Egészen tegnap estig úgy gondoltam ’alkalmi dohányos’ nembarátom a világ köpedéke.
De miután hajnali 1 körül századszorra is lepörgött a ’Someone Like You’ az mp4-emen és a párnám könnyben úszott az arcom alatt, rá kellett jönnöm arra, hogy téves következtetést vontam le pár hete.
A világ köpedéke elmélet megdőlt.
Mert az a vicc, amit a világ kiköpött magából én vagyok
Vagy csak megint túl fontos személynek gondolom magam és az élet egyszerűen egy k*rva nagy szívás?
…
Hullámvölgyek… jönnek, mennek.
Most völgyelek. Nagyon mélyen. Pedig annyira jó volt a magasságokban szárnyalni.
Remélem ez csak ideiglenes és előbb utóbb elmúlik.
Mert most rossz. Nagyon.
Belül valami fáj. Néha összeszorul, és nem kapok levegőt. Mintha pár percre megállna a világ. És senki se lenne, aki közben fogná a kezem.
Hiányzik valami. Valami, amit valamilyen úton, módon minden áldott nap a pofámba dörgölnek.
És nem, nem fogom kimondani.
Olivér szerint, azért akarok minél előbb eltűnni erről az egész kontinensről, mert naivan azt hiszem, hogy, ha elég gyors leszek, akkor nem ér majd utol az, ami elől menekülök.
Lehet, hogy igaza van. De nem hat meg.
Nekem itt nincs jövőm.
Vajon máshol van?
Love & Rockets,
Sadie
(A félreértések elkerülése végett, nálatok jobban már csak én utálom jobban a tulajdon picsogásom.)
A legtalálóbb, amit idézni tudok az elmúlt napokkal kapcsolatban:
Szimbiózisban élek a tumblr-ömmel.
Szeretem, mert kikapcsol, mert szórakoztat és, mert az oldalnak hála olyan emberekkel vehetem fel a kapcsolatot, akik többek között olyan elvetemült sorozatfanatizmusban szenvednek, mint én.
Ez az egész tumblr sztori nem azt jelenti, hogy napi 24 órában a gép előtt ülök és kattintgatok… Ma például fél Pestet bejártam, így a nap vége felé már mindenem sajog, és teljesen használhatatlan vagyok…
Egy ilyen nap után azonban nincs is kellemesebb, mint bezuhanni a gép elé egy nagy adag csokis tejjel a térdeim között és a legjobb tumblr arcokkal múlatni az időt.
Ez rátok nézve azért is jó, mert addig is kevesebb hülyeséget szórok rátok. Megkíméllek titeket aktuális 3 élesbeli sorozatdarám fangörcseitől (Grey’s Anatomy, glee, The Vampire Diaries… a glee még mindig olyannyira, hogy a sorozat már külön tumblr oldalt is kapott, a linket baloldalon megtaláljátok) és kevesebb az érdektelen bejegyzés is.
Érdektelenség ide vagy oda (még mindig én vagyok a főnök), azt mindenféleképpen meg kell osztanom veletek, hogy Ryan Murphy életében először térdre borult és helyrehozta élete legnagyobb hibáját azzal, hogy visszakönyörögte a többszázezer lelkes unichord számára Chord ’Fucking’ Overstreet-et.
Stúdiózás + forgatás:
Tehát a gleek énem teljes örömmámorban úszkál, arról nem is beszélve, hogy: ’Everything is Klaine and nothing hurts.’ Magyarul nem elég Klainelicious és amúgy is már most túl sok idióta rajongói rövidítést használtam el ebben az értelmeaztánsemmi postban.
Itt jut eszembe: Homofób olvasóim maradjanak távol a személyes és a glee témájú tumblr oldalaimtól. Komolyan mondom.
Értelmetlen degradálásra senkinek nincs szüksége, szóval csak ’Keep out bitches!’
Mi van még a tarsolyomban…
Szombaton Avril találkozó. Újratöltve. A Corvin-ban. 80%, hogy megyek és 20%, hogy marad még valami elfeledett tanulnivaló vagy csak szimplán lusta leszek és tovább szövögetem jövőbeni házasságkötésem Simon Cowell-el vagy Adam Levine-nel. Még nem döntöttem el ki lesz a szerencsétlen áldozat, de a vőlegény személye csak részletkérdés.
Vasárnap EMA. Ma még lehet szavazni a ’Mother Monster’-re szörny- és pocoktársaim (mindenki pocok, aki nem szörny…xp) úgyhogy tegyetek eleget kötelezettségeiteknek és okozzatok örömöt Sadie mamának. Ha fogadott anyám legalább 3 díjat bezsebel, akkor felteszem youtube-ra, amint eljárom a Sadie boogie-t.
Tudtátok, hogy túléltünk egy újabb világvégét? Kezdek hinni a Supernatural-ban.
Különben lényegtelen, mert november 8-án többszázezer Klaine fan szárnyal majd a mennyországba, egyenesen Castiel ballonkabátja alá.
Érti ezt egyáltalán valaki?
A bejegyzés végére nem maradt más, mint egy kis szemezgetés a szünetben történtekből:
*Életemben először vezettem a tanuló ’T’ betű nélkül.
