11 nap azért csak kellett, hogy rászánjam magam arra, hogy ezzel a 3 szavas kezdéssel írjak egy újabb szösszenetet.
Rossz blogger vagyok, rosszabb, mint eddig valaha, de mikor nincs idő, se ihlet írni, az nem feltétlenül rossz.
Pörögnek az események, én meg ismét csak kapkodom a fejem és néha a szám is tátva marad a dolgok alakulása láttán.
Ez a hét a szalagavató hete volt. Szinte minden csak erről, na meg az utána következő after party-ról szólt. Időközben kicsit ránk omlott az iskola is, de ez nem különösebben zavarta meg az iskola életét.
Pénteken volt a szalagavató, szervező osztály lévén pedig akadt némi feladatunk, valamint felelősség is rakódott a vállunkra.
Igazából egész szórakoztató volt bármilyen feladatot is kaptunk.
Az emberek tehetetlenségéhez és értetlenségéhez már korábban is hozzászoktam, úgyhogy nem volt túl nagy meglepetés, mikor erre újabb tanúbizonyságot nyertünk.
Ettől függetlenül is, sokkal jobban tetszett az egésznek a pörgős része, mikor is ruhákat hajkurásztunk a segítőkészségtől mentes végzősöktől.
A szalagavatóból nem láttam semmit, de nem is bánom különösebben. Elég lesz megélnem a sajátom, amit ezek után egyre jobban várok.
A szalagavatóról ennyit, az afterről pedig nem is tudom magam sem miféle véleménnyel legyek.
Ami jó volt az nagyon, ami sz*r volt, az menthetetlen.
Nem volt botrányoktól mentes éjszakája semelyik odalátogatónak sem, ami aztán betett a hangulatnak. Szomorú és felháborító, hogy például több szalagavatóst be sem engedtek a saját party-jára és, hogy ok nélkül pakoltak ki embereket a nagypofájú szervezők.
Megengedhetetlen stílust és eszközöket alkalmaztak, ami nem maradhat megtorlás nélkül, békés természet ide vagy oda.
Szóval D1 Club SUCKS!!!!!!
Negatív szájreklám megvolt.
A hangulat különben nem lett volna olyan rossz, összességében azért sikerült megszabadulnom pár kilónyi stressztől és ideggóctól, felszabadultam és jól éreztem magam ideig, óráig. Megfeledkeztem azokról, akikről akartam és csak azokkal foglalkoztam, akikkel eddig is.
Már régóta nem pazarlom az időmet olyanokra, akik nem érdemlik meg.
Történtek még dolgok, amikről jó szokásomhoz híven ismét nem beszélek, akik ott voltak úgyis tudják, akik nem, azok megmaradnak a békés tudatlanságban.
Az elkövetkezendő napokban visszazökkenünk az unalmas hétköznapokba és sodródunk tovább, amerre az ár akarja.
Jó ez. Szeretem azt, ahogyan most állnak a dolgok.
Újra a pozitív oldal a hangsúlyosabb, és amíg ez így van, addig más nem is érdekel.
Mert ilyenkor mindig eltiporhatatlannak érzem magam, történjék bármi is.
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum