A reggelt suli időben kezdtem. 5.10-kor ki az ágyból, szélsebesen irány a konyha az éltető erőért, majd célkeresztben reggeli szórakoztatóegység: a rádió… Negyed 7-kor buszmegálló, masszív 20 perces várakozás, mert az út egy része még mindig le van zárva az árvízi riadalom miatt. A reggelt egy laza 2 órás munkahelyi meeting nyitotta, majd Sadie irány haza, menetközben egy 26 cm-es, hawaii pizza rendelés is belefért. Mert útba esett. Itthon levetettem magam a gép elé, előkapartam a kínkeserves érettségi mappát és nekiveselkedtem az irodalomnak. A jó hír, hogy kis érettségire bemagoltam mindent, amit kellett. Szintén jó hír, hogy az óta nem sokat felejtettem, a rossz hír pedig az, hogy képtelen vagyok hosszabb ideig egyetlen dologra koncentrálni. Jókai, Arany emberét és Arany Jánost például élvezettel mostam össze, még jó, hogy időben feltűnt, hogy valami nem stimmel.
Szám szerint 6 napom maradt és 80 tételem van. Ami persze nem teljesen igaz, mert már elkezdtem tanulni. A tételeimet is már idő előtt befejeztem. Csak nem tudok bánni az időmmel. A kemény 5 órás munkaidőm köré szervezem a napjaimat, amin egy kicsit változatni kell az elkövetkezendő napokban, legalábbis, ha normálisan le akarok érettségizni. És már miért ne akarnék?
Mára még 7 tételt terveztem megtanulni, de úgy érzem az esély minden egyes bepötyögött szó után rohamosan csökken, úgyhogy annak ellenére, hogy holnap délutános vagyok, hajnalban megint pattanok ki az ágyból. Kár, hogy a Morning Show-t csak heti öt napban sugároznak, így nem tudom mi lesz velem korahajnalban. Lehet, hallgatok egy kis Paul McCartney diszkográfiát, a koncert előtt még 17 albumnyi csoda vár rám, mielőtt teljesen műveltté válok.
Mindeközben szükségem lenne egy kis chíre a hétvégére, mert kell, hogy le tudjam gyűrni a saját magam által kialakított akadályokat. Nem kell, hogy bárki is tisztán lásson ebben a helyzetben, az bőven elég, ha én értem itt miről is hadoválok.
A lényeg az energiaáramlás!
Hogy kicsit csapongjak is, rájöttem milyen hasznot tudok húzni réges-régi blogomból, a Sadielicious elődjéből, a Sadie World-ből. Forma1 időpontokat tudok egyeztetni. A csodálatos és hasznos alkalmazás ennyi év után is működőképes, amiért jár a pacsi. Elégedettségem határtalan, azt az apróságot leszámítva, hogy kéthétnyi nyomor vár rám, míg újra az autóversenyzés elé vethetem magam, persze csak biztonságos távolságból, a TV képernyőm elől.
Így fél 10-re kellőképpen elfáradtam a semmit tevésben, úgyhogy irány durmolni, mert illendő lenne valahogy felkelni reggel a nemes cél érdekében.
Egy csomó olyan fogalommal vagyunk körülvéve, amiket nem tudunk definiálni, még csak nagyon körülírni sem. Egyszerűen csak érezni.
Van, mikor rám jön az 5 perc és gyermeteg módon rákérdezek mindenre: miért?
Miért nem lehet elmagyarázni azt, hogy mi bújik meg az olyan nagy szavak mögött, mint például a szerelem?
Nagy filozofikus pillanataimban próbálom fejtegetni az embereszményt, megkérdőjelezni a sorsot és azokat a nagy fogalmakat, amelyek hatást gyakorolnak az életünkre.
Mit jelent szeretni?
Abban megegyezhetünk, hogy mindenkinek mást? Hogy egyénenként apró kis eltérések mutatkoznak annak kinyilvánításában?
A szeretet számomra érzelmi függés. Nem találok jobb kifejezést rá.
Az én világomban egy önállótlan érzelem. Akkor is ott van, ha egyoldalú, akkor is, ha viszonzott. De nincs meg egy másik fél létezése nélkül, akinek a viselkedése, megnyilvánulása, hangulata vagy szimplán csak maga a személye befolyással van ugyanúgy rám is. Az én viselkedésemre, megnyilvánulásomra, hangulatomra, de még a gondolkodásomra is.
Miért alakul ki?
A kulcsszó: törődés. Törődni a másikkal és hagyni, hogy törődjenek veled. Nekem ennyi elég ahhoz, hogy közel engedjek magamhoz valakit.
Az én legnagyobb problémám a szeretettel az, hogy nem lehet irányítani. Kellene rá egy kapcsoló gomb. Vagy, ha az túl nagy kérés, egy szabályozó is elég lenne hozzá.
Sokszor előfordul, hogy a nem megfelelő embereket engedjük magunkhoz közel. Túl könnyen megszeretjük őket, aztán nem győzzük levakarni az érzelmeket a szívünk pajzsáról.
Amikor már túl késő, akkor nincs mit tenni. Elkerülhetetlen a csalódás, meg a fájdalom.
Mikor túl késő?
Amikor már az ember úgy érzi visszafordíthatatlanul átengedte magát valaki másnak. Mikor már annyira beletenyerelt abba a bizonyos érzelmi függésbe, hogy azt a bizonyos illetőt saját maga elé helyezte.
Mikor már úgy érzed, nem tudsz kiszállni.
Hiába a fájdalom, nem érdekel.
Olyan ez az egész, mintha újra meg újra belelépnél ugyanabba a legóba. Tudod, hogy ott van, mert látod. Mégis rálépsz teljes testsúllyal. Újra, meg újra.
Mert úgy érzed, hogy nem tudod folytatni az életed e nélkül a hiba nélkül. Kell ez a fájdalom ahhoz, hogy tudd, még létezel. Hogy van még egy minimális esély arra, hogy egyszer úgy lépj majd bele abba a legóba, hogy az ne fájjon annyira.
A szerelem segít megélni a szenvedélyt. Felfokozott érzelmi állapot. A legridegebb emberből is előcsalogatja a nagy, mindent elsöprő, szélsőséges érzelmek változatos skáláját és közben némán pusztít.
Elég régen voltam már bulizni… ha jobban belegondolok a szalagavató utáni after party óta nem voltam sehol, mivel a közhiedelemmel ellentétben, inkább afféle kocsmázós lány vagyok. Mégis az utóbbi időszak eseményei vágyat ébresztettek bennem az önfeledt szórakozásra.
Valahol, ahol nincs más, csak a lüktető zene és olyan hozzád hasonló emberek, akik szintén meg akarnak feledkezni minden nyűgről és bajról azzal, hogy átadják magukat az éjszakának.
Nagyon jó volt. Előtte dolgoztam, utána is, de a kettő között volt mindenre idő. Az az éjszaka ismétlésre vár. A régi szabály azonban még mindig érvényes, ami ott történt, az ott is marad.
Június van. Az időjárás viccelni próbál, de senki sem nevet. Már csak a havat hiányolom és abszolút bolondak nevezhetjük az időjárást. Hol a füllesztő meleg, a napfény, meg úgy összességében, a nyár?
Reméltem, hogy idén megszabadulhatok a védjegyemmé vált albínóságomtól, de úgy tűnik természetes úton ez nem fog sikerülni… A júniussal persze nem ez az egyetlen probléma. A hónap végén, pofán csap a szóbeli érettségi és a vele járó összes csoda.
Példának okáért, Pokolbeni létem utolsó kis apró momentuma, a nagybetűs Bankett is.
Ami persze utóbbinál sokkal lényegesebb az a hónap utolsó néhány napja, mikor is unokatesóékkal kimegyünk Bécsbe. Ugyanis a világ legfantasztikusabb ballagási ajándékát kaptam drága jó családomtól. Mindamellett, hogy 4 napot kint leszek a csodás városban, rögtön megérkezésünk napján Paul McCartney-val múlatom majd az estém.
El nem tudjátok képzelni mennyit jelent ez nekem. A Beatles rengeteget tett hozzá az életemhez. Új vágyaknak engedett teret, homályos elképzeléseket tett biztossá… Szavakkal nem tudom kifejezni ezt a változást. De több lettem általa.
Persze azzal már elég régóta tisztában vagyok, hogy nem hétköznapi kapcsolatot ápolok a zenével.
A lényeg annyi, hogy az, hogy láthatom majd ezt az embert… a világot jelenti nekem. Nagyon tisztelem őt. A zenével ápolt kapcsolata egyszerűen mesés. Aki nem hisz a csodákban, annak csak ajánlani tudok egy kis vele kapcsolatos diszkográfiát.
Szerdán betekintés. Kiderül, hogy sikerültek az érettségijeim és mennyire kell majd ráfeküdnöm a szóbelikre. Izgalmas lesz… bár lévén, hogy nem megyek egyetemre, annyira mégsem. Ha mennék, akkor sem lenne olyan hű, de nagy kaland, a művészeti iskolák mércéje egyszerűen más. Ami nem feltétlenül jó, mert szubjektív véleményre nem lehet építkezni. De semmi vész, aggodalomra tényleg semmi ok, ha az ösvény nélküli úton kell haladnom, akkor azon haladok. Semmi sem vált lehetetlenné csak kevésbé kézenfekvő lett a helyzet. Megoldom.
Mikor nem számítok valamire, akkor történik általában a váratlan BUMM és kirugdos a reménytelenség gödréből. Úgyhogy félre minden felesleges aggodalmaskodással, elérkezett a cselekvés ideje.
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss hozzászólások
Archívum