Tádááááááámmmmmm!
Még pont időben megérkezett az ,,Üdv Katy”-s dizi. :) Hatalmas munka volt mind a fejléc, mind az oldalléc elkészítése, így remélem senkinek, semmilyen kifogása nincsen az új kinézet ellen… *hatásszünet* Remek.
Nem is tudom, mi mindent kellene elmondanom róla. Szinte mindenhol vár rátok újdonság. Egy csomó olyan dologgal kísérleteztem, amivel eddig még nem. Nem csak a technikai kivitelezés-, hanem a színek- és a megvalósítás terén is.
Sok a szivárvány, vidám és bohókás az összhatás. Az előző sötét és egyszerű kinézet után, szerintem felüdülés ez a drasztikus váltás.
Ha valami nem működök vagy nagyon bántja a szemeket, tessék sikítani és én majd próbálok változtatni.
A diziről további leírást az oldallécen találhattok.
A zenelejátszóban szokás szerint a témához illő dalok és klipek vannak, olvasók, linkek kint. Kitettem egy linkelt EMA-s logót is, melynek segítségével szavazhattok az énekesnőre és segíthettek neki abban, hogy elzsebeljen egy-két díjat lédi gyagya elől. A naptár egyelőre üres, de ahogyan telnek majd a hetek, valószínűleg csak besűrűsödik. Az idézet most egy dalszöveg, regisztrálni pedig még mindig lehet.
Azt hiszem ez már most több információ volt a kelleténél.
Barátkozzatok az új külsővel, mert időhiány miatt marad még egy darabig.
Lentebb egy élő fellépést láthattok, ahol Katy az I Kissed a Girl c. slágerét énekli. A bevezető egy kicsit jazz-es, de ezután jön az elmaradhatatlan zúzás is.
Itt egy remek példa arra, hogy Katy megtanult élőben is énekelni.
Már megkezdődött a visszaszámlálás a koncertig, az izgalom lassan a tetőfokára hág.
A nagy nap örömére és, hogy jobb kedvben teljes a várakozás minden nap jön majd egy Katy-s mini post, amelyben szerepel majd egy klip, dal, kép vagy dalszöveg. (:
Lehet, ezzel majd az idegeitekre fogok menni (sőt biztos…), de legalább ezekkel a kis megnyilvánulásokkal növelem a havi bejegyzések számát és el is szórakoztatom magam egy kicsit.
Megérdemlem, megtehetem, ennyi.
Hihetetlen, de már több mint fél hónap telt el a suli kezdés óta. Mégis teljesen olyan, mintha a nyári szünet nem is létezett volna. Csak benne lennénk egy megállíthatatlan körforgásban, ami soha nem akar lelassulni, megállni meg még úgyse. Milyen rossz is ez. Kár, hogy 18 éves korig nem lehet élni a megszoksz vagy megszöksz dologgal. Főleg, ha az ember szeretne is kezdeni valamit az életével. Ezzel én is így vagyok, de egyre kevésbé tudom, hogy merre is induljak el. Régen annyira határozott voltam. Ovis koromban kötéltáncos szerettem volna lenni, majd a suliban hosszú éveken keresztül csak a divattervezés létezett számomra. Csomót ötleteltem, rajzoltam, kreatívkodtam ezen a téren. Aztán elveszítettem az érdeklődésem és a saját álomvilágomba csöppentem. A színészkedés és az éneklés, az önmegvalósítás ált a középpontban. De mégsem ezen a téren haladtam tovább. Már nem is emlékszem miféle elmebeteg dolog vezérelt a közgazdaság irányába. Jelenleg itt tartok, de a legkevésbé nevezhető örömtelinek az a jövőkép, amit ez a szakma nyújthat nekem.
Talán ostoba dolog ezen agyalni. Az emberek többsége azért tanulni annyi ideig, amíg csak lehet, hogy ne kelljen dolgozni. Mert nehéz elhelyezkedni, főleg olyan helyen, ahol jól megfizetik és megbecsülik az embert. Ezért érdeklődöm valami szabadabb felé. Mint a tetováló művészet. Persze az ember ott sem teljesen a maga ura, főleg nem a gyakornokoskodása idején, de ha beválik a dolog… talán… talán egyszer az Eperszirup is megnyithatja kapuit.
