2013.05.19. 19:18, Sadie
Here We Are Again
2012. 07. 12. az utolsó írásom dátuma, azóta pedig közel egy év eltelt már. Annyi minden történt velem ez idő alatt, hogy esélytelen lenne mindent belezsúfolni egyetlen bejegyzésbe.
Az írás gyakorlatából nem estem ki, hiszen önkéntes száműzetésem alatt átszoktam a naplóvezetésre, aminek során a lényeges sorokat mindig kijelöltem, ezzel is tudatosítva a fontosabb gondolatokat magamban.
Úgy döntöttem újra itt az ideje kicsit visszaengedni mindenkit Mazieland-be. Úgyhogy az előbb említett sorokkal engedem újra útjára a blogot.
***
Titkot tartani saját magunk előtt szimpla ostobaság. (2012. 11. 16.)
A fiatalok utálkoznak és züllenek. 80% utálja gimis éveit, a maradék 20% megtapasztalja ott és akkor, milyen a csúcson lenni, majd kiég. (2012. 11. 16.)
Sorok, Candace Bushnell, Carrie naplója c. könyvéből:
Az életben csak 4 féle lány van:
1. A lány, aki a tűzzel játszott.
2. A lány, aki kinyitotta Pandora szelencéjét.
3. A lány, aki Ádámot almával kínálta.
4. A lány, akinek legjobb barátnője elcsábította a pasiját.
Azok a lányok, akik nem tudnak pasit szerezni maguknak, mindig azt mondják, hogy azokkal a lányokkal van valami baj, akik tudnak.
Sokkal egyszerűbb lenne az életem, ha nem bonyolítanám meg azt magamnak. (2012. 11. 22.)
Elhivatottság és kreativitás. Ez a kulcs a zárban. (2012. 11. 23.)
Az én kreatív birodalmamban senki sem uralkodhat önhatalmúlag. (2012. 11. 24.)
Másod és harmadkézből nem fogadunk el semmilyen információt! (2012. 11. 29.)
Ez vagyok én, nem akarok és nem is fogok már megváltozni. Akkor sem, ha örökre egyedül maradok. (2012. 11. 29.)
Annyi mindent szeretnék csinálni… (2012. 12. 04.)
Az élet csak úgy elszalad mellettem…
Ellenségeinkkel nem osztjuk meg a nyomorunk. (2012. 12. 05.)
Újabb célok, amelyek ideiglenesen boldoggá tesznek, de később már nem elegek. (2012. 12. 06.)
A tucat ribik azok a lányok, akikké soha nem akarunk válni, majd kilépünk a tagadásból. (2012. 12. 08.)
Lehet, hogy nagy igazságok megmondására lettem hivatott.
Nem tudom miért hittem akár egy pillanatig is a tökéletességben. (2012. 12. 09.)
Jóformán nem csináltam semmit, mégis én jöttem ki szarul ebből is. (2012. 12. 15.)
Van, akit rengetegszer pofára lehet ejteni, mindenféle következmény nélkül. (2012. 12. 19.)
Méterekkel a föld fölött lebegek. Mikor megint zuhanok majd egy nagyot, az nagyon fájni fog.
Napról, napra elidegenedek attól a világtól, amit egykor olyannyira szerettem. (2012. 12. 27.)
Vágyom az állandó boldogságra, a teljes életre, maradandó értékekre.
Érzéketlen vagyok és gyáva. Nagyra vágyok, szeretek a végtelenségben lebegni. Még jó, hogy a valóság elég kegyetlen ahhoz, hogy időben a földre rántson.
A 2012-es év összegzése nagy vonalakban:
Sok lehetőség elébe mentem. (2013. 01. 01.)
27. Magyar Nagydíj, angol érettségi, életmódváltás…
Mertem nagyot álmodni.
Érzelmileg megtörtem, a pozitív világszemléletem pihenni ment.
Botrány.
2012, az igenek éve volt.
Újévi fogadalmak:
Dolgozni fogok, nagy hangsúlyt fektetek a megjelenésemre, minimum 3-assal átmegyek minden tantárgyból (kivétel: üzletgazdaság a la matild!), nem dobom félre a zenészálmaimat, megtanulok gitározni…
Maradok, aki eddig.
Önmegtartóztatok, feszítem a húrt, míg a frusztráció el nem uralkodik a fejem fölött. (2013. 01. 13.)
Nagyon hasznos és kreatív időszak ez.
Összességében felszabadultnak, elégedettnek érzem magam, aki elindult felfedezni és megváltani a világot!
Nincs semmi belül. (2013. 01. 23.)
Nem tudom eldönteni, hogy azért, mert túl vagyok életem újabb pofára esős szakaszán, vagy azért, mert olyan jól ignorálok, hogy saját magamat is becsapom.
Semmit sem érzek, semmire se gondolok, csak valahova teljesen máshova képzelem magam és bízom abban, hogy majd lesz valahogy.
Egy komolytalan, tizenéves kiskamasznak érzem magam.
Minden, amiben hittem (aminek a meglétében hittem) kifolyik az ujjaim között. (2013. 01. 30.)
Az életem minden apró sikerét örömittasan élem meg. (2013. 02. 01.)
Itt lenne az ideje megőrülni egy kicsit. (2013. 04. 16.)
Miért nem voltam elég?
Vonz a vonzalom, a vonzódás, a vonzódni vágyás. (2013. 04. ?.)
Vágyom a szenvedésre. A fájdalom, alkotásra késztet. Lehet, hogy végre művész vagyok? (2013. 05. 16.)
***
Egy gyakorlati és három szóbeli érettségire vagyok a Pokol végétől.
Végre feltámadhatok hamvaimból.
Love & Rockets,
Sadie