ELVESZTEM...

Mostanában nem nagyon akartam írni semmi személyeset a blogfordulón kívül, mert valószínűleg nem sikerült volna semmi jót kihozni magamból... Az elmúlt napok annyira szélsőségesen teltek... hol nagyon jó kedvem volt, hol a melankólia vette át rajtam az irányítást. Nem tudom mi van velem... És azt sem tudom mi lesz, ha ez így folytatódik. Ma is pl. 1 órán keresztül ültem és csak bambán néztem ki a fejemből. Nah jó, egy pohár Martinira volt erőm, de csak mert anycim megkínált és olyan szépen ,,tálalta".
Azon gondolkodtam, hogy "acél tomi" miatt van-e ez az egész, de rá kellett jönnöm, hogy neki nem sok köze van az én viselkedésemhez. Habár a dolgainkat nem intéztem el, helyette gyáván megfutamodtam, letiltottam és elhatároztam, hogy fel sem megyek msn-re. Könnyebb elfutni a problémák elől. Semmi hangulatom egy újabb idióta beszélgetéshez, amiben magyarázom, hogy miért nem kell ez az egész a nyakamra úgy, hogy közben azért figyelek arra is, hogy ne bántsam meg.
 
... igenis sz*rul vagyok mostanában. Sokat sírok, sokszor akadnak éles dolgok a kezeim közé (majd dobom is el őket, nem kell megint kiverni a hisztit) és kapom azon magam, hogy sajnálom magam, úgy isten igazából. Azon már túl vagyok, hogy másoknak picsogjak, bár ez sohasem volt az én stílusom igazán. Sokszor előadtam a mű-depit, amire azt hittem, hogy igazi, de eltűnődve azon, amilyen mostanság vagyok... hát az nem volt semmi. Szinte nem lelem örömöm semmiben. Nincs kedvem semmihez. Csak aludni akarok, öntudatlanul feküdni az ágyban, hogy közben had teljen csak az idő és minnél kevesebb időt kelljen eltöltenem ébren. Utálok fent lenni és semmit tenni mostanában. Olyankor sokszor gondolkodom. És azt utálom a legjobban, mert olyan h*lye dolgokra jövök rá olyankor...
Az utóbbi 2 hétben is olyannyira megváltoztam, hogy az valami hihetetlen még számomra is... ezzel pl. még csak ma szembesültem... Árnyéka sincs a régi önmagamnak... Reggelenként órákat töltök el sminkelésekkel és azzal, hogy megcsináljam a hajam. Fél órát ácsorgok a szekrénym előtt mire kitalálom, hogy mit vegyek fel és hasonlók. Régen soha nem érdekelt ez... habár év elején egy kicsit átváltottam a csinosabb irányzat felé és elhagytam a laza style-t, de mostanra szabályosan elkezdtem haladni a plázap*csa irányba. És még ha lenne értelme az egésznek... de semmi.
Ha valaki szép, az szép mindenhogy, ha valaki nem, az bármit tehet, csak egy sz*r marad. Régi, nagy tanúlságom, hogy néhányan azért vagyunk rondák, hogy mindenki más szép lehessen.
Ebből következik, hogy miért utálom az embereket. Mert utálom, ha csupa szép ember vesz körül, mintha csak azért lennének körülöttem, hogy kigúnyoljanak. Utálom őket és közben mégsem. Egyszerűen csak féltékeny vagyok rájuk. A tökéletességükre. Arra, hogy nekik mennyivel könnyebb sok dolog az életben. Sokkal több kapu nyílik meg előttük. És mindenki arra törekszik, hogy beléphessen a sikeres szépségek világába...
Persze az én nagy dilemmám nem csak ebből áll... ez csak egy jelentős része, ami rengeteg dolognak a forrása. Annak, hogy szürke kisegérnek és magányosnak érzem magam. Hogy úgy érzem senki sem szeret... hogy elszúrom a kapcsolataimat, legyen ez családi vagy baráti... nem csoda, hogy a régi barátaim közül se maradt meg nekem senki. Nem csoda, hogy csak arra vagyok képes, hogy neten szedjek össze valakit...
Nem csoda, hogy még én is utálom saját magam...

