VÉGET VETEK ENNEK...

Nem kell megijedni/vagy boldogan tapsikolni nem a blogról  van szó.
Csak az én átkozottul szánalmas szerelmi életem újabb kis epizódjáról. Ez az 1. és utolsó alkalom, hogy ilyennek szánok egy teljes bejegyzést... de most az 1x még muszáj.
Ugyanis döntésre jutottam.
Nem volt egyszerű, még mindig nem az, de megpróbálok hű maradni ehhez az elhatározásomhoz és olyan gyorsan letudni az egészet, amennyire csak lehet.

Amikor legelőször beszéltünk "acél tomi"-val már akkor az értésemre adta, hogy vannak dolgok, amiket szeretne tőlem.
Én pedig megadtam neki ezek egy részét, persze voltak nagyon határozott és vastag határvonalak, amiket nem léptem át. Majd később már azokat is. Csalódtam magamban. És nem tudom voltaképpen miért is vetkőztem ki magamból ennyire.
Azért, mert tényleg szeretem vagy azért, mert annyira jól esett, hogy végre valamilyen hím egyednek is feltűnt, hogy létezem.?

Ma is beszéltünk... nem volt túl tartalmas.
Voltaképpen a semmiről. Ma nem volt hangulatom hozzá. Mert haragudtam, amiért mindig megígért valamit, de alig tartotta magát hozzá. És átkozottul szenvedtem ettől. És függtem. Iszonyatosan, csak eddig nem mertem bevallani magamnak sem. Persze ettől függetlenül, amint újból feltűnt és kidumálta magát rögtön el is felejtettem neki minden idegörlő pillanatot. Kivéve ma. Ez a nap, nem az a nap volt. Már nem csak róla szólt...
Pontosan nem tudom miért nem... semmit sem tudok jelenleg. Csak tényeket közölhetek, mégpedig azt, hogy fontos nekem és valamilyen szinten szeretem. Sokat gondolok rá. Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe a mosolya vagy 1-1 szó, azokból, amiket nekem irogatott.
Már így is eléggé belebonyolódtam ebbe az egész történetbe és nem akarok pofára esni. Véget kell vetnem ennek addig, amíg nem fáj majd ennél is jobban az elválás.
A kérdés persze teljesen ésszerű lenne: Ha így érzek miért akarok véget vetni az egésznek?
Mert kihasznál. Nem mondja, de tudom. Érzem. És annak ellenére, hogy nem tartom magam sokra, azért annyi önbecslésem még van, hogy ezt ne hagyjam neki.
Lehet, hogy ezzel mindent tönkreteszek... de nem ragaszkodhatok ennyire hozzá.
El fogom felejnteni és túl fogok rajta lépni...
Sikerülni fog...
Legalábbis ebben kellene hinnem.
De csak holnaptól... ma még sajnálni akarom magam.