Én vagyok a csendes megfigyelő, aki csak szemrevételezi az eseményeket, de nem avatkozik bele semmibe. Miért is tenném, mikor annyira felemelő elhatárolódni egy kicsit minden bajtól… ?
Nem kívánok rosszat senkinek, nem kívánok belefolyni olyan dolgokba, amik engem nem érintenek és volt időm elég, hogy megtanuljam, ne avatkozzak bele olyasvalamibe, ami nem tartozik rám.
Szeretem a csendet.
Három éven keresztül csak a hangzavar jutott, most pedig a felemelő, néma csend.
Olyan kellemes félretenni mindent. Az élet rövid, a lehetőségek pedig hamar tovaszállnak… úgyhogy én most erősen kapaszkodok az elém tárulkozó lehetőségekbe és pozitívan állok hozzá a dolgok többségéhez… az élethez.
Mert mint sokszor említettem volt egy nyár és én az alatt annyi mindent tanultam és kaptam.
Jelen helyzetben ezekkel a sorokkal tudnám leginkább jellemezni azt, hogy mi a helyzet felém mostanában.
Persze miközben zajlanak a dolgok a fejem fölött én is vívódok…
Nagyon sokáig elódáztam a jövővel kapcsolatos tervezgetéseket, azonban a hétvégén csak rászántam magam és végiggondoltam mit szeretnék.
Nem leszek közgazdász.
Nem csak, azért mert felénk az a szöveg járja, hogy az ember kedvét egy életre el is veszi ez az iskola a szakmától… Úgy gondolom ehhez az egészhez az a kulcs, hogy szeretni kell… az unokatestvérem erre remek példa.
A képességei matematikából egyenlők voltak az enyémekkel, valamint ő is a károlyi egyik ’gyöngyszemét’ kapta ki matektanárául.
De volt benne elszántság és alázat a szakma iránt, így nem nyugodott addig, míg el nem ért a kitűzött cél felé. Most irigylésre méltó állása van, nem kell aggodalmaskodnia a jövője miatt, hiszen a helye biztos.
Imádja a munkáját és tehetsége is van hozzá.
Apa részéről felém is ez lenne az elvárás. Hogy az unokatestvérem nyomdokaiba lépjek. Mert itthon, ahol minden bizonytalan ő esetleg tudna nekem segíteni. Mert a brókerségből meg lehet élni…
De mi garantálja, hogy nekem is ugyanannyira beválna ez az állás? Ha nem érdekel, nem leszek képes foglalkozni vele és nem is leszek jó benne.
Úgy gondolom senkit sem szabad rákényszeríteni olyasvalamire, amit nem akar. Hiába akar az ember jót a gyermekének…
Nekem saját utat kell taposnom magamnak. A saját hibáimból kell tanulnom. Esélyt kell kapnom, hogy megpróbálhassam azt, amit igazán szeretnék… és második lehetőségnek még mindig ott a szakképzés.
Nem leszek mérnök és így nem is leszek képes megváltani a világot, legalábbis drága matek tanárom szerint…
Engem a kreativitás, az önkifejezés éltet. És valami olyan szakmára vágyom, amiben ki is élhetem az alkotóvágyam.
Olyan egyetemekre szeretnék jelentkezni, amelyekre nehéz bejutni. Képzőművészeti, Iparművészeti, Filmművészeti, BKF… Tisztában vagyok vele, hogy óriási a pofáraesés veszélye. De, ha nem próbálom meg, akkor egy újabb kudarcot csomagolhatok a bőröndömbe. És tanulva abból, hogy milyen borzalmas állapotba kerültem, miután nem vettek fel a Radnótiba… nem akarom újra átélni azt a csalódást. Úgyhogy mindent megteszek majd azért, hogy olyan helyre mehessek továbbtanulni, ahol olyasvalamivel foglalatoskodhatok, ami engem igazán leköt.
A jövő mellett persze itt van a jelen is, ami nagyrészt sajnos nem a tanulásból áll, még akkor sem, ha eddig rám egyáltalán nem jellemző erőfeszítéseket teszek a tanulás érekében.
Természetesen nem áll érdekemben felhagyni a további próbálkozással, de azért elég dühítő dolog ám a kimerültség.
A héten szeretnék még jelentkezni egy kissé árnyaltabb bejegyzéssel, ami hátha segít nekem is abban, hogy tisztábban lássam, miért is látnak bele az emberek ártalmatlan kijelentésekbe, cselekedetekbe olyasvalamit, ami nincs is benne… furcsa egy faj a férfié.
No, mindegy.
Talán kaptok egy rövidke szösszenetet a pénteki Kökis megőrülésről is. Ha a körülmények úgy alakulnak.
Zárásképpen, íme, minden szerdai nap himnusza, a ’The Lazy Song’. Mert nem tudok várni vele holnap reggelig. ;)
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások
Archívum