Innentől egy darabig, csak regizett felhasználóknak vagyok... remélem érthető miért...

MA 2 ÉVE...!


2008. január 28-án, a www.sadietisdale.blogspot.com megnyitotta kapuit. Egy sötét, kezdetleges Supernatural-os design-nal és egy lánnyal, aki mindennél jobban szeretett volna egy népszerű blogot.
Nem emlékszem már miért is kezdtem én ebbe bele, de az biztos, hogy a mai napig nem kényszerből csinálom. Nem azért, mert hozzám nőtt és nehéz lenne megválni ettől a világtól... Azért mert szeretem ezt csinálni. Szeretek itt lenni. Veletek... Nem az a fontos, hogy hányan jöttök naponta, (persze hatalmas öröm számomra, ha érdekelnek az ostoba megnyilvánulásaim...) hanem az, hogy akik itt vannak és valamilyen szinten tudatják velem, hogy egyes dolgokkal kapcsolatban ők is érdekeltek, az nagyon sokat jelent nekem. El sem tudom mondani, hogy minden egyes komi, e-mail és regizett felhasználó mekkora támogatás és lelki erő tud lenni számomra a mai napig. Nem vagyok egy könnyű eset és én ezt soha nem is mondtam... nincs mindennap friss, nem én vagyok a legtehetségesebb blogger, de ezek mind eltörpülnek amellett, hogy ilyen fantasztikus emberekkel hozott össze a sors, hála az én legtöbbször lelki szemetesládámként szolgáló blogomnak.
Amellett, hogy sikerült gyarapítanom barátaim listáját, sikerült elsajátítanom a netes grafikai világot és sikerült rátalálnom a saját egyéniségemre is. Rengeteget fejlődtem érzelmileg. Egy kicsit érettebben látom a világot és talán a fogalmazásom is javult, kivéve amikor anyázok persze...
Mint azt már tavaly is leírtam nem azért kellene blogolnunk, hogy népszerűsítsük magunkat. Hogy botrányokat kavarjunk, hogy közszemlére tegyük életünk minden egyes másodpercét vagy azért, mert honlapot képtelenek vagyunk összehozni egy sztárról, akit idő kérdése és úgyis megununk és úgy gondoljuk a saját h*lyeségeink is elegek egy oldal megtöltéséhez.
Azt tudom tanácsolni minden blogger társamnak, hogy ha csak kényszerből csinálja vagy önreklámozás céljából, akkor hagyja abba. Ha nem leli benne örömét az egésznek semmi értelme.

Nem is szaporítanám tovább a szót, mert bármennyi sort is írnék, ugyanott lyukadnék ki. Ezt már 1 évvel ezelőtt is megírtam, így Ctrl+V ide, a Sadielicious elődjéről, pontosan 2009. január 28. (szerda) keltezéssel:

Mik a terveim a jövőre nézve...?
Blog, Blog, Blog és Blog! Folytatni fogom, mert szeretem. Folytatni fogom, mert fontos nekem. És folytatni fogom, mert remélem segíthetek másoknak azzal, ha elmondom milyen hibákat követtem el a múltban, amikből tanultam. És végül, de nem utolsó sorban folytatni fogom, mert nem tudom elképzelni az életemet enélkül.

És a jelenből még annyit:
Mindent nagyon szépen köszönök, remélem hűek maradtok hozzám. Szeretlek titeket, szeretem a blogom, szerettem ezt a 2 évet!
2 ÉVESEK VAGYUNK!!!!!! :))

LEGSZEBB LÁNY


,,Ahogy meglátlak rögtön eszembe jutnak a szép nyári esték,
Olyan izgató, ahogy az izzadtságtól csorog le rólad a festék,
A többi nő melletted olyan, mint a nyár mellett a tél,
Ahogy a hidrogénezett hajadba bele-belekap a szél.