Sajnálom, túlságosan elkalandoztam. (:
Mivel is szolgálhatnék unalmas életem apró kis foszlányain kívül? Nem sok mindennel. És még annyival sem.
A dolgok ugyanolyanok. Semmi sem javult vagy romlott.
De könnyebb.
Bár az értetlenség sokszor bekavar. Sok-sok hazug ígéret.
Egy idő után már nem várunk el semmit.
Tudjuk, hogy semmi értelme. Minden szó csak hazugság, haszonlesők vagyunk. Kit érdekel az igazság, fenébe az elvekkel!
Van az erősebb, meg a gyengébb, a rosszabb meg a jobb.
Nem lehet szimplán csak dönteni. Próbálkozunk és reménykedünk, hogy a helyes úton járunk.
Vagy direkt a rosszon.
Nem tudom ki, hogy látja a dolgokat. Talán eljutottam arra a pontra, hogy már nem is érdekel.
Ha kell, leszek én is sértett királylány, anyázós lotyó vagy szende kis őzike.
Csak az nem, amit mások várnak el tőlem.
Nincs világvége hangulat. Nincs semmi.
Mindenki megérdemli a nyakába azt a sz*rt, amit magának kever.
Szánom-bánom, hogy nem jövök gyakrabban, de nem vagyok ellátva sok szabadidővel, amim meg marad, abban általában nem a blogolás áll az első helyen.
Ismét egy eseményekben gazdag héten sikerült átvergődnöm magam. Volt itt minden. Ismét.
A kifakadáson már túl vagyok, jelenleg minden rendben. Bár, hogy ez meddig tart… majd eldől.
A péntek általában a hét legjobb napja. Olyankor már közel van a hétvége, a fáradtság pedig elég elmebeteg módon szokott megmutatkozni rajtam és zsún egyaránt. Általában a dupla infó órákon előadott nagyon látványos szenvedések után szoktunk megbolondulni. Olyankor összehordunk minden baromságot és minden ok nélkül kap el minket a röhögés.
Ez most is így volt.
Miután végre kicsengettek az utolsó óráról Dojka és Niki társaságában elmentem a DP-be. Mostanában nem nagyon lógok ott, társaság, pénz és kedv hiány miatt. Ezért persze még a sors nem gondolta úgy, hogy jutalmat érdemelnék, így rögtön az első percekben össze is hozott ,,régi jó barátommal”, akit ellátnék az igen találó ,,kozmixmajom” álnévvel. (Nem tudom mennyire avattalak be titeket a témába, mert még általános iskolás történet és fogalmam sincs, hogy akkoriban már blogoltam-e, amikor az eset történt.
Nem is ez a lényeg, nem fogok róla írni, csak ha nagy lesz az érdeklődés.)
Ezután járkáltunk egy darabig, majd egyre sűrűbben kezdtem el nyavalyogni egy kis kajáért. Elmondanám, hogy nagy dolog történt a Saide történelemben, ugyanis nem a McDonald’s-ban kötöttem ki, hanem beértem egy egyszerű kínai zöldséges tésztával is, ami Niki mekis sült krumplijával valami frenetikusan jó volt. Mellékesen. :P
És akkor végre elérkeztünk a lényeghez is. Miután kimerítettünk egy csomó lehetséges témát, legyalogoltunk a Libribe és… *dobpergés* beszereztük a KATY PERRY KONCERTJEGYEKET!
(Megjegyzés: Sóher Dojka meg akart lopni 1100 Ft-tal… még jó, hogy figyeltem. xd)
Én annyira boldog vagyok/voltam, hogy elkezdtem énekelni a harmadikon, ami nem túl elmés ötlet, visszatekintve arra, amikor még anno táncoltam ugyanott és pár srác igen félreérthetetlen módon jelezte irányomba a tetszését. Erről egyébként biztosan írtam is. xd
A nagy örömködés után még eldumálgattunk egy darabig, majd indultam haza.
