Boldog Anti-Valentin napot mindenkinek, akit soha nem szeretett senki és aki sosem érezte milyen az, ha viszont szeretik.
Boldog Anti-Valentin napot mindenkinek, aki minden évben megígérte magának, hogy jövőre kerít maga mellé valakit, de ez a mai napig nem sikerült.
Boldog Anti-Valentin napot mindenkinek, aki csak az apukájától kapott csokit.
Boldog Anti-Valentin napot mindenkinek, aki a barátaival ünnepelt.
Boldog Anti-Valentin napot mindenkinek, akinek még csak barátai sincsenek.
És Boldog Anti-Valentin napot mindenkinek, aki hozzám hasonlóan a délutánját a sarokban töltötte pár citromos martinis pohárral, összeveszve mindenkivel, akit 50 km-es körzetben megtalált.
Akinek újfent bebizonyosodott naivsága, az emberekbe vetett hite pedig a mai napon véget ért.
Több tőr már nem fér a hátamba, hiába keresitek a helyeket.
Köszöntem a mai napot is.
Csak tudnám mi a f*szt csináltam már megint.
Mondjuk nem én mondtam újfent ellent magamnak.
Én nem tagadtam meg az elveimet.
Majd meglátjuk mit tartogat még az élet számunkra. Ki tudja. Kellene az a pozitivitás, csak sajnos nem jön az sem magától. :/
Én is mindig arra törekszem, amit lejjebb írtál. Magammal sokszor el tudok számolni, csak gyakran előfordul, hogy amit valamikor helyesnek hittem később óriási hbának bizonyul.
Ilyenkor verem a fejem a falba, de izomból.
Magamnak meg tudom magyarázni mit, miért tettem, de ha valakit ok nélkül bántok meg, annak már nehezebb magyarázkodni és bebizonyítani, hogy nem szándékosan ártottam neki. Persze ez mostanában nem gyakori. De nem gondolnám, hogy fordított esetben, azok akik megbántanak engem, álmatlan éjszakákat töltenének otthon.
Jól látod, nagy harcai vannak az embernek magával is... A legfontosabb, úgy dönts, hogy tudj utána is tükörbe nézni, elmondhasd, a legjobb tudomásod szerint választottál. Ehhez próbálom tartani magam, meg ahhoz, hogy tanuljak a hibáimból (és a másokéból is).
Néha igen, jön a megoldás, mikor nem várná az ember. Néha tényleg.
nehéz dolgok ezek... azt mondják jön a megoldás, mikor az ember nem számít rá. :/
és mennyire igazad van... mondjuk a saját döntéseimmel sem mindig vagyok kibékülve és azt hiszem az emberek döntő többségének nagy harc, hogy elfogadja saját magát és elégedett legyen dolgokkal, amiket csinál. így elég nagy harc az önismereti tréning önmagában, nem kellenek még mások is, akik megnehezítik az ember életét.
A citromos martinit leszámítva az egész áll rám. :$ Az én életkoromban ez már több, mint tragikus. (legalábbis az első mondat).
Az jobb is, ha nem tagadod meg az elveid, mert akkor magaddal kerülnél szembe, márpedig veled vagy az egész életedben, míg a többieket csak ideig-óráig kell elviselned.
1
Oldalnév:Sadielicious Téma: személyes, média blog Szerkesztő: Sadie Elérhetőség:@ Nyitás: 2008. január 28. Költözés: 2009. szeptember 29. Design: ver. 14 by Sadie Program: Adobe Photoshop CS3 Extended Ajánlott Böngésző: Google Chrome Ajánlott Felbontás: 1366x768
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
Majd meglátjuk mit tartogat még az élet számunkra. Ki tudja. Kellene az a pozitivitás, csak sajnos nem jön az sem magától. :/
Én is mindig arra törekszem, amit lejjebb írtál. Magammal sokszor el tudok számolni, csak gyakran előfordul, hogy amit valamikor helyesnek hittem később óriási hbának bizonyul.
Ilyenkor verem a fejem a falba, de izomból.
Magamnak meg tudom magyarázni mit, miért tettem, de ha valakit ok nélkül bántok meg, annak már nehezebb magyarázkodni és bebizonyítani, hogy nem szándékosan ártottam neki. Persze ez mostanában nem gyakori. De nem gondolnám, hogy fordított esetben, azok akik megbántanak engem, álmatlan éjszakákat töltenének otthon.