Sikeresen összeszedtem egy náthát a héten, hála a kinti tesi órának, a járványfelhőnek, ami bekerítette a sulit és pár fertőzött ismerősömnek. Ezúton szeretném megköszönni közös ténykedésük eredményét. :P
Mára már sikerült kilábalnom belőle valamilyen szinten, legalábbis a rossz közérzetnek és a fejfájásnak végre búcsút intettem. A többi meg csak elmúlik valahogyan.
A suli. Mostanában úgy érzem magam, mintha káromkodnék, amikor kiejtem ezt a szót. Pedig napról napra elviselhetőbbnek bizonyul. A kialakult helyzetbe beleszoktam és vannak még kellemes meglepetések.
A tanulás része azonban egyáltalán nem kellemes. Most, hogy egy kicsit hajtom magam, sokkal kevesebb időm marad bármire, mint tavaly bármikor. Még csak év eleje van, de így is naponta legalább 4 órát töltök el könyvek és füzetek felett, hol leckeírással, hol tanulással.
Nem beszélek olyanokról, hogy elhatároztam, hogy ezt, meg azt fogom csinálni, ezért meg azért. Akkor teszek erről említést, ha majd sikerült elérnem valamit. Addig járhatna a szám feleslegesen. Ameddig nem tudok semmilyen eredményt felmutatni, nem is tettem semmit.
Meséltem már egy keveset a nagy nyelviskolás projectről. Készítettem egy Rory-féle pro és kontra listát, amin jóval több előny szerepelt, mint negatívum. Jót tenne nekem az biztos. Elviselhetőbbé tenné az angol órákat, nem rettegnék annyira a köztes vizsgától és lehetne egy középfokú nyelvvizsgám. Jah és megtanulnám a nyelvet, ami nem egy utolsó szempont. :)
Az egyetlen hátrány az idő. Vagyis inkább annak a hiánya. Le kell, mondanom jó pár dologról, ha bele akarok vágni.
Itthon tanácskoztunk és a végeredmény az lett, hogy ennek ellenére megpróbálom. Apc kér nekem egy elbeszélgetési időpontot, utána pedig közösen megállapítjuk, mi lenne a legjobb megoldás.
A jogsimra még várhatok egy darabig. Időpontot csak 22-ére kaptam. Míg kézhez kapom az is legalább két hét. Úgyhogy egy darabig még nem kell rettegniük a forgalomban közlekedőnek. ;)
Enim ma ünnepli 17. születésnapját, úgyhogy Boldog Születésnapot kívánok neki innen is. Sajnálom, hogy pénteken nem lehettem ott. De ez most így alakult, majd valahogyan kárpótollak érte.
Katy Perry koncert. Igen, még mindig téma. Ez azért jó, mert amíg beszélek róla, addig van lehetőség arra, hogy én is kint csápoljak a tömeggel. Fogok? Eddig 60%, hogy igen. :)))))))))
Valószínűleg rámegy majd az utolsó megtakarított fillérem is, de ki a fenét érdekel?! Legnagyobb buli lesz a világon.
A napokban megjelent a fantasztikus Marina and the Diamonds, Shampain című videoklipje. Hatalmas luw. Az egész látványvilág, a belecsempészett mókás kiegészítők és a zombi feeling... Áhhhhh.
Stílusos bloggerina távozásként most lentebb ezt láthatjátok. És mivel rossz bloggerina is vagyok nem csak stílusos, ezzel el is búcsúzom. Képtelen vagyok több marhaságot összeírni. Bénaságom határtalan. Még beteg vagyok, az istenért!!!!! Xd Megértést.
Holnap valószínűleg nem jövök, vár még rám egy csomó tanulnivaló.
De majd próbálok minél előbb kapcsolatba lépni veletek. Addig ott a twitter. Ott mindig aktív vagyok. Néha túlságosan is. XP
Annyi mesélnivalóm lenne. Hirtelen annyi minden megváltozott. De van annak hátránya, ha az embernek az olvasótáborába szép számmal tartoznak ismerősök, akikkel nap, mint nap találkozik a bloggerina.
Én tanultam a saját hibáimból és soha nem bántottam senkit sem ok nélkül.
Nem most fogom elkezdeni.
