MA 2 ÉVE...!


2008. január 28-án, a www.sadietisdale.blogspot.com megnyitotta kapuit. Egy sötét, kezdetleges Supernatural-os design-nal és egy lánnyal, aki mindennél jobban szeretett volna egy népszerű blogot.
Nem emlékszem már miért is kezdtem én ebbe bele, de az biztos, hogy a mai napig nem kényszerből csinálom. Nem azért, mert hozzám nőtt és nehéz lenne megválni ettől a világtól... Azért mert szeretem ezt csinálni. Szeretek itt lenni. Veletek... Nem az a fontos, hogy hányan jöttök naponta, (persze hatalmas öröm számomra, ha érdekelnek az ostoba megnyilvánulásaim...) hanem az, hogy akik itt vannak és valamilyen szinten tudatják velem, hogy egyes dolgokkal kapcsolatban ők is érdekeltek, az nagyon sokat jelent nekem. El sem tudom mondani, hogy minden egyes komi, e-mail és regizett felhasználó mekkora támogatás és lelki erő tud lenni számomra a mai napig. Nem vagyok egy könnyű eset és én ezt soha nem is mondtam... nincs mindennap friss, nem én vagyok a legtehetségesebb blogger, de ezek mind eltörpülnek amellett, hogy ilyen fantasztikus emberekkel hozott össze a sors, hála az én legtöbbször lelki szemetesládámként szolgáló blogomnak.
Amellett, hogy sikerült gyarapítanom barátaim listáját, sikerült elsajátítanom a netes grafikai világot és sikerült rátalálnom a saját egyéniségemre is. Rengeteget fejlődtem érzelmileg. Egy kicsit érettebben látom a világot és talán a fogalmazásom is javult, kivéve amikor anyázok persze...
Mint azt már tavaly is leírtam nem azért kellene blogolnunk, hogy népszerűsítsük magunkat. Hogy botrányokat kavarjunk, hogy közszemlére tegyük életünk minden egyes másodpercét vagy azért, mert honlapot képtelenek vagyunk összehozni egy sztárról, akit idő kérdése és úgyis megununk és úgy gondoljuk a saját h*lyeségeink is elegek egy oldal megtöltéséhez.
Azt tudom tanácsolni minden blogger társamnak, hogy ha csak kényszerből csinálja vagy önreklámozás céljából, akkor hagyja abba. Ha nem leli benne örömét az egésznek semmi értelme.

Nem is szaporítanám tovább a szót, mert bármennyi sort is írnék, ugyanott lyukadnék ki. Ezt már 1 évvel ezelőtt is megírtam, így Ctrl+V ide, a Sadielicious elődjéről, pontosan 2009. január 28. (szerda) keltezéssel:

Mik a terveim a jövőre nézve...?
Blog, Blog, Blog és Blog! Folytatni fogom, mert szeretem. Folytatni fogom, mert fontos nekem. És folytatni fogom, mert remélem segíthetek másoknak azzal, ha elmondom milyen hibákat követtem el a múltban, amikből tanultam. És végül, de nem utolsó sorban folytatni fogom, mert nem tudom elképzelni az életemet enélkül.

És a jelenből még annyit:
Mindent nagyon szépen köszönök, remélem hűek maradtok hozzám. Szeretlek titeket, szeretem a blogom, szerettem ezt a 2 évet!
2 ÉVESEK VAGYUNK!!!!!! :))