Megalakulásuk óta valószínűleg sosem emlegették annyian a SOPA, illetve a PIPA nevű szervezeteket, mint az elmúlt hetekben.
Óriási a botrány ugyanis az internetes világban, ami világszerte, minden internetes felhasználót érint.
A jelenség az Egyesült Államokban ütötte fel a fejét, de tekintve, hogy egy igen befolyásos hatalomról beszélünk, már a napokba lezajlott intézkedések is megnehezítették minden felhasználó életét.

Írhatnánk pro és kontra listát, beszélhetnénk szerzői jogvédelemről és álszenteskedhetnénk oldalakon keresztül, de az a legegyszerűbb és legeredményesebb, ha hétköznapi, 18 éves fiatalként osztom meg nézőpontomat veletek, a kialakult helyzetről.

Biztos akadnak néhányan, akik nem tudják, miről beszélek, így röviden és tömören felvázolom a helyzetet.
A fentebb említett két, nagybetűs szervezet az ’illegális letöltések’ ellen alakult. Céluk minden egyes olyan oldal megsemmisítése, amely visszaél a szerzői jogokkal.
Sután megfogalmazva: nem akarják, hogy az emberek bármit is le tudjanak tölteni az internetről.
Mi a magyarázat?
Megvédeni az Amerika tulajdonában álló fejlesztéseket, eszközöket és minden általuk készített és forgalmazott médiumot.

Aha. Meg ellehetetleníteni az internetes társadalom életét.

Azt a részét értem én a dolgoknak, hogy egy-egy előadóművész, esetleg egy stúdió dollármilliókat is veszíthet az effajta letöltéseknek hála. De Amerikában ez nem pénz.
Ennek ellenére mondhatni mókás módon próbálják elhitetni az amerikaiakkal, hogy ez közérdek.

Szerintem meg pénz, pénz, pénz. A legnagyobb kuruzslók pont, hogy ezek a szerzői jogvédelem címen működő egyesületek.

Előhozakodni azzal, hogy van olyan, aki ezek nélkül a letöltések nélkül is elégedett internet felhasználó, álszentség.
Mutassanak nekem egyetlen olyan embert, aki még sosem töltött le egyetlen zenét, ne adj isten filmet az internetről.

Nem értem, hogy a 21. században miért okoz ez ekkora problémát?
Ennyire ráérnek a SOPA és a PIPA emberei? Mi lenne, ha orvos csoportot vagy bolygónk megmentésére szolgáló egyesületet hoztak volna létre?
Foglalkozni olyan globális problémákkal, mint a halálos és gyógyíthatatlan betegségek, az éhezés, a kényszerprostitúció… ezek a világ nagy problémái, nem azok, hogy a megjelenés előtt két nappal felkerül (mittudomén) Adam Lambert második albuma a világhálóra. Nyilván sértő és bosszantó az előadó és a háttérben dolgozó csapat számára, de vannak ennél súlyosabb dolgok is a világban. Úgy tűnik, azonban a korrupt Amerikában ez nem számít.

Az internetes letöltések beszüntetése úgy vélem korunkban már veszett fejsze nyele, kétlem, hogy az amerikaiak hátradőlve tűrik majd azt, amit velük művelnek. Előbb vagy utóbb el fog mérgesedni a helyzet és lesz majd pusztítás, rombolás, legalábbis a fiatalabb korosztály heves vérmérsékletét és rajongói lázát tekintve.

Arról nem is beszélve, hogy ha ezek mögött a szerverek mögött álló emberek bűnözők, akkor mik vagyunk mi, a letöltésekkel élő emberek?
Elvileg minden egyes internetről letöltött fájlt, letöltés után 24 órával el kellene távolítani, máskülönben bűncselekményt követünk el.
Ki az, aki ezt valaha betartotta? Akkor mindannyian törvénysértők vagyunk és mindannyiunknak börtönben lenne a helye?

Értem én, hogy rengeteg pénz folyt be az úgynevezett kalózok zsebébe mondhatni illegálisan, de inkább kerüljön okos, leleményes emberekhez ez a pénz, mint olyanokhoz, akik emberek életével játszadoznak. Előbb küldenék pénzzel teli bőröndöt a Megaupload embereinek, mint a SOPA-nak vagy a PIPA-nak. Már, ha még létezne az oldal.

Egy szó, mint száz, a helyzet felháborító, gusztustalan és képmutató. Ahelyett, hogy előre haladnánk, visszafelé lépdelünk és olyan dolgokat élünk meg, amelyekről korábban még csak álmodni sem mertünk.

A legrosszabb az egészben, hogy a hadjáratnak még korán sincs vége.
Pletykálnak a Facebook-ról, a twitter-ről, a YouTube-ról, a tumblr-ről… ha ezeknek az oldalaknak is vége, kérdem én: Mi marad az internetes társadalomnak?
FanFiction.net?
Szeretem, imádom, de nem villanyoz fel a gondolat, hogy a sötétben ülve, másra se legyek képes, csak a fehér alapon, fekete betűkből álló, írói képzelgéseket olvasni.

Kijelenteni pedig, hogy internet nélkül sem áll meg a világ, a pampogás pedig felesleges, önámítás és befásultság.

Köszöntem a lehetőséget.

Love & Rockets,
Sadie