*2-re bővült a Lady Gaga-s pólóim száma.
*Ha rózsaszín a hajad és azt feltupírozva mész ki az utcára, az emberek megbámulnak. De, ha kiröhögöd őket korlátoltságuk miatt, akkor ők jönnek zavarba.
*A Café Americano bitang finom.
*Az egyik legkellemesebb dolog ülni a Starbucks-ban és várni, hogy történjen valami. Mert ott mindig történik valami. ;)
*A Zoli úgy tűnik, általában kéthetes szabadságot vesz ki, mielőtt én beszabadulok a Westend-be. :(
*A zita a claire’s-ben dolgozik és ’tömdmagadkajával’ utalványokat akar szabadalmaztatni.
*Csak 20 db kfc-s sültkrumpli fér bele a számba. :(
*Végül, de nem utolsó sorban, életem egyik legkínosabb pasizós dumája:
Srác.: Lányok, sorban álltok?
Éne: Nem, sorfalat állunk.
-.-
A bejegyzés igazi végéhez érkeztünk.
Csak a megjelenésem alapján ítéljetek meg. A bejegyzéseim után ne. Könyörgöm.
Legalábbis ezután biztosan ne.
Jajj. És igaz a hír.
Valóban van egy szőrmemellényem.
Wombatokból készült. Kettőből. I. és II. Harold-ból.
Valami oknál fogva mindig is sokkal jobban kerestem a fiúk társaságát, mint a lányokét… nem mondom, hogy határozottan több srác vesz körbe, mint lány, mert hazudnék.
De nem véletlen, hogy a legjobb barátom és legfőbb bizalmasom Olivér… hasonlítunk egymásra.
A gondolkodásmódunk, az, ahogyan kifejezzük magunkat… nyilván a mi kapcsolatunkat is jellemzi valamiként a dráma, de nem tudom elképzelni, hogy bármi módon is komolyabban bántsam őt.
Vigyázni szeretnék arra, ami köztünk van, mert az olyan ritka.
Elég megosztó kérdés: ’Létezik-e barátság fiú és lány között?’
A kérdést nem tudja megválaszolni az, aki nem érintett a témában.
Pedig akkor világos igazán minden.
Kicsit morbidul hangzik, de én nemtelenül tekintek a barátaimra. Nem szoktam közöttük különbséget tenni, most is csak a bejegyzés kedvéért teszek így.
Tehát nem is fordult még elő velem, hogy belehabarodtam volna egyik, másik szép arcú barátomba. Barátomba és nem haveromba, ami között azért különbséget kell tenni.
Ez nem azt jelenti, hogy minden második haveromra kivetem a hálómat, de úgy gondolom, ebben az esetben nem kell olyan komolyan elidegenedni a nemi identitásoktól. Egy haverral az ember nem kerül olyan nagy gyakorisággal meghitt körülmények közé, mint egy jó baráttal. Egy haverra én nem építkezem.
Bár jó párszor megfogadtam már, hogy nem építkezem senkire sem, barátokra meg főként nem a rengeteg megaláztatás után, amin keresztülmentem, de az élet tanít és bölcsebbé tesz, én pedig rájöttem arra, hogyan is működik a barátság.
Amikor a barátságról beszélünk, akkor egy kétoldalú dologról beszélünk. Nem vagyok szakavatott, de talán egy szerelmi kapcsolathoz hasonlítható ez leginkább. Folyamatosan dolgozni kell rajta. Olyan nincsen, hogy csak az egyik oldal tevékenykedik, a másik pedig kizárólag a hárítás módjaira próbál fényt deríteni. Mindkét félnek tevékenynek kell lennie és annak is kell maradnia. Építkezni és építkezni… erről szól az egész.
Én is építkezem.
Sokszor megfogalmaztam már, hogy mennyire borzalmas barát vagyok, hogy hiányoznak belőlem azok az érzelmek, amik egy jól működő, kétoldalú, emberi kapcsolathoz szükségesek, de Olivér által többé válok. Megtalálom a módját annak, hogy olyasvalaki legyek, akire majd valamikor, hosszú-hosszú évek után valaki képes lesz építkezni.
Változom.
Nehezen és nem egyik napról a másikra… De a folyamat elindult.
És talán majd egyszer, újabb hosszú-hosszú évek után készen állok majd egy másfajta kapcsolatra is.
Majd egyszer képes leszek szeretni is.
Odaadni valakinek a lelkem, osztozkodni… Talán. De az is lehet, hogy ez az én életemből kimarad. Ki tudja…
Van másfajta szeretetben részem.
A barátaim engedik nekem, hogy kiéljem rajtuk a szeretethiányom.
Nem néznek rám elkerekedett szemmel, ha a nyakukba ugrom, és jól megölelgetem őket.
Mert mindig van egy váll, amire ráhajthatom a fejem, mindig akad egy kéz, amibe belecsimpaszkodhatok, mindig van egy hang, ami megnyugtat, ha arra van szükségem.
Ha ezt nem tudnám megbecsülni, akkor valami sekélyesebb, agyoncifrázott, ismeretlen fogalommal mit is kezdhetnék?
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum - 2011.
Friss hozzászólások