2013.05.29. 23:06, Sadie
You may say I’m a dreamer
Majdnem minden éjszaka álmodom.
Ha valamire nagyon ráhúzom magam érzelmileg, akkor általában az köszön vissza. Hol megoldás formájában, hol a vágyálmok furcsa játékában... Néha kifejezetten zavar, hogy erre a területre nem terjed ki a hatásköröm.
Némelyik annyira valósághű, hogy van, mikor erőteljesen elgondolkodom azon vajon megtörtént-e az a valóságban… valamikor pedig ülök és várok, hogy történjen valamiféle csoda és igazolhassam médiumi valóm.
Lehet, kezdek a saját elmém áldozatává válni. Nem tudom.
Még csak azzal sem lehet megvádolni, hogy túl sok a szabadidőm. Akkor már inkább a kimerültség az, ami ezekbe az álmokba hajt.
Viszont áldom a pörgést, hogy van mit csinálni.
Van munkám. Nem akarom elkiabálni, illetve órákat regélni róla, mert még nagyon friss, de igazi menedék.
Az a napi 5 óra teljes mértékben kikapcsol. Nem hagy gondolkodni, elüldözi a rágódás minden formáját.
Nagy szükségem van most erre.
Mindig menekülünk.
Mindig akad valami vagy valaki, ami/aki üldözőbe vesz vagy csak lapul valahol a sötétben csak azért, hogy egy váratlan pillanatban ránk ijeszthessen. Ez nem felsőfokú paranoia. Mind küzdünk a belső démonainkkal.
Ezzel nincs is semmi gond. Sőt, ha az ember képes lehúzni a maszkot a titokzatos idegen arcáról, az felér egy kis győzelemmel.
Apró kis csatákat vívunk, közben sokat tanulunk a fegyverkezésről, a hadviselésről. Menetközben pedig kicsit fel is növünk.
Love & Rockets,
Sadie
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások
Archívum