2010.09.26. 21:13, Sadie
Köszöntelek Titeket, drága elhanyagolt olvasóim!
Már megkezdődött a visszaszámlálás a koncertig, az izgalom lassan a tetőfokára hág.
A nagy nap örömére és, hogy jobb kedvben teljes a várakozás minden nap jön majd egy Katy-s mini post, amelyben szerepel majd egy klip, dal, kép vagy dalszöveg. (:
Lehet, ezzel majd az idegeitekre fogok menni (sőt biztos…), de legalább ezekkel a kis megnyilvánulásokkal növelem a havi bejegyzések számát és el is szórakoztatom magam egy kicsit.
Megérdemlem, megtehetem, ennyi.
Hihetetlen, de már több mint fél hónap telt el a suli kezdés óta. Mégis teljesen olyan, mintha a nyári szünet nem is létezett volna. Csak benne lennénk egy megállíthatatlan körforgásban, ami soha nem akar lelassulni, megállni meg még úgyse. Milyen rossz is ez. Kár, hogy 18 éves korig nem lehet élni a megszoksz vagy megszöksz dologgal. Főleg, ha az ember szeretne is kezdeni valamit az életével. Ezzel én is így vagyok, de egyre kevésbé tudom, hogy merre is induljak el. Régen annyira határozott voltam. Ovis koromban kötéltáncos szerettem volna lenni, majd a suliban hosszú éveken keresztül csak a divattervezés létezett számomra. Csomót ötleteltem, rajzoltam, kreatívkodtam ezen a téren. Aztán elveszítettem az érdeklődésem és a saját álomvilágomba csöppentem. A színészkedés és az éneklés, az önmegvalósítás ált a középpontban. De mégsem ezen a téren haladtam tovább. Már nem is emlékszem miféle elmebeteg dolog vezérelt a közgazdaság irányába. Jelenleg itt tartok, de a legkevésbé nevezhető örömtelinek az a jövőkép, amit ez a szakma nyújthat nekem.
Talán ostoba dolog ezen agyalni. Az emberek többsége azért tanulni annyi ideig, amíg csak lehet, hogy ne kelljen dolgozni. Mert nehéz elhelyezkedni, főleg olyan helyen, ahol jól megfizetik és megbecsülik az embert. Ezért érdeklődöm valami szabadabb felé. Mint a tetováló művészet. Persze az ember ott sem teljesen a maga ura, főleg nem a gyakornokoskodása idején, de ha beválik a dolog… talán… talán egyszer az Eperszirup is megnyithatja kapuit.
Sajnálom, túlságosan elkalandoztam. (:
Mivel is szolgálhatnék unalmas életem apró kis foszlányain kívül? Nem sok mindennel. És még annyival sem.
A dolgok ugyanolyanok. Semmi sem javult vagy romlott.
De könnyebb.
Bár az értetlenség sokszor bekavar. Sok-sok hazug ígéret.
Egy idő után már nem várunk el semmit.
Tudjuk, hogy semmi értelme. Minden szó csak hazugság, haszonlesők vagyunk. Kit érdekel az igazság, fenébe az elvekkel!
Van az erősebb, meg a gyengébb, a rosszabb meg a jobb.
Nem lehet szimplán csak dönteni. Próbálkozunk és reménykedünk, hogy a helyes úton járunk.
Vagy direkt a rosszon.
Nem tudom ki, hogy látja a dolgokat. Talán eljutottam arra a pontra, hogy már nem is érdekel.
Ha kell, leszek én is sértett királylány, anyázós lotyó vagy szende kis őzike.
Csak az nem, amit mások várnak el tőlem.
Nincs világvége hangulat. Nincs semmi.
Mindenki megérdemli a nyakába azt a sz*rt, amit magának kever.
Én is elviselem, ha arra kerül a sor.
Pont, pont, pont.
csóközön
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások
Archívum