Kirúzsozott ajkak, érzéki száj,
Olyan erotikus, mióta a leszívták a hasadról a hájt,
Kicsit mesterséges, de nem baj, mert,
Te vagy a legszebb lány!

Manapság már leszólítani csak a menő csávók mernek,
Most már feszesen állnak a szilikontól a régi löttyett mellek,
A kontaklencsétől tengerkékben pompázik a szemed,
"Hű bazd meg, milyen jó csaj", mondják az emberek..."

RAGADD KI A LEGJOBBAT

Ma is egy nagyon tartalmas nap áll mögöttem, túl 3 órán a suliban... Nah nem mintha panaszkodnék... :))
Az ideiglenes órarendünk katasztrofális összeállításától eltekintve egész jó kis nap van a hátam mögött.
1. órán a fiúkkal tesiztünk, ami már önmagában is vicces volt, de az, hogy együtt is röpiztünk...  vegyes csapatok voltak és természetesen "pink herceg"-gel kerültem egy csapatba. :P Elég vicces volt... Főleg, hogy elmondásuk szerint 2x ha röplabdáztak életükben, nekünk pedig már 2 félévnyi tapasztalat van a hátunk mögött.
De legalább úgy tűnt, mintha tudnék... nagyon büszke voltam magamra, még "padtárs" is megeresztett egy "Te tudsz kézilabdázni" beszólást, az már mellékes, hogy műfajt tévesztett... XD Már megbocsáltottam neki, így ezt igazán elnézhetem... :))
A 2. óra kémia volt, amiből szerencsére nem haladtunk tovább, csak 1 próba dogát írtunk, ami no comment.
A 3. óra pedig angol volt, ami... tök jó, mert már 3. órája nem veszünk semmit csak dogázunk abból, amit zsúmmal nagyon nem vágunk. És ez a 2. alkalom,hogy üres papírt adok be. Sajnálom, de ha megmondtam neki, hogy tök homály az egész anyag és úgy tűnt el is jutott a tudatáig, akkor miért kérdezi meg ma is, hogy hogyan sikerült? Persze azért megmondtam, hogy nagyon meg fog utálni holnapra, miután átrágja magát az irományomon. Ugyanis annyira azért voltam jófej, hogy az egyik lap felét mecsináltam... Szerintem új angol szabályokat alkottam, de SUDOKU-zás közben nehéz koncentrálni... És legalább annyi még mindig megvan, hogy a sorrend: alany, állítmány,...
Suli után spuriztunk is a busz elé, hiszen mára még volt egy betervezett  most vagy soha! csizmavásárlási akcióm. Természetesen megint a Deichmann-ban kötöttem ki és megvettem az én gyönyörű, vászon, khaki, szegecsekkel kirakott csizmám. Mondjuk a sarka magasabb, mint a bokacsizmámé, így még ebben is meg kell tanulnom járni és nem pofára esni a jeges úton... de fő a pozitív hozzáállás.

Mint minden másban is, pl. az én lehetetlen "szerelmi" helyzetemmel kapcsolatban, aminek nem sikerült véget vetnem még, pedig elmondtam, hogy nem kellene ezt folytatnunk, de "acél tomi" bevetette magát... így sikerült kiharcolnom 2 nap gondolkodási időt, amiből 1 és negyed maradt hátra. És jelenleg fogalmam sincs mi legyen...

Ha már ebben semmit sem léptem előre a jövőmmel kapcsolatban már vannak terveim végre... határozott körvonalakkal lebeg a cél a szemem előtt és mindent meg fogok tenni azért, hogy megvalósítsam az álmaiat bármennyire is reménytelennek tűnnek még ma. És nagyon csúnyán át fogok taposni a 10 cm-es tűsarkúmban azon, aki az utamba áll és ki akar cseszni velem! Ennek vége van édeseim! Rajtam kívül senki sem okozhat nekem fájdalmat!
Sadie a megállíthatatlaaaaaaaaaaaaaaaan! XD
(u.i.: Nyugi, holnapra ez az állapot úgyis elmúlik... xd)

VIDEOKLIPP-MUSTRA

Újra, mert már régen volt és mert tudom, hogy hiányzott!

