2011.11.14. 22:02, Sadie
Egészen tegnap estig úgy gondoltam ’alkalmi dohányos’ nembarátom a világ köpedéke.
De miután hajnali 1 körül századszorra is lepörgött a ’Someone Like You’ az mp4-emen és a párnám könnyben úszott az arcom alatt, rá kellett jönnöm arra, hogy téves következtetést vontam le pár hete.
A világ köpedéke elmélet megdőlt.
Mert az a vicc, amit a világ kiköpött magából én vagyok
Vagy csak megint túl fontos személynek gondolom magam és az élet egyszerűen egy k*rva nagy szívás?
…
Hullámvölgyek… jönnek, mennek.
Most völgyelek. Nagyon mélyen. Pedig annyira jó volt a magasságokban szárnyalni.
Remélem ez csak ideiglenes és előbb utóbb elmúlik.
Mert most rossz. Nagyon.
Belül valami fáj. Néha összeszorul, és nem kapok levegőt. Mintha pár percre megállna a világ. És senki se lenne, aki közben fogná a kezem.
Hiányzik valami. Valami, amit valamilyen úton, módon minden áldott nap a pofámba dörgölnek.
És nem, nem fogom kimondani.
Olivér szerint, azért akarok minél előbb eltűnni erről az egész kontinensről, mert naivan azt hiszem, hogy, ha elég gyors leszek, akkor nem ér majd utol az, ami elől menekülök.
Lehet, hogy igaza van. De nem hat meg.
Nekem itt nincs jövőm.
Vajon máshol van?
Love & Rockets,
Sadie
(A félreértések elkerülése végett, nálatok jobban már csak én utálom jobban a tulajdon picsogásom.)
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Friss hozzászólások
Archívum
Sokszor én is így érzem, a vén fejemmel... Kár, hogy nem mondhatom, majd kinövöd, de szerencsés esetben idővel az életed olyan fordulatot vesz, hogy ezek az érzések csak halvány emlékek maradnak! :) Csak lehetőség kell és lehetőség, hogy élni tudj a lehetőséggel ( na itt most olyanra utalok, h. pl. anno tanulhattam volna oroszul, megkaptam a lehetőséget és akartam is, de nem kaptam lehetőséget élni a lehetőséggel, mert bevarrtak a kórházba, mire kikeveredtem onnan, az alkalom elúszott....)