A mai napom legfőképpen a saját önfegyelmemről szólt. Amikor az ember már úgy érzi, hogy képtelen tolerálni bizonyos dolgokat az életben akkor 2 lehetősége van. Az egyik, hogy tűr és tűr és tűr, mert nincs nagyon más válaszása. Ez nem nagy megoldás. A másik, hogy betelik nála a pohár, eltörik a mécses, elszakad a cérna... stb. és cselekszik.
Nah, most akkor sadie vajon mit tenne egy ilyen helyzetben?
Egyenlőre semmit. Nyilván ez nem fog sokáig tartani. Az én türelmem is véges.
Szeretném, ha senki nem venné magára, akinek pedig kell az meg nagyon.
Úgyis félre fognak érteni és olyas valaki fog bedurcizni, akinek nem kéne. Akinek meg kéne az meg majd csinálja tovább.
Jó, hagyjuk is. Legyen elég annyi, hogy az egoistavagyok, de közben előadom a mindentelb*szokazéletembenamitcsaklehet szöveget, ami amúgy sem hiteles elég gáz. Itt az ideje, hogy mindenki eldöntse milyen emberként akar gondolni magára, vagy milyennek szeretné láttatni magát. A kettős személyiség betegség... Kezeltetni kell. Tessék elmenni orvoshoz.

Mindig megfogadom, hogy jó leszek, nem irogatok ilyesfajta bejegyzéseket, de ha egyszerűen képtelen vagyok megbeszélni bárkivel is, akkor igenis magammal fogom. Mert én jó hallgatóságnak vélem magam.
Végülis az ilyesfajta bejegyzéseknek hála költöztettem el a blogom és most újra. Nyah tessék. Nyilván most nem ugyanaz a probléma áll fenn és nyilván most nem azokkal a személyekkel,mint azelőtt. Tüskementesszépvirágszál barátságosságot ápolunk, remélhetőleg. :)
Mivel úgysem olvasom már semelyik osztálytársam blogját, nyilván erre nem is kapok választ. Segáááz. Ugorjunk.

Emellett a fantasztikus dolog mellett a másik dolog, ami teljesen elcseszte a napomat, az az órarend váltás volt. Jövőhéttől ugyanis még fantasztikusabb órarendünk lesz. Minden normális iskolában fél évkor változik az órarend. Természetesen az én elb*szott sulimban, havonta cserélik az órarendet.
És természetesen megint mi, a suttyó németesek szívunk. Úgy tűnik járhatok be 0. órára. Igen, végülis csak 5 órakor kellene kelnem. Minek is nekem több órás alvás?

Különben meg, nem csak Budapestiek vannak a világon, akik 5 perc alatt beérnek, kérem.
Úgytűnik soha nem fogom túltenni magam azon, hogy nem oda vettek fel, ahová menni akartam. De lehet egyszerűen rossz döntést hoztam. Lehet jobban jártam volna, ha a Berzeviczy-be mentem volna. Ott csak nem ennyire suttyó a mindenség.

A nap fénypontja egy bizonyos Zita nevezetű hölgyhöz köthető. Suli után ugyanis együtt betértünk a McDonald's-ba egy kávéra. És autóval hoztak haza. :) Nekiláttunk egy újabb dal megírásának is. Eddig nagyon állat. És ennyi.

Most itthon vagyok, majd szétfagyok (jéééh ez rímel), hajat kellene mosnom, törit kellene tanulnom, itthon is piszkálnak... jhaaaaajjjj! Most azonnal HIMYM 5x02-es részt kell néznem a lenyugváshoz.

páspás