? Csak a Pokémon? Komolyan????????
Külön postot a Szippancsoknak!!!!!!!!!!!!!!
Töri után sikeresen beégettem magam az ofő előtt is a ,, Nem igaz, az is elég, hogy a Janus Pannonius-ból karót kaptam…” szövegemmel, amit úgy ecseteltem félhangosan, hogy az ofő pont ott állt mögöttünk.
Khm.
Kaptam egy nézést. xd
Németen is rögtön megtalált a tanár.
N. t.: Látom Andi is megérkezett. Hol voltál?
Sadie.: Aludtam.
N. t.: Az nagyon jó dolog, de azt inkább hétvégén kellene.
Most, hogy Andi is megjött övé az első mondat.
Sadie: Királyság.
*Felírja a táblára a mondatot, amire válaszolnom kellene…*
*Niki nagyban súgja a megoldást mögöttem.*
Sadie: für *dadogás* Mu-mu-musik.
*Ezen elkezdtünk szakadni.*
N. t.: Nagyon jó. Most teljes mondatban.
*röhögés*
N. t.: Ne röhögtessétek az Andit, mert így nem tudja összerakni a mondatot.
Niki: Amúgy sem.
És itt kész voltam. A tanár se nagyon foglalkozott velem tovább, bár a „Pp”-nek még sikerült megejtenem egy beszólást, amivel újfent beégettem magam.
Első angolon megint fantasztikus volt a hangulat, utána pedig felmentünk a színházterembe megnézni a suli előadást.
Vicces volt, bár mi angolon szerintem többet röhögünk.
Néhol kicsit erőltetett volt, de az osztálytársak remekeltek. *MÜGIPOWER*
Nikivel leginkább a jegyszéttépős jeleneten szakadtunk.
*acsajszéttépiajegyet*
Pasi: Te széttépted a jegyet?
Csaj: Igen.
XD
Oké. Nagy poén. Értem én.
Suli után beugrottam a tally-ba és megvettem az első retro stílusú ruhámat, ami a nagykoncira is elkísér majd. Mostanában teljesen ennek az irányzatnak a szerelmese lettem. Imádom a ’Material Girl’ féle ruhákat.
Arról inkább ne beszéljünk mennyit hagytam a butikban… Még saját magam előtt is szégyellem…
A plázából eljövet pedig láttam Stohl Andrást.
Nem nagy szám a csávó. Kevésbé irritáló a feje, mint a TV-ben.
És habár a csütörtöki cuki fiús hazamentelről lemaradtam, jól éreztem magam. Egyedül voltam. De élveztem.
Különben is nehéz engem elviselni vásárlás közben. Csak zitusnak menne. De, mint azt mindannyian tudjuk ő itt hagyott engem a mangákért… Grrrrr.
És végül a nap híre, hogy most már mindenki tudja, hogy jövőhéten védtelen leszek a gonoszok ellen.
Alig várom már a szerdát…
Asszem most lövöm le magam.
Végső közlemény: HALLGASSÁTOK AVRIL VADONATÚJ, GOODBYE LULLABY ALBUMÁT! MÁR 1 NAPJA SÍROK, ANNYIRA JÓ!!!!!
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Február 28-án, Dojkának hála átment előttem egy fekete macska. Dojkának hála, mert ha nem szól, hogy forduljak meg, akkor mögöttem megy át és nem előttem… nem vagyok babonás, de a fekete macska olyan dolog, hogy beválik. Vagy nagyon jó dolgokat-, vagy éppen ellenkezőleg, nagyon rosszakat hoz magával.
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum