ELMÉLKEDÉSEK

Fent az új dizi, tehát illene blogolnom... Kicsit elszoktam tőle... Pedig jó dolog, csak a lustaságom mindig felülkerekedik. Persze ez nemcsak a bloggal van így. És ez majd meg is látszik a félévimen... Most + hajthatok majd 1000-rel év végéig, hogy többek között kijavítsam a gazd. ismeret 3-asom. Azt lesz a legnehezebb, ugyanis az a tantárgy áll tőlem a legtávolabb. Kezdek kételkedni abban, hogy valaha is épelméjű egyed voltam-e egyáltalán. Valahogy kiesett az a rész, miért is akartam én közgáz suliba járni...
Mert az tuti, ha egyszer rájövök mit is akarok kezdeni az életemmel, az jó távol fog esni ettől a szaktól...

Hagyjuk is a sulit, az elmúlt napokban úgysem történt semmi olyan, amivel büszkélkedhetnék.

Nah jó, nem is olyan távol a sulitól szembesültem valamivel, ami legalább csempészett valami örömtelit is az unalmas mindennapjaimba.
Ezalatt a pár nap alatt eléggé szétesett a banda, mondjuk soha nem voltunk összeragadva, de most eléggé látszik a klikken belüli klikkesedés is.
Nyilván mindenkinek megvan a véleménye mindenkiről és mindenkinek megvan az a választottja, akit a legközelebb érez magához.
A barátság is egyfajta szerelem és, ha viszonzatlan az pocsék érzés. (Mondjuk erről is tudnék most mesélni...)
De úgy tűnik, hogy akit most a legközelebb érzek magamhoz az osztályban, Ő is így áll felém. És ennek annyira örül a fejem még mindig. :)

A viszonzatlan barátságról csak annyit, hogy csalódtam... Egy részt hibásnak érzem magam, amiért ennek is vége, más részről pedig ez nem csak rajtam múlott. Mindig én loholtam a másik után, ő viszont feladta 1, 2 próbálkozás után. Fáj. De tudtam, hogy így lesz. Készültem rá. Így könnyebb megemésztenem... Mostmár...

És, ha már viszonzatlan dolgoknál járunk... Most is tanultam valami újat. Mégpedig azt, hogy rohadtul nincs szükségem férfiakra. Elegem van! Nem fogom fárasztani magam soha többé. Kapják be! Végre úgy tűnt, hogy valami hatalmas baklövés során valakinek megtetszettem, Jött a sok h*lye üres ígéret, bókok, stb. aztán amint sikerült részben elérnie azt, amit akart rá se sz*rt többé a fejemre. Soha nem volt mákom ilyen téren, de azért reménykedtem benne, hogy most talán összejöhetne valami. De persze a férfiak aránya kisebb, mint a nőké, így sok olyan nő van, aki egyedül marad egész életében. Végülis egyedül születtünk és egyedül is fogunk meghalni. Nem kell valaki olyan az életembe, aki a 2 közötti időszakot is megkeseríti. Így is elég kesernyés az mostanság...
Szóval végeztem! Ezek után nincs több webcam-ozás, nemhogy találka!
Különben is... mint arra már sikeresen rávilágítottak a találkánk után már úgysem akarna többet szimpla barátságnál.

Am anycim is rá van állva a témára, az az új rögeszméje, hogy kezdjek el ismerkedni neten, mert milyen jó lenne, ha lenne pasim és elmhetnék vele ide-oda, ahelyett, hogy itthon ülöm kockásra a seggem.
Álmodik a nyomor...

A bejegyzés fénypontjaként még annyit, hogy ma voltam utoljára fogorvosnál. Befejezte a gyökérkezelésem és annyira szépen megcsinálta, hogy komolyan nem is látszik rajta az, hogy bármi probléma is lett volna vele ezelőtt.
Ennek örömére valszeg holnap beülök a McDonald's-ba és megtömöm a bendőm egy szép, nagy CBH szendóval.
A nap további része nem publikus. xd
pussssszedliiiii

(p.s.: komik + e-mail-ek HOLNAP! (köszönöm mindenkinek ^^)