Már lassan csak egyetlen óra választ el engem és márciust.
Ne légy féltékeny, a mi románcunk sem tart majd örökké, de az biztos, hogy kellemesebb lesz, mint amit veled töltöttem el.
Ez alatt a 28 nap alatt sikerült minden rosszba belekóstolnom egy csöppet, egyáltalán nem volt jobb, mint amit vártam.
De hát ez van.
Mindenkinek van egy mumusa, amit le kellene győznie.
Én nem küzdök ellene.
Lehet éppen ez a baj. Már annyira rá vagyok állva minden évben erre az egyetlen hónapra, hogy a legkisebb rossz dolgot is képes vagyok tragédiaként megélni.
De hát mit ér az élet egy kis felesleges drámázás nélkül?
A lényeg, hogy ennek is vége, a végére meg is érkezett a betegség egy kis depivel, ennek a kettősnek hála pedig jelenleg egy nyálgombóc Sadie blogol nektek.
Szégyellem is magam miatta, de nagyon.
Elméletileg holnaptól kezdetét veszi a tavasz, aztán a gyakorlatban meg majd meglátjuk mi lesz belőle.
Alig várom, hogy turbékoló, szerelmespárokkal kirakott padok között kóvályoghassak haza.
Hurrá!
Mielőtt előállnék valami ennél is nagyobb badarsággal, azt hiszem megadom a módját a Február elbúcsúztatásának, mégpedig ezzel a gyönyörű Josh Groban dallal, ami a szeretetről és a megbocsátásról szól leginkább.
Kár, hogy egyik sem jellemző jelenlegi állapotomra.
No, nem baj.
Hallgassátok helyettem inkább a csodálatos February Song-ot.
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások
Archívum