2012.04.08. 21:44, Sadie
Liar, Liar
Hazugságok.
Hihetetlen, hogy egy teljes világot felépíthet maga köré az ember, anélkül, hogy azt bárki is észrevenné.
Elhittem. Pedig soha nem gondoltam volna, hogy ennyire naiv vagyok. Megedződtem már, van füllentős a társaságban és olyan átlátszó, mint az üveg.
Ez esetben az érzékeim azonban, úgy tűnik felmondták a szolgálatot.
Legyen szó apró füllentésekről vagy óriási lódításokról, a hazudozás a halálom. Főleg, ha az teljesen értelmetlen.
Abban az esetben csíp legjobban a pofon, mikor olyasvalakiről van szó, aki közel áll hozzád, akivel megosztod örömöd, bánatod, akiről sosem gondoltad volna, hogy beléd rúg a legelső alkalommal, mikor nem táncolsz úgy, ahogyan ő fütyül.
Mint mindig, ez esetben is két oldala van az éremnek, csak a szokásostól eltérően most az érem mindkét oldala ocsmány.
A másik oldal lényege, hogy egyszer az életben azt mondtam, hogy nem. Előtte történt bármi, ugrottan elsőre, felrúgtam mindent, nem számított semmi. Amikor először állítok fel fontossági sorrendet vagy merek tenni valamit magamért, akkor máris rossz ember leszek tőle.
Nem fog bennem bűntudatot kelteni, hogy saját magamat helyeztem előtérbe.
Az élet, a karma, néha oltári nagy r*bancok és igen, néha ketten még egymásra is találnak és pusztítanak, mint az özönvíz.
Olyankor pokoli, de egyszer a víz is elapad és akkor majd én is talpra állok.
Belém törölheted az állad, a lábad, mondhatod utána, hogy bocsánat és próbálhatsz hasznot húzni belőlem újra, kétszer nem esek bele ugyanabba a gödörbe, köszönöm szépen.
Indulat levezetés vége. Szerdán jön a boxzsák.
Love & Rockets,
Sadie
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Friss hozzászólások
Archívum