Paramore - Bring by Boring Brick
A klipp legnagyobb erőssége a csodálatos színvilág. Habár a BTS videónak köszönhetően tudom, hogy zöldhátteres mégis annyira valódinak tűnik, hogy el akarom hinni, hogy létezik valahol egy ennyire varázslatos és mesés hely a világban.
Haylie pedig olyan, mint egy kis tündérke a szőke hajával és a cuki kis fehér ruhájával. Különösen tetszik, hogy most nem alakít rossz kislányt. :)
Azért negatívuma is van a klippnek, mégpedig a dal. Nem mondom, hogy rossz. Mert nem az. Csak nekem valahogy semmi extra. Az Ignorance a kedvenc számom az együttes albumáról így gondolom nem is meglepő, hogy nehéz ezek után egy másik dallal lekenyerezni.
Csak ezért vonok le majd pár pontot.
Amúgy a klipp összességében nagyon élvezetes, igényes és szerencsére nem hajaz a mai népszerűnek mondható gagyi stílusra, ami elég nagy szó!
Éppen ezért...
Értékelés: 8/10


Adam Lambert - What Do You Want From Me
Aki olyan tudatlan, hogy nem tudja ki Adam Lambert az jöjjön ide, kicsit megtalpalom, utána visszamehet. Tehát... Adam L. Az American idol(L)(L) 8. szériájának 2 helyezettje. Mostanában egyébként botrányaival (nyílt homoszexuális akciók) hívta fel magára a figyelmet.
De szerencsére zenei karrierjére is áldoz rendesen. A For Your Entertainment albumának 2. megklippesített dala a What Do You Want From Me kb. 10 napja jelent meg és elég pozitív fogadtatásban részesült.
A klipp elég egyszerű és a kézi kamerás felvételek elég idegesítőek.
A dal viszont nagy kedvencem, így ezesetben éppen ez fogja felhúzni az értékelést.
A klipp összevetve kellemes, nem nagy szám, de egyszerűségénél fogva megnyerő és még mindig azt mondom, hogy jobb, hogy nem kacsintgat a modern számítógépes klippek felé.
Értékelés: 7,5/10


Timbaland feat. Katy Perry - If We Ever Meet Again
Egy kicsit szomorú vagyok, amiért Katy nem jelentkezik önálló számmal, de azért egy kicsit vígasztal az, hogy ezalkalommal Timbaland-del dolgozott együtt.
A klippnek van története, ami manapság ritka, tehát háromszoros hurrá! Van története, de nem tudom mi... aki rájön, az írja meg nekem légysziii!
A klipp nem rossz, Katy-t eleve imádom, olyan csodás jelenség. A dal is jó, bár egy idő után már kicsit unalmas a refrén folyamatos ismételgetése.
Mivel nem értem a vidi lényegét ez levon pár pontot, a Katy jelenség meg dob rajta. De nem lehetek elfogult így...
Értékelés: 6/10


Selena Gomez - Naturally
Ez is még a tavalyi év zenéje, de azért még belefér. És itt van az 1. modernizált klipp a mustránk során. Mondhatni Selena nem nagyon csinál semmit, a technika helyette mindent elintéz és ez már a 2. ilyen klippje zsinorban. Jó lenne már valami változatosság, mert ez így elég unalmas lesz, ha így folytatódik. A dal egész jó, bár én nem ezt választottam volna az albumról.
Nem nagyon tudok mit mondani róla még, mert modern, élvezhető és bájos, főleg azért, mert Selena Gomez nem akar többnek látszani a koránál, természetes és éppen ezért nagyon eladható. Szeretjük a botránymentes tinilányokat, de most nem ezt értkeljük. De azért figyelembe vesszük...
Értékelés: 6.5/10


