2010.10.10. 21:15, Sadie
Jegyzetek a mindennapokból
|
És egy újabb iromány, hogy lássátok nem csak rossz dolgok történtek velem a héten.
Íme, pár jegyzet, amik nem túl változatosak, de hát ez is több mint a semmi. :/
,,Eddigi életem legrosszabb döntése volt a nyelviskola. Ha az embernek nincs ideje, egyszerűen nincs mit tenni. A semmi kétszerese még mindig semmi.”
Olyan vagyok, mint egy felhúzható játék. Megadott ideig képes vagyok koncentrálni adott dologra. Képes vagyok tanulni, odafigyelve olvasni azt, ami egyáltalán nem érdekel és foglalkozni a legundorítóbb leckével is. Azonban, amint lejár az idő, kézbe venni is fáradtság a tanulnivalót. Ebből az időből, azonban nagyon sokat elvesz a Lotte. Arról nem is beszélve, hogy már az első hetekben érezhető volt, hogy idén kétszer annyit kell tanulni a suliba is, mint eddig bármikor. Amikor nem kell nyelv suliba menni, akkor is örülök, ha mindennel sikerül időben végezni. De most, hogy ezt is bevállaltam… alig jutok el addig, hogy mindennel időben végezzek. Nagyon remélem, hogy meglesz ennek az egésznek az eredménye és nem az lesz a vége, hogy a jegyeim is borzalmasak lesznek és még csak angolul se tanulok meg.
,,88%-os nyelvi tesztet írtam a 4 igeidőből. Önmagam iránt érzett tiszteletem határtalan. Bááár… ha az a százalékszám 9-essel kezdődött volna…”
Az első viszonylag pozitív dolog ezzel az egésszel kapcsolatban. Végre 4 igeidővel mondhatni teljesen tisztában vagyok. Ez jó dolog, ahhoz képest, hogy eddig csak kettővel voltam így és azokat is alig tudtam használni.
,,Lotte-s tanár: Nem tudom a keresztneveket. Mondjatok már párat. Marci: Andrea! Sadie: Köszi! Tényleg, nagyon szépen köszönöm.”
No comment. A fene abba a nagy számba. Néha nem kellene jófejkednem ismeretlenekkel. XD
,,Úgy tűnik, nagyon népszerű vagyok az angol tanfolyamokon. A pénteki tanárom szerdán nagyon komolyan belesett a terembe lecsekkolni, hogy még mindig kék-e a hajam.”
A jófejkedős duma még mindig áll. De így sokkal jobb hangulatúak is a pénteki órák, mert a tanár is tisztában van a képességeimmel, felveszi a poénokat és ő is ad nekem pár magas labdát.
,,A fiúk becsomózták a zubbonypulcsim ujjait. Kellemes élmény volt… :S De kaptam M&M’s-t vigasztalásképpen. Mert nekem ilyen édes padtársam van.”
Azt hiszem Süni régi heppje a pulcsiujj csomózgatás. Gigi-t meg könnyű rábeszélni az ilyen érett csínyekre. :) Az ő oldalán vannak hiányosságok az engesztelések terén, de mivel én annyira jótét lélek vagyok, ez alkalommal megbocsátok. Megbocsátottam. XP
,,Hetekig növesztettem a csonk körmeimet. Hát erre nem beszakadtak? K*rvaannyukat!”
Egyik legrosszabb szokásom a körömrágás, aminek csak úgy tudok ellenállni, ha kifestem a karmaimat. Ez már minden hetes program, azonban mégsem tudom már annak az idejét, hogy mikor volt utoljára hosszú körmöm. Olyan gyengék, hogy két, három hétnél sosem bírják tovább. Hónapok óta nem is próbálkoztam a növesztéssel, mindig tövig lereszeltem őket. Azonban pár hete úgy döntöttem megpróbálkozom a lehetetlennel. Hát nem sikeredett… Pont az M&M’s-emet próbáltam elkapni, mikor bevertem az ujjam a padba és a körmöm fele odalett. Fain.
,,A világ egyik legmákosabb embere vagyok. Közgázból.”
A feleléseket eddig sorba megúsztam, amikre a készülés mindig kicsit hiányosra sikeredett hála az angolnak, ami szerda estig tart és a közgáz meg másnap van. Kettőből kettő, ami azt jelenti, hogy muszáj valami korábbi időpontot kiszemelnem a tanulásra, különben nagyon meg fogom szívni. Egyszer az én szerencsém is elfogy. Főleg, hogy már nyakunkon a TZ és hála a hozzám hasonló felkészületlenségeknek jövő héttől minden órán írni fogunk.
A végére még csak annyit, hogy már kétszer voltam vezetni a jogsimmal. A vezetés jól megy, nem stresszelem túl, odafigyelek arra, amire kell, a parkolás azonban még nem a legjobb. Apci persze nem hagy vele és minden esetben nekem kell megoldanom a magam által kialakított kusza helyzetet. De nyilván így tanulok.
Reméljük a legjobbakat. Gyakorlat teszi a mestert. ;)
csóközön