Saját magamon tapasztaltam már nem egyszer milyen érzés, ha kiteregetik az életed mások előtt. Nyilvánosan, hogy visszaélhessenek az adott információkkal és saját maguk hasznára fordítsák azokat a rosszakarók.
Pont én fordítanám át ezt a fegyvert a másik oldalra? Biztos, hogy nem. Pedig megtehetném. Egyenesen az arcba.
Az események zajlanak tovább. Meg kell tanulni felülemelkedni és továbblépni.
A helyzet legyen bármilyen nevetséges is.
Óvodába járunk. Nincs mit tenni.
A tanórákon az adott tantárgyra koncentrálok, szünetben pedig csak a pillanatoknak élek. Nem fogom sajnálni magam és rinyálni, azért, ahogyan a dolgok alakultak. Nem tettem semmit. Nem vagyok rossz.
Az, hogy mások közben keverik a sz*rt, futárként közvetítenek információkat már nem az én gondom.
Tudom mi a helyzet, de nem szólok. Minek strapáljam magam?
Különben is, mindemellett a rossz mellett legalább sikerült másféle, pozitív véleményt alkotnom egyes osztálytársaimról. Talán igaz az, hogy a legnagyobb ellenségek a barátok között rejtőznek. A többiek ártalmatlanok.
Na jó, azért ez nem teljesen igaz, de javarészt. Sajnos.
Annyira nagyon-nagyon-nagyon-nagyon elegem van. Wáááááááá.
Hihetetlenül vékony szálon lógnak az idegeim. És, aki nagyon akar provokálni, azzal nem leszek könyörületes.
Ez ma is így történt.
De meglepő módon nem a suliban. Hanem a buszon.
Már csak egyetlen egy megálló volt hátra a leszállásig. Felszállt egy nőci a második ajtón, se jegyet nem vett, se nyugdíjas nem volt, semmi. Közben elöl felszállt a hatalmas tömeg is és rájött, hogy esetleg hátrébb kellene mennie, hogy felengedje a többieket. Mert hát nem volt egy vékony termet. De nem is vele volt a gond.
Egy másik, idős nő ezután elkezdte károgni: ,,Hát lányok!”
Először nem tudtam, hogy hozzánk beszél, de miután vagy huszadjára megismételte megkérdeztem Dojkát, hogy most minket tisztel-e meg a figyelmével. Hát persze, hogy minket. :)
Az volt a baja, hogy nem adtuk át a helyet a nagy népvándorlás közepén a nőnek, aki közben hátra slattyogott. A büntetésünk ezért a szörnyű tettért az volt, hogy elismételte a ,,Hát lányok!” szóösszetételt még vagy százszor, majd elkezdett provokálni. Komolyan mondom, hogy azt csinálta. Az is veszekedős hangulatban volt. (Az, mert még azt sem érdemli meg, hogy emberszámba vegyem azután, ahogyan beszélt velem. És én még így sem voltam vele alpári, suttyó.)
Olyanokkal kezdte, hogy: ,,Nektek nincsen apátok, meg anyátok? Hát milyen emberek vagytok ti?”
Majd a többi sablon szöveg a tiszteletlenségről és arról, hogy sz*rt se csinálok egész nap, stb.
Nah, Sadie tűrte, tűrte, majd nagyon elege lett.
Megmondtam neki, hogy fogalma sincs, mivel foglalatoskodom a suliban, nem ismer, úgyhogy ne ítélkezzen felettem és ne piszkáljon.
Erre jött a felelet: ,,Nem véletlen, hogy olyan a világ, amilyen! Tanárokat vertek, lefekszetek az útszélen mindenkivel és leszurkáljátok egymást!”
Ez a megjegyzés verte ki teljesen a biztosítékot. Megmondtam neki, hogy ne általánosítson, nem ismer engem, fogalma nincsen, arról milyen ember vagyok. Nem minden fiatal ilyen elcseszett és nem érdekel, a véleménye tartsa csak szépen meg magának. De persze nem tudta türtőztetni magát, mikor leszálltunk akkor is csak folytatta és folytatta…
Ezután egy jó,jó-val és úristenek tömkelegével letudtam, majd szerencsére szétváltak az útjaink.
Hát komolyan mondom… nem értem mit problémázott. Neki volt helye. Ingyen utazott. Fogadni mernék, hogy nem dolgozni volt. Mi mindenért fizetünk, eltartjuk a lakosság egy részét, minket meg senki sem. A szüleim minden áldott nap nagyon keményen dolgoznak azért, hogy mindenem meglegyen és még annál is több. Nem kapunk segélyt, kedvezményt is csak én és a diák miatt. Az, hogy átadom-e a helyem, az nyilván illem kérdése is, de ha esetleg valamiért nem vagyok ilyen tisztelettudó ember, nem kell rögtön erkölcsi prédikációt tartani úgy, hogy közben sértegetnek.
Közben persze elvárja, hogy csendben hallgassam miközben a busz közepén kezd el engem oltogatni. Hát azért nekem is maradt még egy kis önbecslésem.
Úgyis annyi feszültség gyülemlett össze bennem hála ezeknek a fantasztikus suliban és közutálatban eltöltött napoknak, hogy az időzített bomba még visszafogott jelző lett volna rám. Már nagyon érett egy jó kis veszekedés.
Meg is volt.
És elmondanám adtam már át a helyem, volt, hogy le sem ültem. Soha nem állok meg az ajtóban, mindenkit elengedek és nem anyázok senki előtt. Segítek nagy bőröndöt felrakni vagy babakocsit levinni.
Előtte hol van a sok segítőkész, szájmenéses kényszerben szenvedő vénasszony? A helyén ül és nézi, ahogyan a nő megpróbálja egyedül leszerencsétlenkedni a dolgait a buszról. Közben előveszi a kis pogácsáját és tippelgeti vajon meddig tart míg sikerül neki, mert nem ér haza időben. Jájájájájájáj!
Az élet keserves kínszenvedés ideát. Ami elromolhat, az elromlik.
De még nem sírtam. Nem borultam ki.
Addig még nincsen tragédia.
Hogy mi lesz azután, ha elérem azt a pontot… ki tudja.
Csúnya lesz, az biztos. :)
De Sadie nem jut el odáig. Megembereli magát és továbbra is sz*r mások fejére.
…szám szerint (szerdanemszámít) a második napja. Hát fantasztikus élmény, mondhatom. Bár 70%-ban még csak ismerkedünk az új tanév hozta újdonságokkal, de akkor is ott van a maradék 30, amiben már tanulunk. Na, jó, tanulgatunk.
Azért még látszik, hogy a tanároknak sincs sok kedvük a tanításhoz. Az pedig, hogy a diákoknak sincs tanulni, nem hiszem, hogy nagy újdonság lenne.
Az évnyitón nem történt semmi említésre méltó. Maximum annyi, hogy van egy új osztálytársunk, aki szimpatikus, jó fej és inkább lóg velünk, mint az ellenséggel (xd).
Mivel a nyár folyamán kiirtottam a baráti köröm felét, ezért igen szegényes hangulatra számítottam, de szerencsére tévedtem. Kulisszatitkokat nem árulok el, de megadtuk a módját a bemutatkozásnak. Csoda, hogy Niki ezek után még szóba állt velünk. Arról nem is beszélve, hogy az elmúlt két napban legalább kétszer drága barátnőim előadták, hogy mindenki engem utál a legjobban és a többieket is azért utálják a klikkünkből, mert jóban vannak velem. xd
A nagy talány megfejtve. Boldogságom határtalan. (:
- poénszintnemkellkomolyanvenniannyiraxp*
Tegnap végre megkaptam az első beszólást is. És, csak mert olyan kedvem volt vissza is szóltam. Unalmas, hogy mindig földbe döngölnek, én pedig soha nem teszek semmit, csak hagyom és magamban fortyogok.
Ma pedig ellógtam az első két órát, hála a forgalmi vizsgámnak.
…
…
…
…
ÁTMENTEM! (: Lesz jogsim!
A vizsga után itthon gyorsan átvedlettem és mentünk is a suliba. Amilyen mákom volt, angolra pont be is értünk. *ironikus*
Suli után pedig zsú babával és Eni bogárral tartottunk a metróban egy kisebb traccspartit. Beszéltünk erről, arról és addig bámultunk pasikat, amíg azok vissza nem bámultak ránk.