A szombatról annyit, hogy leváltották a George Clooney-s képet a pizzás dobozokról valami elmebeteg Joker figurára. Fel is vagyok háborodva. Milyen világ ez?!
Jah pizza… mivel mancim dolgozott, apci ,,főzött”… mikor ajtót nyitottam neki, teljesen kétségbe volt esve és nem tudtam elképzelni mi történt. Aztán mondta gyorsan vigyek valamit, amivel lecsapom a nyakán táncoló darazsat. Gyorsan felkaptam a ,,lédi gyagyás” metrót és elkezdtem vele csapkodni. xd Miután véleményem szerint leütöttem, apci nem volt hajlandó addig bemenni a házba, amíg meg nem találtuk a darázs tetemét. Nem volt sehol, ezért apc meg volt győződve arról, hogy rajta van. De nem volt… miután hosszas keresgélés után a sötétben megtaláltam a padlón mászkálni apci végre eltaposta és végre bemehettünk kajálni. Nagy élmény volt…
És a vasárnap. Eddig most tanultam a legkevesebbet az eddigi hétvégék közül. Ez a kis szabadság már nagyon hiányzott. Ennek örömére nekiláttam a Katy Perry-s koncert pólómnak. Kivágtam egy póló nyakát, levágtam az ujjait és gyártottam rá egy a koncertjegyen lévő felirathoz hasonló Katy Perry feliratot. Jövő héten a feliratot kivarrom különböző színű és méretű gyöngyökből.
A gyöngyszerzés sem volt kis meló. Lementünk a pincébe, ugyanis régen nagy szenvedélyem volt a fűzés és anno egy csomó féle gyöngyöt vettünk. Amikor elkezdődött a felújítás egy csomó cuccot lepakoltunk a pincébe és mivel a gyöngyökre nem volt szükség, ezért azok lent is maradtak. Mivel most kellettek hát lementünk… persze a dolog közel sem volt olyan egyszerű, mint ahogyan én azt elképzeltem. Át kellett néznünk az összes zacskót és dobozt az egész helységben… Természetesen a gyöngyök a legalsó, legutoljára megnézett dobozban voltak… mert hol máshol? De végül meglettek és ez a lényeg. Miután feljöttünk szépen átválogattam őket és így már munkára készen állnak. Van 12 napom, hogy elkészüljek a felirattal, amit direkt nem csináltam túl nagyra, mert azért annyi időm és gyöngyöm nem lesz, hogy valami nagyobbat alkossak.
Ha készen leszek, természetesen azonnal megy a végeredmény Twitpic-re és talán a blogra is. Még meglátjuk. :)
A koncertre menet egyébként közel sem lesz olyan egyszerű. Sajnos. Beiratkoztam a Lotte-ba, ahová szerdán és pénteken kell mennem. Szerdán fél 6-tól, 8-ig, pénteken fél 6-tól negyed 8-ig szenvedek majd az angol tanárok által. A koncert pénteken, 8-kor kezdődik… a Papp Laciban lesz és kb. 1 óra, míg innen odaérünk. Ha lesz elő zenekar és Katy lesz olyan kedves és késik egy kicsit, akkor remélhetőleg nem maradunk le semmiről, bár a helyünk semmiféleképpen nem lesz első osztályú. Ez garantált. De majd előrébb verekedem magam. Már gyakorlok az akcióra reggelente a metrón, amikor a hatalmas tömegből kell kitörni az ajtó felé. xd
Áttérve a nyelviskolára… a szintfelmérés nagyon poén volt. A kérdésekre való válaszolgatás nagyon jól ment, bár végig hantáztam az egészet, de nem az a lényeg mennyire avatok bele egy idegent a mindennapjaimba, hanem, hogy mennyire tudok spontán, érthetően és folyékonyan válaszolni. Ezután jöttek a mondatfordítások. Már az első, egyszerűbb mondatnál elvéreztem. Ezután végig szenvedtem az összes többi mondatot és olyan idők jöttek elő, amikről még életemben nem hallottam. xd Ennek ellenére azt mondta a nő, hogy szóban elég erős vagyok és így az erősebb csoportba is írt be, akik áprilisban már nyelvvizsgáznak. Wááááááá. De jó lenne, ha sikerülne lerakni… Na, de még azért elég korai erről ábrándozni. Arról nem is beszélve, hogy nagyon sok időm rá fog menni erre, a nem létező szabadidőm pedig ennél is kevesebbre fog csökkeni.
