2010.09.14. 19:34, Sadie
Van az a pont, a nagy kifakadás előtt, amikor az ember gondolkodóba esik, és folyton azt kérdi önmagától, hogy mi az, amiért csak a rossz kopogtat az ajtaján.
Sokáig hittem a karmában. Abban, hogy a jóért jót, a rosszért pedig rosszat kap az ember. Nem minden esetben csak úgy a nagy általánosságban.
Én viszont egy ideje már csak a sz*rban részesülök. Tetőtől talpig. És bűzlök tőle alaposan.
Ha a karma igaz, akkor azonban (előre bocsánat a kifejezésért) én egy ótvaros k*rva vagyok, aki a legjobb esetben is macskákat gyilkolászik és szabadidejében mindenki körül csak a bajt keveri.
Tudomásom szerint itt még nem tartok. Mégis folyton folyvást csak a hátamba szúrt késeket szedegetem.
Hát mindegy. A mostani nagy tanulság az, hogy a bizalmamba már senkit sem avathatok.
A tipikus szeretném-nem szeretném eset csodálatos példájára ma kaptam egy olyat, amit biztosan nem felejtek el. Itt eldőlt a játék. Vesztettem, kiszálltam. Egy dolog maradt. A túlélés.
Mégis haragszom. Mert már meg sem kellene lepődnöm.
Eddig is tudtam, hogy csak egy senki vagyok, valahol a legalja alatt. Csak aprócska porszem.
Ha egyszer eltűnnék, senkinek sem tűnne fel. Senkinek sem hiányoznék.
A vastag cérna mégis szétfoszlott.
És nekem most nagy szükségem lenne valakire, aki megvigasztal.
Megnyugtat, és olyan hazugságokkal traktál, amik szimplán megnyugtatják a lelkemet.
Azt hiszem holnap suli után átmegyek az Olihoz és eláztatom a pólóját.
Lehet örülni a nyomoromnak.
K*rvára nem érdekel.
Szia! Tudod engem is elszomorítanak azok a dolgok amiket ide írsz... Mindenki szenved ilyen problémákkal sőt még rosszabbakkal is... de ne add fel... hiszen itt vannak azok akik szeretnek téged, és akik bármiben a segítségedre vannak, köztük én is... az igazi barátaidban megbízhatsz és nyugodtan kisírhatod magad a vállunkon, hiszen mi támogatni fogunk téged... Nagyon remélem, hogy megjavul az állapotod és nemsokára csupa jó történik majd veled... addig is ,,Ne add fel", ahogy SP mondaná:D puszilllak