Poén volt.
Az új tanárok vegyesek. A gazd. ism. tanár valószínűleg megtanít arra, amire a réginek kellett volna és még többre. A német tanárunk kétévnyi férfi uralom után most egy nő lett. Szimpatikus, de a játszva tanítás nem igazán nyerte el a tetszésemet. Az infó tanárral ma volt először óránk és nem igazán állt a helyzet magaslatán. Heti két óra káosz már előre garantált.
Kedvenc tanárnőm „Gerzson”, ígéretével ellentétben maradt nálunk, így a mindennapos ideggörcs is garantált. Nem vagyok a kor ellen, de nem értem, hogy egy hetvenyvalahányévesnő, hogyan képes elérni azt, hogy rettegjen tőle egy tinédzser. Lehet, azért van ez így, mert az angol tudásom igen csekély. Ha én is folyékonyan és szépen beszélném a nyelvet, nem lenne különösebb bajom vele. Persze erre is van megoldás. Drága jó szüleim következő merénylete ellenem egy angol tanár vagy egy angol tanfolyam. Ezt ma adta elő apci a suliba menet. Repdestem örömömben.
Ennyit arról, hogy végre lesz egy kis szabadidőm. Mert mégsem.
A suli előtti napon elköltöttem a szülinapi pénzem nagy részét. Vettem egy fantasztikus csizmát, kopott is, szegecses is és imádom is. :) Kivételesen nem magas sarkút vettem, habár a Deichmann tele van szebbnél szebb platform darabokkal, most mégis inkább valami praktikusabbra vágytam.
Beújítottam egy suli táskát, britzászlós, fehér, strapabíró, így remélhetőleg jövőre nem kell másikat venni. Az árát tekintve is igazán tudnám értékelni, ha bírná hosszú ideig. (: És még két könyvvel is bővítettem a gyűjteményem.
Még mostanában neki kell majd veselkednem mindkettőnek, mert van vagy 8 kötelezőnk és azok maguktól nem nagyon olvassák el magukat. Sajnos. :P
Eni bogár szülinapi bulizást tervez jövő péntekre. Hogy lesz-e belőle valami (legalábbisrészemről) még nem tudom. Nagyon meg kellene erőltetnem magam. Viselkedni. Tolerálni dolgokat. Majd meglátjuk.
Végre megvan a Katy Perry koncert időpontja, ami nem más, mint október 1. Eddig egy árat láttam feltüntetve, az 13.000 körül mozgott, ami hát nem semmi. Ez a partnerkeresést is igen nehézzé teszi. De szeretnék elmenni, mindennél jobban. Úgyhogy csak sikerül összehoznom. Valahogyan.
A következő nagy project egy két perces, személyes videó, amivel benevezek majd a nagy Katy Perry kippversenybe. Szeretnék valami jót csinálni, és ha az esély kicsi is arra, hogy bekerüljek azon szerencsések közé, aki szerepelhetnek a Firework c. videoklipben, azért mégis megpróbálom.
12-ig el kell készülnöm vele, de az ötlettelenség nagy hátrány. Viszont van egy szabad hétvégém, az alatt majd csak kiötlök valamit. ;)
Végezetül, íme, a német turnéállomáshoz készült reklám videó:
Vége a szép, nyári álomnak.
Kezdődik a valóság.
Biztonsági öveket bekapcsolni, holnap újra megnyitja a pokol tüzes kapuit és kíméletlenül hoz visszafordíthatatlan átkot minden látogatóra.
A szerencsésebbek képesek lesznek elhajolni a lángok elől, a kevésbé szerencsések pedig áldozatául esnek ennek a kegyetlen világnak és lakóinak.
Sok sikert mindenkinek!
Gyorsan teltek a napok. Túl gyorsan. A nyár szép volt, jó volt, de nem volt elég.
Eltelt. És most kezdődik, minden előröl.
A korai kelések, az idegrángások a közlekedés miatt, a tanulás, a leckeírás. És egyéb kötelezettségek. Újra kisfelnőttként kell viselkedni.
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum - 2010.
Vége a szép, nyári álomnak. 
Friss hozzászólások