Januárig egy töri pályázatot is csinálok, aminek az első témája a középkor. Három fordulóból áll és filmet kell készíteni 3 szereplővel. Még nem sok ötletem van, de majd tanácskozom az ofővel, ketten majd csak kiötlünk valamit. Vagy legalább ad egy kiindulási pontot. Az is sokat segítene, ha tudnám hol is kezdjek neki. X)
Szeretném növelni a piercingjeim számát, de az orrpiercing ötlete itthon nem aratott valami nagy sikert. Ismét, így egyelőre be kell érnem azzal, hogy felül, a fülembe lövethetek valamit. Még puhítok egy kicsit, ha pedig nem jutunk előrébb, akkor már így is kevesebb, mint egy év van hátra és utána senki sem szólhat bele milyen piercinget és tetoválást készíttetek és hová.
Nah. Így visszatekintve egy egész hosszú és tartalmas bejegyzést sikerült hoznom nektek. Mellőzve a rossz hangulatot, de személyesre véve a figurát.
Remélem egy dalt még elviseltek tőlem eme hosszú iromány végén.
Nézzétek és hallgassátok aktuális kedvencem, Travie McCoy és Bruno Mars, fantasztikus Billionaire-jét.
Van az a pont, a nagy kifakadás előtt, amikor az ember gondolkodóba esik, és folyton azt kérdi önmagától, hogy mi az, amiért csak a rossz kopogtat az ajtaján.
Sokáig hittem a karmában. Abban, hogy a jóért jót, a rosszért pedig rosszat kap az ember. Nem minden esetben csak úgy a nagy általánosságban.
Én viszont egy ideje már csak a sz*rban részesülök. Tetőtől talpig. És bűzlök tőle alaposan.
Ha a karma igaz, akkor azonban (előre bocsánat a kifejezésért) én egy ótvaros k*rva vagyok, aki a legjobb esetben is macskákat gyilkolászik és szabadidejében mindenki körül csak a bajt keveri.
Tudomásom szerint itt még nem tartok. Mégis folyton folyvást csak a hátamba szúrt késeket szedegetem.
Hát mindegy. A mostani nagy tanulság az, hogy a bizalmamba már senkit sem avathatok.
A tipikus szeretném-nem szeretném eset csodálatos példájára ma kaptam egy olyat, amit biztosan nem felejtek el. Itt eldőlt a játék. Vesztettem, kiszálltam. Egy dolog maradt. A túlélés.
Mégis haragszom. Mert már meg sem kellene lepődnöm.
Eddig is tudtam, hogy csak egy senki vagyok, valahol a legalja alatt. Csak aprócska porszem.
Ha egyszer eltűnnék, senkinek sem tűnne fel. Senkinek sem hiányoznék.
A vastag cérna mégis szétfoszlott.
És nekem most nagy szükségem lenne valakire, aki megvigasztal.
Megnyugtat, és olyan hazugságokkal traktál, amik szimplán megnyugtatják a lelkemet.
Azt hiszem holnap suli után átmegyek az Olihoz és eláztatom a pólóját.
(néha a blog csak regisztrációval érhető el, személyes, jellembeli problémák miatt... ha olykor nem bírod ki nélkülem regisztrálj, ha annyira azért mégsem érdekellek, akkor várj 1-2 hetet, míg minden visszaáll a régi kerékvágásba...)
Kedvenc Idézetem
,,I'm not going to change the way I look or the way I feel to conform to anything. I've always been a freak. So I've been a freak all my life and I have to live with that, you know. I'm one of those people."
AJÁNLOM AZ OLDALT
Archívum - 2010.
Friss hozzászólások