2012.05.29. 21:30, Sadie
Közel a vége
Papírfelhők és rajzolt galambok (ne is kérdezzétek!) tucatjai kellettek ahhoz, hogy újra blog közelbe kerüljek és írjak pár sornyi szösszenetet, 11 nappal az iskola vége előtt.
Kezdetnek beszéljünk sikerélményekről.
Túl vagyok az angol érettségi írásbeli részén, ami nem hivatalosan 87%-osra sikeredett.
Mindemellett az elmúlt időszakban félévzáróztunk elméleti gazdaságból és üzletgazdaság 2-ből, ami azért jó, mert rohamosan csökken azoknak a tantárgyaknak a száma, amikből még a hátralévő 11 napban dogáznunk kellene.
Szintén napi siker, hogy kosárlabdából is javítottam. Ez mindössze kétórányi szenvedésembe került, de megérte, mert a tesi kiváló átlagemelő tantárgy és nekem arra idén nagy szükségem lesz. Mármint átlagemelésre. Khm.
Oh, és kaptam üzletgazdaság 1-ből egy kettest, aminek szintén örülünk, mert utálom és gyűlölöm és mindemellett nem értem meg nem is érdekel, úgyhogy ez egy kiváló eredmény.
E hét csütörtökön osztálykirándulás. Sokan meg fogtok botránkozni, de esküszöm, hogy várom. Annyi idióta és értetlen tanárral vagyok körbevéve az utóbbi időben, hogy meglehetősen jót fog tenni két nap távollét az iskolától. És a klikken kívül nem is kell másfelé kacsintgatnom, úgyhogy a jó társaság adott, a jó hangulatról meg majd gondoskodunk a magunk módján, úgyhogy éljen Miskolctapolca, a hat ágyas faházak, meg a Barlangfürdő, aminek hála négyévnyi szent hagyományt török meg azzal, hogy bikinit húzok és strandra megyek, mutogatva közel sem tökéletes, albínó testem.
És, akkor az iskolától elszakadva, kevésbé boldogító téma, (nem mintha az előbbiekkel bárki mást felvidítottam volna magamon, kívül, ami egyébként sem segít sokat rajtam, lévén, hogy fáj mindenem a két órás rohangálástól, majd az újabb két órás egyhelyben állós, magas sarkúban trécselős megmozdulásom után) hogy mi lesz a Sadie blog sorsa.
Szomorú téma, mert nem sok pozitív hírrel szolgálhatok.
Úgy érzem kinőttem a blogolásból. Nincs szívem megválni ettől a helytől, mert mindig jó, ha az embernek van egy menedéke, ahová elbújhat, ahol megoszthatja minden baját és kételyét… de sajnos mostanában inkább érzem nyűgnek a bejegyzés írást, mint feloldozásnak, már ha értitek hová akarok kilyukadni.
Úgyhogy, arra a döntésre jutottam, hogy próbaidőre teszem a blogot.
15-én elkezdődik a nyári szünet. És ez lesz az az időszak, amikor eldől minden. Ha továbbra sem sűrűsödik a bejegyzések száma, akkor vége. Nehéz szívvel, de búcsút intek ennek a helynek.
Őszintén azt érzem, hogy olyan ez az oldal, mint valami rossz fanfiction, ami érdeki a közönséget, viszont csak kéthavonta frissül, ezzel pedig megöli a varázst.
Ez pedig rém idegesítő, úgyhogy nem engedhetem.
Twitter-en annyira már nem aktivkodom, de ha esetleg lehull a függöny, három tumblr oldalon is megtaláltok.
Linkek balra.
Sőt, kevesebb, mint 24 órája nyitottam egy negyedik oldalt is, ami mondhatni átveszi a blog helyét.
Lesznek majd ott személyes képek, fanart-ok, fanfiction-ök, (nem, nem tőlem, nem kell megijedni, nem adtam írásra a fejem!) minden, amit a modern tumblr társadalom tagjai is megosztanak személyes oldalukon, már, ha szabályszerűen használják azt.
Ennek az oldalnak a címét azonban, csak és kizárólagosan tősgyökeres olvasóimmal, illetve ismerőseimmel osztom meg, ugyanis újra szeretném élvezni a szólásszabadságot, meg a gondtalanságot, ami akkor járt át, mikor beleszerettem az egész műfajba, ha szabad ilyen túlzásokkal élnem.
Szóval ennyi.
Ennek ellenére Good Luck! és reméljük a legjobbakat, vagyis, hogy a Sadie blog kibírja a próbaidőt és még hosszú-hosszú éveken át boldogítja olvasóit.
Love & Rockets,
Sadie
Nanáhogy érdekel a tumblr-öd! Oké, örömmel várom, emailben vagy twitteren, az mindegy!
Pont ez a jó abban, ha kiírod magadból a dolgokat, jobban rálátsz. Most épp úgy állok az életem pár dolgával, hogy nem látom a fától az erdőt. Vicces és bosszantó, hogy másnak tudok segíteni néha, ötletet adni, merre-hogyan tovább, de magamnál bezzeg nem működik.