2012.03.10. 19:15, Sadie
Minden kötél szakad
Veletek már előfordult, hogy a folyamatos dühvisszafojtás után, egyszer csak egy teljesen ártalmatlan dolog miatt elszakadt a cérna és minden, ami addig a pillanatig odabent összegyűlt, hirtelen óriási tornádó méreteket öltve söpört végig 20km-es körzetben?
Nem vagyok az a hisztis fajta, de egy hete olyan módon elkapott az ideg, mikor nem tudtam rendesen elpakolni a cuccaimat, hogy a szoba egyik feléből a másikba dobáltam mindent, ami a kezem ügyébe került. Csapkodtam és rugdostam.
Kellett egy jó nagy adag erős kávé ahhoz, hogy lenyugtassam az idegeim.
Visszagondolván a korábbiakra, nem is gondoltam volna, hogy ennyi elfojtott méreg van bennem.
Az ember megpróbál a saját mércéinek megfelelően élni és teljesíteni. Szeretne megfejelni a saját definíciója szerinti JÓnak, a szó legszorosabb értelemében.
És mikor azt gondolná, hogy a feladat nem is olyan nehéz, történik egy ilyen és teljesen elbizonytalanodik a dolgában.
Tudom, hogy még mindig jó úton haladok. Néha megbotlok, néha pár centimétert letévedek, de mindig visszatalálok.
Gondtalanabbnak és teljesebbnek érzem magam.
Ennek ellenére a mai napon történtekből azt szűrtem le, hogy van egy olyan részem, amit ezzel a fajta viselkedéssel, elnyomok. Mert ahhoz, hogy ilyen tudjak maradni, el kell nyomnom.
Ez viszont azzal jár, hogy néha túlcsordul az a bizonyos pohár és olyankor óriási a pusztítás.
Egy a lényeg.
Mikor ez bekövetkezik, minél távolabb kell kerülni a közönségtől.
Nem akarom ez alatt a 15 perc alatt rommá zúzni mindazt, amit hosszas és eleinte igen keserves munkával építettem fel.
Love & Rockets,
Sadie
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum