Semmi különös

Hello, hello!
Nem igazán van semmi érdekes mesélnivaló a tarsolyomban, de annyira boldog vagyok a hatalmas napi látogatottság miatt, hogy megpróbálom összeszedni azt a keveset, amim van és lefirkantom nektek, mert tökre megérdemlitek. ;)
*
Tegnap este fent voltam msn-en (minő jeles alkalom...) és már éppen letudtam a zitussal való heti 1 netes, lelki dumát, amikor hirtelen elkezdett valami villogni a tálcámon. Lepillantok erre... na ki tért vissza megint?
Hát drága jó "acél tomi" barátunk. A pulzusom rögtön felment 200-ra és 10 percig csak szótlanul bámultam a szia feliratot és azon gondolkodtam mi a jó eget írjak neki vissza. Nem tudtam merre tereljem a beszélgetést, szerintem már hónapok óta nem beszéltünk. Erre ő meg olyan dolgokkal állt elő, amikről akkor csevegtünk, amikor még nagyon bizalmas viszonyban voltunk. Amikor pár üres szó után a szokásos helyen lyukadtunk ki kicsit elegem lett és rájöttem(tudom, sok ideig tartott), hogy ez a b*rom csak kihasznál. Csak azután képes egyetlen szép szót is intézni hozzám, miután megkapta már amit akart. Tökre nem érdekelte, hogy fáradt vagyok, pedig elmeséltem neki a pénteki 7 órás álló maratont és, hogy még mindig nem sikerült kihevernem, de ő csak mondta és mondta... miután pedig nem adtam be a derekam egyszerűen csak lelépett. Se puszi, se pá...
Azt hiszem ezek után egyáltalán nem fog hiányozni az életemből. Sikerült bebizonyítania, hogy ő is csak egy idióta, 0 iq-s, izomagyú b*rom. Ezekből én meg köszönöm, nem kérek.
*
Holnap nem nagyon leszek, mert jön a szokásos családi összeröffenés, ami fél napos progi, így csak estefelé jövök, ha minden igaz. Ha nem lesz rossz kedvem talán befejezem a még rámmaradt átalakítani valókat és válaszolok a komikra, amiket mindig elolvasok csak lustaságom általában erősebb a szorgalmas énemnél. Előfordul...
Ma például addig vetemedtem, hogy a körmömet pingáltam ki, h*lye arany, nonfiguratív mintákkal. Tök vicces lett.
Délután családi DVD-zés volt, megnéztük együtt a The Hangover-t, amit ugye én már moziban láttam anno, de Bradley Cooper már csak a színészekért/karakterekért megéri még 1000x újranézni, annyira ütősek. :)
Még a myvip profilomat is frissítettem 2-3 képpel, mondjuk semmi újdonság, asszem már mind szerepelt a twitteren. De én már csak ilyen unalmas ember vagyok. :P
Úgy kb. ennyi volt az én napi tevékenységem.
Meg persze a szokásos, elmaradhatatlan vasárnapi tennivalók. Sori nap, Hills maraton, stb.
*
Szegényes kis bejegyzésem végéről azt hiszem már csak egy jó kis videó hiányzik és máris túlteljesítem a saját magam várakozásait.
Valami hihetetlenül tehetséges és kreatív jutyúúúb felhasználó készített egy mozielőzetest a Supernatural-ból, comedy témában. Szerintem überatomfantasztikus lett. :)
Csekkoljátok:
 

                         Új design

Tádáááámmmm! Íme az új dizi, számszerint a 6., a költözés óta. :)
Nekem egyenlőre nagyon tetszik, remélem ti is hasonló véleménnyel vagytok róla. Nagyon nagy alkotási válság előzte meg ezt a munkámat, így tényleg nagyon boldoggá tenne, ha valamennyire nektek is tetszene.
Színvilágában most nem nagyon változott a küllem, nem akartam semmi sötétet vagy csicsásat, majd legközelebb. :)
A mostani kinézet egy kicsit a mesevilágot próbálja megidézni. Éppen ezért a zenelejátszón is csak mesés dalok vannak, így valószínűleg nem nagyon találtok olyat közöttük, amit szívesen hallgatnátok, de nem baj. Kell ilyen is. :)
Még vannak apró dolgok, amiket meg kell csinálnom, de ezekhez szerintem már csak holnap lesz kedvem.

Amúgy már tegnap nekiláttam volna felpakolni a designt meglepetés címszó alatt, de mivel nem úgy sültek el a dolgok, ahogyan szerettem volna (és ami megadta volna a kellő löketet... :((( ) ezért mára maradt.
Nah, csak ennyi lenne, nem kezdek el depizni, ígérem! ;)

6. verzió, fairytale, Katy Perry főszereplésével...

EGY NAP ROBCIÉRT...

Ha valaki nekem délelőtt azt mondja, hogy este 10-kor, egy dohányfüstfelhővel borított kocsmában fogok ülni, Városkapunál, Dini pulcsijában, erős feketét szürcsölgetve, körberöhögöm. De mégis ez történt. És még mindig nevetek azon, hogy hogyan alkothatunk Enimmel ekkora szerencsétlen párost.
De kezdjük az elején.
Ma reggel 9-kor hatalmas mosollyal az arcomon ébredtem és a tudattal, hogy talán ha csak 10 másodpercre is, de láthatom életem szerelmét élőben.
Már fél 12-kor nekiláttam a készülődésnek és kb. háromnegyed 1 körül ki is indultam a buszmegállóba. A buszom késett vagy 10 percet, de így is én értem először az Árpád hídhoz. Majd jött Eni, végül 10 perces késéssel Dojka és nővére.
Felszálltunk a metróra és 12 megállónyit utaztunk a Klinikákig. Ezután előástam a nyomtatott térképem és megnéztük rajta merre lehet a Bókay. Természetesen rossz irányba indultunk el, de Eninek időben feltűnt, így még elég korán visszafordultunk. Körülbelül fél 3-ra értünk ki. Voltak már emberek, az utca végében egy egész tömeg várakozott, de nem volt annyira vészes. Mindenki nagyon csendes és fegyelmezett volt.
3 körül jött rám az éhségroham, így kicsit elsétálgattunk, ki a Bókay-ról, hátha találunk egy McDonald's-ot, mivel mindenki hambikkal és McCafe-kal felszerelve flangált körülöttünk. De nem találtunk. Így éhen várakoztunk tovább. 3, fél 4 körül úgy döntöttünk itt az ideje kimenni a napra és leüllni a betonra. Kb. 5 perce üldögélhettünk, amikor megérkezett egy ,,forgalomirányítás" feliratú autó. Ekkor mindenki feljött a kerítéshez, ahol a lakókocsi, a ,,budi busz" (xd)  és a kamerákat szállító autók is álltak és vártak. 5 körül szóltak a biztonsági emberek, hogy menjük el a 2. villanyoszlopig, mert lezárják az utca 2 végét. Volt pár sötét emberke, akik nem akartak elmenni odaáig, amivel sikerült rendesen felhúzniuk az embereket, akik így elkezdtek üvöltözni és fenyegetőzni, hogy ha nem mennek végre hátrébb, akkor lezárják az egész utcát. Sokan gondolhatnák most, hogy mekkora b*nkók ezek, de ezt megcáfolhatom. Csak azért emelték fel a hangukat, mert másként képtelenség lett volna arrébb terelni a népet. Amúgy nagyon rendesek voltak, poénkodtak, még1-2 infót is kiszivárogtattak, szóval nekem teljesen pozitív benyomásom van róluk. Fél 6 körül Dojkáéknak menniük kellett, így már csak Eni és én maradtunk ott. Meg egy csomó hormontúltengésben szenvedő fiatal, akik miatt semmit sem láttunk. Így hát elhatároztuk, hogy oké, irány a McDonald's, nem fogunk éhen halni csak azért, hogy ne lássunk semmit.
A Deákig visszamentünk, ahol találtunk egyet és olyan mákunk volt, hogy rögtön helyet is sikerült szereznünk. Megtaláltuk a CBH szendvics utódját is, ami a Manhattan Csirkeszendvics lett. Van benne hagyma, saláta, majonéz, csirke, bacon... nagyon finom volt. :) Robci-burger. :) Ezután egy kis desszertet is megengedtünk magunknak, ami nem sült el túl jól. Enim álompitéje elvileg borzalmas volt. Az én feketeribizlis McFlurry-mmel viszont semmi gáz nem volt, elég jó kedvűen telt el az este további része, hála neki. (Valamiért mindig betesz nekem... xd)
Miután kellőképpen felemelegedtünk visszamentünk a forgatás helyszínére. Fél 8 körül lehetett és a lakókocsi felöli tömeg, eléggé megcsappant, így elértük a szalagot. Elhatároztuk, hogy 8-ig várunk, ha Robci nem jön, akkor lelépünk. Nem jött. Ekkor Enim felhívta Dinit (aki egész nap asszisztált nekünk, hol Robos oldalakat bújt, hol McDonald's-okat keresett...) aki azt mondta 9-re van kiírva Robet érkezése. Így 8-kor telefonáltam anycimnak, hogy majd megyek valamikor. Dini fél 9-kor esett be, hozott meleg pulcsikat, zsepit és egy hatalmas adag jókedvet. Nagyon jól éreztük magunkat, komolyan azt a háromnegyed órát, amit még ott álltunk végigröhögtük.
Negyed 10 volt már és Rob felől semmi hír sem volt. Így csalódottan, de elhatároztuk, hogy itt a vége, irány haza.
Letörten, fáradtan, lábfájósan, agyonfagyva és csalódottan indultunk haza.
Az Rpattz Daily szerint, viszont 20:52 körül érkezett Rob a helyszínre, ami azt jelenti, hogy az a Merci, amit láttunk és amire Enim azt mondta, hogy ,,Hé, ez nem ő?" az nagy valószínűséggel de, ő volt.(L)
Happy End sajnos nincsen, nekünk csak ennyi jutott, elvileg 10 körül kezdett el mászkálni a környéken, akkortájt kezdték a forgatást is, amiről mi már sajnos lemaradtunk. Nem akartam a legutolsó busszal eljönni, már így is későre járt.
Enim és Dini kikísértek Városkapuig, ahol megnéztük a buszokat és kb. még fél óra volt a buszom érkezéséig, mi meg majd szétfagytunk. Ezért benéztünk egy sörözőbe, ahol annak elenére, hogy egy erős piára vágytam, csak egy kávéra futotta, nem akartam cigiszagúan és még részegen is hazaállítani, este 11-kor. Miután megittunk a kávénkat már indultunk is ki a buszomhoz, amire akkor már fel lehetett szállni. Mindent megköszöntem, érzékeny búcsút vettem és felszálltam. De persze Eni és Dini voltak olyan rendesek, hogy addig nem mentek el, amíg nem indult el a buszom.
Kb. háromnegyed 11-re értem haza, anya, apa fent, első kérdés: Mi van rajtad? Ez apától. Anycim kijön a konyhából: Mi van rajtad? XD
Nagyon poén volt.

Szóval Robcit még mindig nem láttam, valószínűleg már soha nem is fogom, de mégis felejthetetlen élménnyel lettem gazadagabb.
Majdnem 7 órát álltunk egyhelyben, valószínűleg összeszedtünk egy tüdőgyulladást és egy tüdőrákot, de megismertem Dinit, aki egy angyal és nagyon jó társaság. Enim is fantasztikusan jól tűrte a várakozást, sőt szerintem ő is eléggé felspannolt volt már a végefelé. Hihetetlenül türelmes, elnéző és lelkes volt (és még egy csomó jót tudnék mondani, ha nem lennék ennyire szörnyen fáradt és tudnék gondolkodni is) amit én soha a büdös életbe nem tudok majd neki meghálálni. :)

Szeretném megköszönni nektek ezt a felejthetetlen napot és habár Robcit nem láttuk személyesen én úgy gondolom mégis megérte és talán ha tudnám, hogy ez lesz a vége és végig mosolygom majd a hazafelé vezető buszutat, újra nekivágnék ennek a napnak.

Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy ha feleannyira szereti Rob-ot, mint én, akkor már megéri kimenni, megéri megpróbálni, várakozni, mert biztos nincs felemelőbb érzés, mitn a várakozás gyümölcseként felbukkanó személy látványa.Ne halasszátok el ezt a megismételhetetlen alkalmat. Ha megpróbáljátok, legalább nem agyaltok azon, hogy mi lett volna, ha nem.
Lehet, hogy soha többé nem lesz ekkora esélyetek arra, hogy láthassátok.
Én legalább elmondhatom: Megpróbáltam... :)

KRESZ, A HOLNAP, MEG A PÉNTEK

Miután ma kaptam egy 2-est(!!!!!) matekból és írtam egy bűnrossz kémia TZ-t eléggé sz*rok mindenre kedvem van, így hello blog, again! ;)

Tegnap voltam Kresz megbeszélésen, itt Dunakeszin. Nem tudom mennyit regéltem arról, hogy apcim nagyon be van zsonga a témát illetően, de ha eddig még nem mondtam volna, most mondom.
Tegnap elmentünk az új tanfolyamra, ahol még csak egy tájékoztató jellegű óra volt. Azt már most hozzátenném, hogy eddig ketten vagyunk összesen, szóval nem lesz tolongás, szerencsére. :)
A elméletim jövőhét csütörtökön kezdődik, este 5-től és onnan 3x45 perc lesz. Egy héten 2 napon lesz oktatás, 1 hónapon keresztül. A tanfolyam végére pont meglesz a szükséges 3 hónap limit, így nekiállhatok az elméleti vizsgának. Az elméleti mellett van még egy elsősegély- és egy műszaki vizsga is.16 és 3/4 évesen kezdhetem a gyakorlatit, 10 órás rutinpályásat és 20 órás forgalmisat. (Tartanánk már ott...) A gyakorlati vizsgát azt hiszem, csak 17 évesen lehet letenni. A vizsgák helyszíne Vác lesz. Az egész vezetés költsége lesz vagy egy 100-as, de erre már elég régóta gyűjtűnk, így no problem! :)
Jó lenne már túl lenni az egészen és az ideiglenes jogsimmal száguldozni, de az még kicsit odébb van. De legalább már most megvan a nyári programom.

Holnap bent maradunk a csajokkal 8. óra után (angol korrep, mert én egy angyal vagyok) javítani kosárból. Dettivel nem tudom mit fogunk ott csinálni, mind a két oldalból javítanunk kellene, szóval azt hiszem este 7-nél korábban nem vágtatunk át a McDonald's-ba. XD Végülis csütörtökre csak matekot, meg gazd. ism.-it kellene tanulnom... :) Lényegtelen. Mostanában mindenre képes vagyok, hogy egyes dolgokkal ne kelljen foglalkoznom. Tegnap pl. legépeltem a kémiát, csak, hogy ne kelljen azt megtanulnom, az irodalom TZ idején, pedig addig vetemedtem, hogy angol házit írtam. Apropó... tegnap hatalmas szóbeli dicséretet és két 5-öst kaptam a Sadie Tisdale megteremtette a Mazieland-et és gyarmatosította Robward city-t témájú fogalmazásomra. Háhá! :) Ennyi. És fizikából is megkaptam életem első 5-ösét, amit fogalmam sincs, hogy csináltam. De egy Isten vagyok. 
Persze drága Padtársam már attól kiakadt, hogy volt 1 hibája és kicsit szánakozott, amikor én meg majdnem kiestem a padból örömömben cirka egy 5-ösért.

És a péntek. Az áll a tervezetben, hogy pénteken kimegyek Robci elé csövezni a Bókay-ra. Kivéve, ha a h*lye szervezők elcserélik a helyszíneket, mert akkor idegrohamot fogok kapni és szétverem a metrót. A Bókay pont jó lenne, mert elmennénk metróval a Klinikákig, onnan meg csak 1 utcányi egészséges séta lenne. Már csak partner kéne. zsúmat csábítgatom, nem tudom komolyan jönne-e velem vagy csak álmodozik-e. Jó lenne beszervezni, mert ha esetleg sokkot kapok valahogyan fel kellene juttatni a buszomra. :)
Anyám egyébként már visszatartó mozgalmakat szervezget itthon. Komolyan nem lepődnék meg, ha pénteken az ágyhozbilincselve vágna pofán a reggel. Főleg miutén kijelentettem, hogy tökre nem érdekel, hogy nem enged el, nem lesz itthon, én meg igen és azt csinálok, amit akarok. 
Hello drága függetlenség!

Csak, mert most ilyen hangulatom van...
És ennek semmi köze ahhoz, hogy Robert Pattinson, szívem aljas elrablója Budapesten van. Áhhh...
(Csak ne szakadjon rám a plafon! *bociszemek*)

AKINEK TÚL SOK SZABADIDEJE VAN, MENJEN SZEMETET SZEDNI!

Élni. Élvezni. Tanulni. Boldognak lenni. Kiállni a megpróbáltatásokat. Célokat kitűzni. Szembenézni a félelmekkel. Legyűrni az akadályokat. Elviselni az elviselhetetlent. Túllépni a sérelmeken. Megbocsáltani. Meghalni.

Minek éljünk, ha egyszer úgyis meghalunk? Talán, mert nem tudjuk vár-e ránk valami a halál után. Félünk az ismeretlentől, félünk beszélni róla és gondolkodni rajta. A probléma nincsen megoldva. De talán ennek tudtában megpróbáljuk élvezni az életet. Hiszen csak 1 van belőle és bármilyen körülmények közé is születünk, bárkivé is válunk az ellen sokat nem tehetünk. De törekszünk arra, hogy a legtöbbett hozzuk ki a lehetőségeinkból. Keressük a barátokat, a szerelmet, a biztonságot, a nyugalmat és a végállomást.

Elég elfoglaltak vagyunk ahhoz is, hogy egymással (itt elsősorban a szeretteinkere gondolok) megfelelő mennyiségben foglalkozzunk. De úgytűnik a környezetemben megint akadnak olyan emberek, akiknek annyira céltalan és sivár az életük, hogy ráérnek velem foglalkozni.
Nem akarok gonosz lenni, ítélkezni, szitkozódni, ezen már túl vagyok. Megértem azt is, ha beszélnek a hátam mögött ezt, meg azt. Ez teljesen átlagos dolog. Mindenki pletykál, mindenki mond mindenfélét a másik háta mögött. Általánosban is kaptam bőven a jóból, nem újdonság. De, ha az ember napok, sőt lassan hetek óta téma olyan dolgok miatt, amikről nem tehet, akkor az már kicsit fárasztó tud lenni idegileg és lelkileg is egyaránt.
Jó, cikizzük ki a hajam. Nem voltam benne majdnem 1 hétig? De. Cikizzük a cicanacim, mert nem vagyok egy kifutóbarbie-alkatú ember, de van bennem annyi nemtörődömség, hogy nem érdekel ki, mit mond. Én szeretem és hordani fogom attól függetlenül ki, mit szól hozzá. Ezt is megjegyezzük egyszer, kétszer. Kitalálunk rá valami vicceset, nevetünk, pont. De, hogy folyamatosan hallgassam, hogy mi minden miatt nem vagyok tökéletes már kicsit sok. Ha ennyire irritáló személyiség vagyok (és ezt úgy állapítják meg rólam, hogy 2 szót, ha beszéltek velem) akkor tessék levegőnek nézni. Nem kell velem foglalkozni, vagy, ha egyszerűen muszáj a tudomásomra hozni, hogy mekkora szerencsétlenség vagyok, akkor legyen már annyi tartás az illetőben, hogy elmondja szemtől, szembe és nem másokkal sugdolódzik, miközben én ott ülök, alig egy fél méterre és hallom miről folyik az eszemcsere.
A tartásom tényleg borzalom, tudom. Nem tudom pontosan mennyi időt, de körülbelül 4 évet biztosan jártam gyógytornára és emellett ugyanennyi ideig táncoltam is, de ez nem sokat javított a helyzeten. Nem tudok erre odafigyelni, sokszor megfeledkezem róla.
A járásom védelmében meg annyit, hogy ez egy beidegződés és dekoordináltságomhoz képest igenis tudok járni.
Persze könnyű hibát találni másokban, de először saját magát kellene mindenkinek alaposan feltérképeznie. Ha elégedett azzal, amit lát, akkor őszinte gratulációm, boldog ember lehet. Boldogságában pedig fordíthatna egy kis időt valami önfelfedezési tanfolyamra. Mert gondolom azzal, hogy az ilyen ember mekkora kárt képes okozni másnak, az eszébe sem jut.
Sokáig lepergett rólam, ma már túlcsordult a pohár.
Elegem lett abból, hogy mindenben amit csinálok vagy éppen nem, találnak valami kivetni valót. Hogy jön ahoz bárki is, hogy megitéljen úgy, hogy egy értelmes mondatot nem váltott még velem?
Mi alapján könyvel el ribancnak bárki is? Azért mert van egy köldök piercingem abból egyenesen adódik? Tényleg ennyire 5 évesekhez méltóan viselkedünk? Ehhez már csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy nem én fekszem össze fűvel-fával.

Kiborultam, megfutamodtam és mindeki látta. Megalázó volt. De túl vagyok rajta,
Egy dologra azért rájöttem. Vannak emberek, akikre számíthatok. Akik egyre közelebb állnak hozzám, aiket egyre jobban szeretek és akik nélkül elviselhetetlen lenne a suli. 
Komolyan mondom, mindenkinek szüksége lenne olyan barátokra, mint amilyenek nekem vannak. Mert lehet, hogy köztünk is vannak kisebb, nagyobb összezördülések, de ettől függetlenül mi egy csapat vagyunk.
Szeretjük egymást, kiállunk egymás mellett.
Más nem is kell.

Aki meg h*lye...!
Azt hiszem a mondást mindenki ismeri.
:)