ÚGYTŰNIK ÉN VAGYOK A SZITKOK ALANYA... :P

Nah akkor próbáljunk meg egy nyugodt postot írni. Hátha sikerül...
Én sokszor próbálkozom, de...
Nem értem voltaképpen mit is várnak el tőlem.
Végtére is csak egy ember vagyok.
Ha azt várja el tőlem bárki, akárki, hogy bizonyos helyzetekben másként viselkedjek, akkor voltaképpen velem és az illetővel is hatalmas baj van. Ha nem tetszik az, ahogyan én reagálok adott szituációra, akkor nagyon tudom azt sajnálni. De ez vagyok én. Másokért, értetek nem fogok megváltozni.
Nekem nincsen ahhoz elég lelki erőm és jelenlétem, hogy másokkal foglalkozzak. Önző, p*raszt vagyok. Tetszik, nem tetszik ez van. Van, hogy az ember valamikor szimplán jól akarja magát érezni és nem értem ezért miért kellene, hogy bűntudatom legyen. Néha olyan jó, ha nem a depizésen jár az ember agya. A rossz időzítés, az meg pech. Sajnálom...
Ki vagyok én, hogy mindenki, mindenért engem okoljon?
Ha valaki elcseszi a saját életét, arról én nem tehetek. Én soha nem kérek másoktól szivességet, nem várom el a nyilvánvalót sem. Van, hogy az ember nem számíthat senkire. Van, hogy rosszul dönt... van, hogy nem látja a nyilvánvalót. Van, hogy olyanhoz kötődünk, aki azt nem érdemli meg.
Ha valaki félreismer, arról még mindig nem tehetek. Sz*r ügy. Lépj tovább.
Hozd helyre magad. Hagyj békén!
Hagyjon békén mindenki!
Hagyjatok a hülyeségeitekkel, a sajnálatotokkal, a megértésetekkel.
Lepereg rólam minden!