Rihanna - Hard
Rihanna mostanában nagyon keményen odateszi magát, már 3 videoklipp is készült legújabb albumához, ami azért nem semmi.
A legújabb klipp a Hard c. számhoz készült, ami az album egyik legnagyobb slágere, szóval ezért eleve hatalmas piros pont jár!
A videoklipp néha kicsit közönséges és a mikiegeres sapkás rész rendesen megmosolygtattja az embert.
Nem tudok sokat mondani erről, ami jó az jó.
Jellemzi a sokféleség, a profizmus és az izgalom. Minden, amiért szeretni lehet egy videoklippet.
Értékelés: 9/10


Sugababes - Wear My Kiss
Keisha kirepült, Jade berobbant a helyére. Szomorú, hogy a Sugabebes utolsó megmaradt, eredeti tagja is kilépett. Helyére egy Jade Ewen nevű hölgy lépett be, akiről az Eurovíziós Dalfesztiválon hallhattunk már.
A lány tehetséges, de szerintem nem illik igazán a bandába. Ez már a 2. klipp, amiben ő is szerepel és esküszöm a 2. legpocsékabb szám, amit valaha a Sugababes kiadott.
A dal egyébként el-elmenne, de a videoklipp. Ewen kisasszony néha úgy mereszti a szemeit a kamerába, mint aki azt se tudja hol van... Különben sincs értelme az egésznek, tiszta rendszertelen és bugyuta az egész. Szomorú, hogy ezzel kell zárnom a videoklipp-mustrát.
Értékelés: 4/10

VÉGET VETEK ENNEK...

Nem kell megijedni/vagy boldogan tapsikolni nem a blogról  van szó.
Csak az én átkozottul szánalmas szerelmi életem újabb kis epizódjáról. Ez az 1. és utolsó alkalom, hogy ilyennek szánok egy teljes bejegyzést... de most az 1x még muszáj.
Ugyanis döntésre jutottam.
Nem volt egyszerű, még mindig nem az, de megpróbálok hű maradni ehhez az elhatározásomhoz és olyan gyorsan letudni az egészet, amennyire csak lehet.

Amikor legelőször beszéltünk "acél tomi"-val már akkor az értésemre adta, hogy vannak dolgok, amiket szeretne tőlem.
Én pedig megadtam neki ezek egy részét, persze voltak nagyon határozott és vastag határvonalak, amiket nem léptem át. Majd később már azokat is. Csalódtam magamban. És nem tudom voltaképpen miért is vetkőztem ki magamból ennyire.
Azért, mert tényleg szeretem vagy azért, mert annyira jól esett, hogy végre valamilyen hím egyednek is feltűnt, hogy létezem.?

Ma is beszéltünk... nem volt túl tartalmas.
Voltaképpen a semmiről. Ma nem volt hangulatom hozzá. Mert haragudtam, amiért mindig megígért valamit, de alig tartotta magát hozzá. És átkozottul szenvedtem ettől. És függtem. Iszonyatosan, csak eddig nem mertem bevallani magamnak sem. Persze ettől függetlenül, amint újból feltűnt és kidumálta magát rögtön el is felejtettem neki minden idegörlő pillanatot. Kivéve ma. Ez a nap, nem az a nap volt. Már nem csak róla szólt...
Pontosan nem tudom miért nem... semmit sem tudok jelenleg. Csak tényeket közölhetek, mégpedig azt, hogy fontos nekem és valamilyen szinten szeretem. Sokat gondolok rá. Nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe a mosolya vagy 1-1 szó, azokból, amiket nekem irogatott.
Már így is eléggé belebonyolódtam ebbe az egész történetbe és nem akarok pofára esni. Véget kell vetnem ennek addig, amíg nem fáj majd ennél is jobban az elválás.
A kérdés persze teljesen ésszerű lenne: Ha így érzek miért akarok véget vetni az egésznek?
Mert kihasznál. Nem mondja, de tudom. Érzem. És annak ellenére, hogy nem tartom magam sokra, azért annyi önbecslésem még van, hogy ezt ne hagyjam neki.
Lehet, hogy ezzel mindent tönkreteszek... de nem ragaszkodhatok ennyire hozzá.
El fogom felejnteni és túl fogok rajta lépni...
Sikerülni fog...
Legalábbis ebben kellene hinnem.
De csak holnaptól... ma még sajnálni akarom magam.